A megszüntetés okai
Az NHP 3. pillér bevezetését követő egy év elteltével a devizatartalék-megfelelési mozgástér tágulása, a swappiaci viszonyok megváltozása és a programhoz hasonló célok elérését kitűző önfinanszírozási koncepció meghirdetése indokolttá tette az NHP swapeszközeinek felülvizsgálatát, aminek keretében a jegybank döntést hozott az eszköz 2014. július 1-jétől történő megszüntetéséről.
Az MNB tartalék-megfelelése az utóbbi időben érdemben meghaladja a befektetők által vizsgált referenciaszinteket (Nagy-Palotai [2014]). Ezt támasztják alá a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrég publikált, IV. cikkely szerinti stábjelentésében megjelent mutatók is, amelyek alapján 2013 végén a legszigorúbb elvárásoknak is megfelelt az MNB devizatartalék-szintje. Sőt, az IMF által 2011-ben javasolt kombinált mutató alapján a devizatartalék 2014 első negyedévének végére már jelentősen meghaladta az optimálisnak tartott sáv felső szélét is.
Előretekintve elmondható, hogy amennyiben változatlan marad a külső adósság lejárati szerkezete, úgy az idei évben a berövidülő külső adósság csökkenése, továbbá a folyó fizetési mérleg fennálló többlete tovább mérsékelheti a devizatartalék-igényt (Nagy-Palotai [2014]). Mindezek a fejlemények azt jelentik, hogy ebből a szempontból immár nem feltétlenül indokolt egy, az ország külső sérülékenységének további mérséklése céljából meghirdetett, feltételhez kötött és ezért a piacinál kedvezőbb kamatozású jegybanki swapeszköz fenntartása.
Az eszköznek – akár megváltoztatott paraméterek melletti – fenntartását a hazai devizaswappiac állapota sem indokolja, ugyanis a piaci felárak a legtöbb futamidőn jelenleg historikusan alacsonyak, továbbá azok szintje a Csávás [2014]-ben bemutatott arbitrázsmentes sáv alapján is egyensúlyinak tekinthetők. Bár az NHP swapeszköz rendszeres meghirdetése által jelentett kínálat – különösen a kezdeti időszakban – hozzájárulhatott a piaci felárak csökkenéséhez, így megkönnyíthette a bankrendszer devizaforrás-szerzését is, az elmúlt közel fél éves időszakban ugyanakkor a hosszú felárak az eszköz igénybevétele nélkül is alacsony szinten stabilizálódtak.
A piac állapota önmagában tehát nem teszi indokolttá a jegybank aktív jelenlétét a hosszú devizaswappiacon, a monetáris politika hatékony megvalósítása szempontjából kritikusabb rövidebb futamidőkön pedig az MNB az NHP 3. pillérén kívül más eszközökkel (egynapos és 3 hónapos FX-swapok) is jelen van.
A Magyar Nemzeti Bank elkötelezett Magyarország külső sérülékenységének további mérséklése iránt. Az MNB ehhez kapcsolódva jelentette be 2014 áprilisában az önfinanszírozási koncepciót, amely a befektetők által figyelemmel kísért, a rövid külső adósság melletti másik külső sérülékenységi mutató, a teljes bruttó külső adósság mérséklését tűzte ki célul.
Megjegyzés: Csávás (2014) módszertana alapján, azzal a további feltételezéssel, hogy a Magyar Állam és a BUBOR árjegyző bankok hitelkockázata megegyezik. CDS jelöli a magyar állam CDS-ét, CDS* a LIBOR árjegyző bankok átlagos CDS-ét.
Az MNB önfinanszírozási programjának köszönhetően a júniustól, illetve augusztustól bevezetett új jegybanki eszközök (forint kamatcsere, hosszú forint hitel, eszközcsere, MNB-kötvény betétté alakítása) az NHP 3. pillérének megszüntetését követően is hatékonyan támogathatják a külső sérülékenység mérséklését és hozzájárulhatnak az NHP 3. pillér eredményeinek továbbviteléhez.
Felhasznált irodalom:
Csávás, Csaba (2014): “Covered interest parity with default risk”, The European Journal of Finance, Taylor & Francis Journals, //dx.doi.org/10.1080/1351847X.2014.924076.
IMF (2014): “Hungary 2014 Article IV Consultation-Staff Report”, IMF Country Report 14/155, June.
Moghadam, Reza — Jonathan D. Ostry — Robert Sheehy (2011): Assessing Reserve Adequacy. SM/11/31, February, IMF.
Nagy Márton – Palotai Dániel (2014): “A devizatartalék óvatosan csökkenthető”, MNB Szakmai cikkek sorozat, 2014 április.
Mátrai Róbert
A szerző a Magyar Nemzeti Bank munkatársa
