Az alacsonyabb minőségű, leggyakrabban fogyasztott típusok jelenleg 380 és 520 forint közötti áron találhatók meg a hazai üzletek polcain. Egy 50 százalékos áremelkedés pedig azt jelentené, hogy a most is luxusterméknek számító jázmin, vagy basmati rizs árszintjét ütné meg az egyszerű fényezetlen, hántolt rizs. Vagyis akár közel 800 forintot is kérhetnek egy kilóért.
Az ok a thaiföldi választásokkal magyarázható. A hatalomra került párt ugyanis megkezdte a gabonaféle termelőktől való felvásárlását, és teszi mindezt jóval a paci ár felett. Tekintve, hogy a világ legnagyobb exportőréről van szó, a kormány húzása drámai áremelkedéssel járhat világszinten is.
Mivel az Európai Unió mellett hazánkba is Thaiföldről, valamint Vietnámból kerül be az import rizs döntő hányada, hozzánk is begyűrűzik az áremelkedés.
Rizsből is kiszolgáltatottak vagyunk
Igaz, a magyar rizstermesztés marginális kérdés az unión belül (rajtunk kívül csak az olaszok és a spanyolok végeznek termelést), a nagyobb gondot az jelenti, hogy hazánk fogyasztói kosarában sincs meghatározó szerepe a terméknek.
A magyarok évente mindössze 4 kilogrammot fogyasztanak, míg az unió más országaiban a mennyiség a 10 kilót is meghaladja. Ugyan a fogyasztásunk alacsony, a 40-45 ezer tonna 80 százaléka mégis importból van fedezve. Nem meglepő módon szintén az unió által szabályozott ágazatról van szó, ami a mi esetünkben azt jelenti, hogy 3222 hektáron való termesztést és 12 ezer tonna mennyiséget engedélyező kvótával rendelkezünk. Ezzel szemben tavaly csak 2100 hektáron termett rizs, amivel megközelítőleg 7-8 ezer tonnát állítunk elő (az 1950-es években még 50 ezer hektáron folyt rizstermesztés). Holott a saját szükségleteinket sem tudjuk fedezni, a kevés mennyiségből exportra is jut - néhány százezer tonnát szállítunk elsősorban Németországba.
Pedig termeszthetnénk rizst
A hazai termésű rizs minőségét külföldön is elismerik, a németek és az olaszok kiválónak tartják, így a szakemberek szerint is lenne rá kereslet, az áru viszont hiányzik. Nagy előnye ráadásul a növénynek, hogy olyan területeken is sikeres lehet a termesztése, amelyeket művelhetetlennek tartanak.
Mint a többi gabonaféle ez is részesül állami támogatásban: jelenleg hektáronként legfeljebb 64 ezer forint nemzeti kiegészítő támogatást kapnak a növénnyel foglalkozó gazdák. Ez közel a kétszerese annak, amit más növénykultúrák kapnak, ami ugyan jól hangzik, arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy költségigényes ágazatról van szó. Az egy hektárra jutó termelési költség eléri a 300 ezer forintot, melynek 15-20 százalékát a vízdíj teszi ki. Érdekesség azonban, hogy más uniós országokban a gazdák a termesztéshez szükséges vizet ingyen kapják. Abban az esetben, ha ilyenre itthon is lenne mód, az ágazat még jövedelmezőbbé válhatna.
Ahhoz, hogy az évi 40-45 ezer tonna szükségletünket fedezni tudjuk, legalább 16 ezer hektárra lenne szükség. Ez nem is lenne lehetetlen, hiszen a szükséges környezeti és tárgyi feltételek 10 ezer hektár esetében már megvannak, a szaktudás hiánya, valamint a magas költségek miatt viszont nem mutatnak érdeklődést a gazdák a növény iránt. Ha nem így lenne, fennállna a veszély, hogy ebben az esetben is hasonlóan járnánk, mint a cukor esetében. Az EU-s kvótánk ugyanis sokkal alacsonyabb, mint amennyit valójában termeszthetnénk. (Igaz, a rizs esetében jelenleg még ezt sem használjuk ki.)
Hosszú távon világszinten csak rosszabb lehet a helyzet
A problémát most igaz, hogy a thaiföldi kormány felvásárlási akciója jelenti, a hosszú távú prognózisok azonban nem vetik el annak a lehetőségét sem, hogy luxuscikké válik a rizs, miközben a terményt a világ lakosságának kétharmada fogyasztja rendszeresen. Egyrészt növeli a keresletet a növekvő lakosságú ázsiai országok (pl. Kína, India) fogyasztása, másrészt a közel-keleti régióban is egyre kedveltebbé válik.
A kínálati oldal bővülésének pedig a termesztés rendkívüli magas vízigénye szabhat gátat, ugyanis 2008-ban volt már arra példa, hogy vízkorlátozásokat vezettek be a legnagyobb rizstermelő országokban, és ki tudja, mikor lesz ismét hasonlóra szükség. Ugyanakkor nehézséget jelent az is, hogy a magas termelési költségek miatt egyre többen hagyhatnak fel a tevékenységgel, és térnek át valamilyen energianövény termesztésére - amire már eddig is volt példa.
A harmadik tényező, ami a rizs drasztikus emelkedéséhez vezethet, az pont az eddigi alacsony árának köszönhető. Az elmúlt évben ugyanis a búza ára közel 120 százalékkal, a kukorica 92, a cukor pedig 80 százalékkal drágult, ezzel szemben a rizs ára alig17 százalékos emelkedést mutatott. Így, ha folytatódik a közeljövőben az egyéb gabonafélék és alapvető élelmiszerek drágulása, a hozzájuk képest mindenképpen olcsónak számító rizs rohamszerű felvásárlása kezdődhet el, ami szintén az egekbe tolhajta az árát.
Székely Sarolta
mfor.hu
