Kelet-Közép-Európa egyes országaiban a népesség negyede tűnt el a rendszerváltást követő három évtizedben – írja Tóth G. Csaba, az ELTE KRTK munkatársa a Portfolio cikkében. Lettországban, Bulgáriában és Litvániában a népességfogyás mértéke jóval meghaladta a 20 százalékot, a visszaesés azonban még ennél is nagyobb lehetett volna, ha a régió nem viszonylag fiatal korszerkezettel vág neki ennek az időszaknak.
Egy idősebb ország lakossága gyorsabban csökken, mint egy fiatalabbé, hiszen a gyermekvállalásnak az életkor előrehaladtával egyre inkább biológiai akadályai vannak. Emellett idősebb korban jellemzően alacsonyabb a (további) várható élettartam, mint a fiatalabbak körében. A kelet-közép-európai országok népességváltozásának vizsgálatában is fontos szerepe van annak, hogy milyen volt az egyes országok korszerkezete a rendszerváltáskor. Magyarországon a korszerkezet hozzájárulása negatívnak bizonyult, vagyis a rendszerváltáskori korösszetétel nemhogy nem növelte, hanem kissé csökkentette is a népességet 2020-ra.
A hétköznapi magyarázatok többnyire a kevés gyerekre és a kivándorlásra épülnek, ám a kép ennél jóval összetettebb. A lakosság létszámának alakulása függ a teljes termékenységi arányszámtól, a várható élettartam változásától, a ki- és bevándorlástól, illetve a társadalom korszerkezetétől is.
A rendszerváltást követő gazdasági sokk szinte mindenhol együtt járt a munkanélküliség növekedésével és a gyerekvállaláshoz elengedhetetlen anyagi biztonság meggyengülésével. Később az oktatási expanzió is késleltette a családalapítást, ami szorosan összefügg a gyerekszám csökkenésével. Emellett az elmúlt néhány évtizedben világszerte egyre inkább előtérbe kerültek olyan értékek, mint az egyéni szabadság, az önmegvalósítás, ami önmagában is hozzájárult a termékenység tartósan alacsony szintjéhez. A Kelet-Közép-Európában 1990 és 2020 között tapasztalt népességcsökkenés egyik legfőbb magyarázata az alacsony termékenység.
Sokan egy gyereket vállalnak
A népességcsökkenés ma már a világ számos országában egyre nagyobb kihívást jelent, Kelet-Közép-Európában azonban évtizedekkel korábban kezdődött a folyamat. Az Európai Unióhoz 2000 után csatlakozott 11 új tagállamban 111 millióról 102 millióra csökkent a népesség 1990 és 2020 között. A teljes termékenységi arányszám Kelet-Közép-Európában átlagosan 1,46 volt, a legtöbb ország csak minimálisan tért el ettől. A régióban a születéskor várható élettartam közel 7 évvel emelkedett 1990 és 2019 között.
Az egészségügyi rendszer hatékonyságának és hozzáférhetőségének javítása, az egészséges életmód támogatása, valamint a mentális és fizikai jóllét erősítése nemcsak az egyének számára kedvező, hanem a kedvezőtlen demográfiai folyamatokat is képes részben ellensúlyozni.
Egy ország korstruktúrája a múltbeli trendek következménye, amely hosszú időn át hatást gyakorol a népesség alakulására. A demográfiai örökség tartósan és erőteljesen formálja a népesedési pályákat. Ebben az értelemben a népességváltozás erősen útfüggő: a korábbi folyamatok a jelenlegi beavatkozásoktól függetlenül is befolyásolják, hogyan alakul a népesség a jövőben.
