A török gazdaság helyzete messziről nézve nem tűnik kritikusnak, hiszen mondhatni vágtat a GDP, az országban számottevő (4-5 százalékos) a gazdasági növekedés. Emellett a GDP-arányos államadósság is jóval alacsonyabb, mint az európai országokban megszokott. A helyi fizetőeszköz, a líra azonban komoly mélyrepülésben van. Május elején még 4 lírát kellett adni egy dollárért, míg szerdán a 4,9-es szinthez közelített az árfolyam, ami 20 százalékot meghaladó esést jelent.
Mi a baj a törökökkel?
Mielőtt az utóbbi hetek eseményeit elemeznénk, érdemes visszatekinteni két évet, 2016 nyarán ugyanis már megkongatták a vészharangokat. A piacok akkor is államcsődöt vizionáltak, a líra akkor is komoly mélyrepülésben volt, amit tetézett az is, hogy a GDP visszaesett. A gazdasági visszaesés két éve azért következett be, mert az egyik legfontosabb - a GDP 13 százalékát adó - bevételi forrás, a turizmus megingott. Törökországban ekkortájt több terrorcselekményt is elkövettek, de a 2016 nyári puccskísérlet is betett az idegenforgalomnak. Ezt tetézte, hogy korábban elmérgesedett a diplomáciai helyzet Oroszországgal, ami miatt - veszteséget okozó - gazdasági korlátozásokat vezetett be egymással szemben a két ország.
Nem csak a bevételeket jelentő turisták maradtak távol két éve az országtól, hanem a külföldi befektetők is. Míg 2015 első hét hónapjában összesen 7,5 milliárd amerikai dollár érték érkezett az országba beruházásként, addig 2016 ugyanezen időszakában csak 2,5 milliárd dollár. Nem meglepő, hogy a gazdasági problémákra és (a sikertelen puccs miatti) politikai bizonytalanságokra is reagálva a nagy hitelminősítők mindegyike bóvli kategóriába sorolta Törökországot.
Az összeomlás elmaradt...
A 2016-os megingást nem követte összeomlás, amiben szerepet játszottak az azonnali és a hosszabb távú intézkedések is. Két éve a török jegybank komoly kamatemeléssel próbálta menteni a helyzetet, de a befektetők számára nagyon komoly engedményeket is adtak, így például a külföldi cégeket mentesítették a vállalati nyereségadó megfizetése alól.
Voltak persze kevésbé piackonform lépések is, így a puccs után kihirdetett szükségállapotra hivatkozva számos dolgot átnyomtak Erdoganék. Az egyik ilyen lépés egy kvázi árnyékköltségvetés létrehozása volt, ez egy állami vagyonalapon keresztül történt, amelybe egyebek mellett az állami szerencsejáték-monopólium bevételei is kerültek. Emellett Szuverén Vagyonalap kezeli a legnagyobb állami vállalatok (mint a Turkish Airlines, Turk Telekom, vagy éppen a Halkbank) részvényeit, a portfólió értéke pedig 200 milliárd dollárra rúg.
A vagyonalapból a kormány a parlament hozzájárulása nélkül tud költeni, illetve annak fedezetét használva hiteleket felvenni, ami egyrészt a hivatalos statisztikákban szereplő költségvetést nem rontja, másrészt a parlamentet megkerülve hajthatnak végre beruházásokat. Így számos olyan nagy infrastrukturális beruházás indult el, vagy valósult meg, amely komoly lökést adott a gazdasági növekedésnek. Törökország így épített gyorsvasutat, függőhidat és tenger alatti alagutat, illetve hamarosan elkészülhet a világ egyik legnagyobb forgalmú reptere is.
Az állam súlyát egyébként jelzi, hogy ezek a kiadások a teljes GDP hatodát teszik ki. Emellett óriási hitelboom indult meg, amelyet az is támogatott, hogy csökkentették a tartós fogyasztási cikkek áfáját, és növelték a béreket az állami szektorban. Nemcsak a lakosság, hanem a vállalati szektort is további eladósodottság felé tolták, hogy számos hiteladós cég kapott könnyítéseket a törlesztéseknél. Hab volt a tortán, hogy állami garancia mellett 250 milliárd líra összegű hitelt nyújtottak 300 ezer kis- és középvállalatnak. Az állam a hitelgarancia mellett más eszközöket is bevetett a növekedés támogatására. Így például a bankok kockázatát csökkenti, hogy a hitelezésen elszenvedett veszteségeinek 7 százalékát megtéríti az állam.
... de a problémák sokasodtak
Az Alapblogon januárban megjelent elemzés azt is kiemelte, hogy a hitelezés által felpörgetett gazdaságban erősödő belső kereslet tovább növelte a folyó fizetési mérleg hiányát. Az infláció magas, a bérek sok éve a termelékenységet meghaladó mértékben nőnek, így a gazdaság versenyképessége folyamatosan romlik.
Miután mind a lakosság, mind pedig a vállalati szektor féktelen hitelfelvételbe kezdett, így ennek finanszírozása értelemszerűen külső forrásokból történt. Ha valakinek deja vu érzése lenne, akkor leszögezhetjük, hogy a 2000-es évek közepén Magyarországon hasonló folyamatok zajlottak, igaz, ezt a szocialista kormányzat még (13. havi nyugdíj és számos más kiadás révén) megfejelte azzal, hogy az állami eladósodottság is erősen nőtt. Visszatérve a törökökre
összességében nem zseniális gazdaságpolitika húzások mentették meg időlegesen az országot, hanem a globális szinten tapasztalt likviditási bőség és kockázatéhség vitte őket előre.
megugró dollárban fennálló adósság és a költségvetés tartósan magas hiánya nagyon sérülékennyé teszi a török gazdaságot.
"Hazánk a külföldi spekulatív tőke támadása alatt áll"
az olyan alacsony kamatokkal kecsegtető devizák, mint a forint várhatóan kevésbé lesz vonzó a befektetők számára.
