A boldog gazdasági fellendülés korszakában csak úgy kapkodták az igénylők a hitelkártyákat, sokaknak még az sem volt mindegy, hogy a bank bronz, ezüst, netán arany fokozatra érdemesíti igénylésüket. Sokszor azok is kaptak kártyát, akik nem kértek – több hazai lakossági bank is postán küldött ki 100-200.000 forintos limitekkel rendelkező "bevásárló-kártyákat" a potenciális ügyfeleknek, akik telefonos aktiválás után hozzá is kezdhettek a (nem létező) pénzük költéséhez.
Gyors adósságspirál
Önmagában a hitelkártya, mint olyan, egy rendkívül hasznos terméknek tűnt (a tengerentúlon évtizedes hagyománya van, sőt egészen az utóbbi évekig nagyon furcsán néztek arra, aki nem rendelkezett ilyen plasztiklappal), azonban sajnos a pénzügyi kultúra a hazai kártyabirtokosok egy részénél bizony hiányzott ahhoz, hogy ésszerűen tudják használni a lehetőséget.
Az egyáltalán nem okozott a piaci elemzőknél sem meglepetést, hogy a hitelkártya-tulajdonosok egy része viszonylag gyorsan adósságspirálba került, hiszen a 2008 ősze előtti időszakban a magyarországi fogyasztás számottevő részét hitelből valósították meg honfitársaink. Aki nem tudta felmérni, előre tervezni pénzügyi lehetőségeit, gyorsan eljutott addig, hogy egyre nagyobb hitelkártya-tartozást görgetett maga előtt, amit majd "ráér" kifizetni. Holott az ilyen típusú kártyákról történő pénzköltés – ha és amennyiben a jellemzően 40-50 napos türelmi időn belül nem kerül a teljes összeg visszafizetésre – az egyik legdrágább hiteltípus, a THM jellemzően 38-52% között alakul.
Külön kategóriát jelentettek azok az ügyfelek, akik a kondíciós listák végigolvasásával nem fáradva készpénzigényüket hitelkártyával végzett ATM tranzakciókkal elégítették ki. A megkérdezett banki szakemberek az ilyen típusú költéseket az „ínyenc”, illetve a „bizarr” jelzővel illették, hiszen a hitelkártyák döntő többsége készpénzfelvétel esetén azonnal kamatozni kezd, ilyenkor nem számít a kártyás vásárlásoknál rendelkezésre álló kamatmentes időszak – vagyis nagyon gyorsan el lehetett adósodni.
Szociológiai áthallások
Hitelközvetítők szerint a sokszor egészen vad hitelkártyás költekezésnek csak egy részét tették ki azok az impulzus típusú költések, amikor a zsebben lévő többszázezer (néha milliós) limit birtokában a kártyabirtokosok könnyen elcsábultak valamilyen nagy értékű termék vagy szolgáltatás megvásárlására, mondván, ráér majd azt később is visszafizetni. Véleményük szerint a hitelkártyákat sok esetben napi megélhetési, vagy rezsiköltségek kifizetésére használták, mégpedig úgy, hogy a későbbi visszafizetésre nem volt fedezet.
Mivel az ilyen típusú kártyák esetében sok idő eltelik míg a havi visszafizetendő minimumösszeg emészthetetlenül magas lesz, a családi költségvetés hiányait a hitelkártya használatával hosszú hónapokig el lehetett odázni. A megkérdezett elemzők arra is felhívták a figyelmet, hogy a kártyás költések bizonyos esetekben a rokonságtól, ismerősöktől történő pénzkérést helyettesítették – manapság ugyanis egyre kellemetlenebb személyes ismerőstől kölcsönkérni, különösen nagyobb összegeket – a hitelkártya viszont személytelen, és azonnal rendelkezésre áll, nem kell papírokat kitölteni, részletfizetésért könyörögni egy ügyfélszolgálaton, vagy a hitelképességet bizonygatni egy ügyintézőnek.
A hatalmasra duzzadt kártyatartozások jó részét sokkal alacsonyabb kamatú, és hosszabb futamidejű személyi kölcsönnel váltotta ki az ügyfelek egy része – már aki még idejében kapcsolt, a válság kitörése óta ugyanis a pénzintézetek jelentősen szigorítottak a hitelelbíráláson. Emlékezetes, hogy 2008 őszén szinte nem telt el nap, amikor ne tanácsolta volna valamelyik hazai, vagy külföldi pénzügyi szakértő, hogy a legsürgősebben a hitelkártya-adósságokat kell visszafizetni.
Ésszel nyerni is lehet
Az utóbbi időszakban azonban – megfontoltan és okosan használva – akár pénzt is lehet keresni bizonyos típusú hitelkártyákkal, elsősorban vásárlások után kapott jóváírások formájában. Ha és amennyiben sikerül azt elkerülni, hogy a kártyáról elköltött összeg kamatozni kezdjen, jól tervezett kártyahasználattal – és a fizetési határidőkre történő odafigyeléssel – akár évi 120.000 forint is összejöhet.
Néhány héttel ezelőtt az Erste jelentette be egyik új hitelkártyáját, mely bizonyos esetekben a vásárlási érték akár 4-5%-át is visszatéríti, ám ehhez többféle feltételnek is meg kell felelni, valamint előre meg kell tervezni, milyen típusú üzletekben zajlik majd a legtöbb költés – a közkedvelt hipermarketek például nem szerepelnek a visszatérítési bónuszt ígérő kategóriák között - az alap ugyanis csak 1%.
Egyszerűbb a képlet a Raiffeisennél: a bank egyik kártyatípusánál a vásárlások 2%-át (maximum havi 10.000 forintot) lehet visszakapni –vagyis ha valaki havi félmilliót költ kártyájáról, év végére 120.000 forint boldog tulajdonosává válhat. Egy átlagosnak tűnő, havi 100.000 forintos kártyás költés esetében év végére 24.000 forint nyereség képződik. A Citinél 1-3% jár vissza a kártyás vásárlások után, illetve egyes típusoknál repülőjegyre váltható bónuszpontokat lehet gyűjteni.
A bankkártyás fizetés, illetve az on-line fizetési felületek egyre szélesebb körben történő terjedésének köszönhetően ma már a közüzemi számlák döntő része is kifizethető, így egészen csábító mértékű visszatérítést is el lehet érni – kivéve, ha nem sikerül mindig a teljes havi költést visszafizetni – akkor ugyanis borul az egész modell, és az egyenleg rövid idő alatt negatívvá válhat.
mfor.hu
