<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
8p

Az év elején még a kormány és az MNB szakemberei is azzal érveltek a megugró infláció kapcsán, hogy mindez csupán egyszeri tételek eredménye, és átmeneti lesz a fogyasztói árak növekedése. Sajnos nem lett igazuk, hiszen novemberben érte el a pénzromlás az éves legmagasabb szintjét, a 7,4 százalékos érték 14 éves rekordot jelentett.

Az év elején keveseket lepett meg az infláció, hiszen prognosztizálható volt, hogy a január, majd április elején erőteljesen emelkedő fogyasztási adó miatt megugró dohányárak felfele fogják húzni a mutatót. Ahogy ez is látható volt, hogy a következő hónapokban a 2020 tavaszi alacsony bázis miatt az üzemanyagárak lökhetik meg a fogyasztói árakat. Ekkor azonban még viszonylag egészséges szerkezetű volt a drágulás, hiszen az inkább néhány kiugró mértékben növekvő termék (vagy termékcsoport) következménye volt, és az általános (szinte mindenre kiterjedő) infláció még nem fenyegetett. Ugyanakkor a kormány és az MNB inflációval kapcsolatos optimizmusát nem mindenki osztotta, így a lapunkban rendszeresen publikáló volt MNB-elnök, Bod Péter Ákos is a kockázatokra hívta fel a figyelmet.

Miközben a kommunikációjában a magyar jegybank az egyedi tényezőket és a drágulás átmeneti jellegét helyezte a fókuszban, a háttérben kirajzolódott, hogy ők is ennél rosszabb forgatókönyvvel számolnak, hiszen a március közepén publikált inflációs jelentésben már 4 százalék körüli éves fogyasztói árnövekedéssel számoltak.

A nemzetközi helyzet fokozódik

Az óvatosságuk persze nem volt indokolatlan, vélhetőleg ők számos olyan adat ismeretében jobban látták a folyamatokat, amelyek nem publikusak. Arról nem is beszélve, hogy a tavasz során kezdtek kirajzolódni azok a globális folyamatok, amelyek számos alapanyag árának drasztikus megugrását hozták magukkal. Így a közzétételkor ugyan némi meglepetést jelentett az áprilisi 5,1 százalékos érték, de ez is „megmagyarázható” volt, főleg a fent említett dohány- és üzemanyagdrágulás miatt. Érdemes megjegyezni, hogy az MNB az első negyedéves Inflációs jelentést követően áprilisban ismét komolyabb hangot ütött meg, és a Monetáris Tanács ülését követően jelezték, hogy fokozott figyelemmel követik a mutató alakulását. A jegybank ugyanakkor még ekkor is azt prognosztizálta, hogy az erősebb második negyedéves adatokat követően szelídülni fog az infláció.

A nagy kérdés ekkor az volt, hogy igaza lesz-e az MNB-nek és a következő hónapokban jön-e valóban lassulás. Ennek egyébként megvolt az elvi lehetősége, hiszen 2020 nyarától a gazdasági aktivitás már normalizálódott, ami akkor a szolgáltatások árának számottevő drágulásával járt. Ugyanakkor az alapanyagok árai, legyen szó energiahordozókról, építési anyagokról (fa, cement, stb.), vagy éppen ipari fémekről erőteljesen drágulni kezdtek. Az árak nem csak az egy évvel korábbi nyomott szinteket haladták meg jelentősen, de a pandémia előttihez képest is fájdalmas volt a drágulás mértéke. Ez pedig értelemszerűen világszerte, így Magyarországon is begyűrűzött az inflációs mutatóba, hiszen a lakhatási költségek éppen úgy emelkedni kezdtek, mint a tartós fogyasztási cikkek árai.

Arról nem is beszélve, hogy nem csak az ipar vagy az építőipar számára fontos termékek esetében jelentkezett ez a folyamat, de például a gabonák árai is megugrott. Ez pedig értelemszerűen a pékárukat is érintette, továbbá a húsárakra is kihatással volt, hiszen a takarmányárak is jelentősen megugrottak.

Csak nem akart komolyabban visszaesni az infláció

Ahogy fent írtuk, az áprilisi 5 százalék feletti érték kellemetlen volt, de az üzemanyagok alacsony bázisa miatt (ne feledjük 2020-ban ekkor 280 forintért is tankolhattunk!) és a dohánytermékek újabb emelése miatt az infláció gyorsulására lehetett számítani. A májusi 5,1 százalékos érték viszont sokak számára volt kijózanító pofon. A magas érték mellett ugyanis a számok azt mutatták, hogy immár nem néhány „főbűnös” húzta felfele az értéket, a drágulás ugyanis "szétterjedt" és általánossá vált. Ráadásul a két egymást követő bőven a toleranciaszintet meghaladó érték az inflációs várakozásokra is kihatással volt, ezt látva ugyanis elkezdett beépülni mindez a várakozásokba. Ezt érzékelve a jegybanknak immár nem csak az inflációs folyamatok, de a várakozások is komoly fejfájást okoztak.

Júniusban ráadásul az infláció tovább gyorsult, hiszen éves bázison 5,3 százalékkal nőt, ami egyre inkább erősítette azokat a várakozásokat, hogy az MNB-nek lépnie kell. A jegybank ezt próbálta előbb egyre határozottabb kommunikációval megoldani, ám végül a Monetáris Tanács június végén 30 bázispontos emelésről döntött, majd júliusban és augusztusban is hasonló mértékben emelkedett az alapkamat.

Mindez némileg megnyugtatta a piaci szereplőket és stabilizálta a forint árfolyamát. Ráadásul az egy évvel korábbi magasabb bázisoknak köszönhetően nem gyorsult tovább az árak növekedése, júliusban és augusztusban is 5 százalék alatti volt az érték. Ez vélhetőleg megnyugtatta az MNB-t, amely – tévesen – azt a következtetést vonhatta le, hogy sikerült az inflációt kontrollálni. Vélhetőleg emiatt döntöttek úgy, hogy lassítják a kamatemelés ütemét, így szeptemberben és októberben is csak 15 bázisponttal tolták felfele az alapkamatot.

A negatív külső hatások azonban ekkor ismét felerősödtek, Európa-szerte felrobbantak az energiaárak, a fűtési szezon előtt elképesztő mértékben nőtt a földgáz ára. Ez pedig később magával vonzotta, hogy más energiahordozók iránt is nőtt a kereslet, és ezzel párhuzamosan az áruk is. Az ősz első felében ráadásul a magas átoltottsági számok láttán az elemzők többsége azt prognosztizálta, hogy a járványhelyzet nem fog érezhető lassulást okozni. Az élénk gazdasági aktivitás pedig számos termék árát tovább növelte, miközben az energia drágulása elkezdett más termékek árában is jelentkezni, tovább gerjesztve világszerte az inflációt.

Az MNB annak ellenére, hogy maga is megállapította, az infláció döntően külső hatások eredményeként ugrott meg, nem vette figyelembe ezeket a folyamatokat. A kisebb mértékű kamatemelések pedig sem az inflációra, sem a forint árfolyamára nem hatott, ráadásul a gyenge forint az importtermékeket is drágítja, ami tovább tolja fel az inflációt. Az őszi hónapokban egyre magasabb értékben emelkedő fogyasztói árakat láthattunk, szeptemberben 5,5, októberben 6,5, majd novemberben már 7,4 százalék volt az átlagos drágulás mértéke.

A kormány ugyan próbált nem piackonform eszközökkel beavatkozni, így árszabályozást léptetett életbe az üzemanyagok esetében, ám ez általánosságban nem oldja meg a helyzetet. Miközben ugyanis néhány csoporton „elverték a balhét”, addig a felboruló költségvetési hiányból a piaci szereplők azt olvashatták ki, hogy komoly gazdasági problémák elé néz Magyarország.

Így a jegybank később hiába gyorsította a kamatemelést és vezetett be duális kamatrendszert, ez annak ellenére sem járt kézzelfogható hatással, hogy az egyhetes betétek esetében a régió egyik legmagasabb kamatszintje alakult ki. (December elejei emelést követően ez volt a legmagasabb, de karácsony előtt a cseh jegybank 100 bázispontos emelést hajtott végre, amivel gyakorlatilag beérték a magyar kamatszintet.)

Számos olyan termék drágult az ősz folyamán, amelynek másodlagos hatása is van, és idővel beépül más termékek árába is. Ilyenek például az üzemanyagok, ami a szállítási költségek emelkedése révén nagyon sok mindent megdrágított, illetve fog a jövőben, de az energiaárak növekedését is előbb-utóbb megérzi majd a lakosság. A rezsiköltségek ugyan számukra nem emelkednek, de a vállalkozások esetében nagyon komoly terhet jelent a gáz és az elektromos áram drágulása, amit továbbhárítanak a fogyasztókra. Ráadásul a gáz esetében számos „mellékhatás” is van, így például a műtrágyák ára megugrott emiatt, ami pedig az élelmiszerek esetében hoz további áremelkedést.

Nem véletlen, hogy az MNB várakozása szerint még a jövő évben is magas lesz az infláció, hiszen előrejelzésük szerint ez éves átlagban 5 százalék körül alakul majd. Ugyanakkor az év első felére ennél jóval magasabb, 6 százalék körüli értékeket várnak. Látva az inflációs folyamatokat, a jegybank kvázi kényszerpályán mozog, ennek megfelelően az utóbbi időben többször megerősítették, hogy 2022-ben folytatódni fog a kamatemelési ciklus. Ahhoz persze, hogy az infláció végre csökkenjen több tényező együttes hatása szükséges. Ilyen a javuló külső környezet, a világszerte tapasztalható áremelkedések alól ugyanis egy kis nyitott gazdaság, mint a magyar, aligha bújhat ki.

Ezen felül hiteles gazdaságpolitikára is szükség van, örömteli, hogy ebbe az irányba a kormány megtette az elmúlt időszakban az első lépéseket, amikor elkezdték rendbe rakni a költségvetést, és lépéseket tett a kormány az államadósság csökkentése felé. Ha ezek a feltételek adottak, és az MNB is megfelelő lépéseket tesz, akkor van esély arra, hogy Matolcsy Györgyék legutóbbi előrejelzése valóra váljon, vagyis az, hogy 2022 második felében érdemlegesen lassuljon az infláció.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.