A szabályozás bevezetésének lehetséges időzítése
A tervezett szabályozás célja, hogy a hitelezés felfutása esetén korlátozza a túlzott hitelkiáramlást, ezáltal biztosítva az egészséges és fenntartható hitel- és gazdasági növekedést. Emellett azonban a gazdasági visszaesést is enyhítheti azáltal, hogy egyes ügyfelek hitelboom idején – korlátokba ütközés miatt – elhalasztott hitel igénye ilyenkor kerülne kielégítésre. A szabályozás bevezetésére megítélésünk szerint a jelenlegi időszak kifejezetten alkalmas: nem járna erőteljes hitelvisszafogással, ugyanakkor a hitelezés esetleges újbóli felfutásával párhuzamosan képes lenne megakadályozni egy újabb túlzott eladósodást mind a jelzáloggal fedezett, mind a fedezet nélkül nyújtott hitelezési szegmensben.
A várhatóan már az idén bevezetésre kerülő új makroprudenciális szabályozás pontos kalibrációjánál kettős szempontrendszert érdemes követni. Egyrészt a túlzott, fenntarthatatlan mértékű lakossági eladósodás megakadályozása érdekében indokolt meghatározni egy általános („elméleti”) jövedelemarányos törlesztőrészlet korlátot, amiben fogyasztóvédelmi szempontokat is érdemes figyelembe venni (az ügyfelek túlzott „kifeszítettségének” megakadályozása érdekében). Másrészt, az új szabályozás makroprudenciális jellege leginkább abban nyilvánul meg, hogy a maximális jövedelemarányos törlesztőrészlet korlát aktuális mértéke bizonyos tartományon belül eltérhet az elméleti korláttól a lakossági hitelezés dinamikájának függvényében. Ezáltal biztosítható ugyanis, hogy a hitelezési ciklus elején a szabályozás ne legyen indokolatlanul korlátozó a forinthitelek esetében (ne eredményezzen jelentős növekedési veszteségeket), illetve hogy a hitelezés felfutása esetén az általánosnál szigorúbb korlátokkal lehessen kezelni a túlzott hitelkiáramlásból fakadó kockázatokat. Így tehát a kezdeti időszakban viszonylag „lazább” korlátok bevezetése indokolt, mivel a makroprudenciális szabályozás ekkor elsősorban a „vészfék” szerepét tölti be, a szélsőségek korlátozása a célja. A keretrendszer fontos eleme azonban, hogy a korlátok szükség szerint dinamikusan módosíthatók, a hitelezés felfutásától függően igazíthatók („finomhangolhatók”), amely módosítások elősegíthetik a fenntartható, felelős hitelfelvételt és ezáltal erősítik a pénzügyi stabilitást.
A szerzők a Magyar Nemzeti Bank munkatársai
