Hosszú évek óta mást sem lehet hallani, mint hogy ekkora országhoz képest, mint a magyar, túl sok a bank, elég lenne jóval kevesebb a lakossági és vállalati ügyfelek gördülékeny kiszolgálásához.
Már két évtizede annak, hogy „biztos forrásból” megjelentek az első hírek arról, az akkori nyolc nagybankból rövid időn belül négy, maximum öt marad. Korántsem függetlenül a Postabank emlékezetes, 1997-ben kipattant botrányától. Amely következményeként a néhai Princz Gábor vezette hitelintézetet az osztrák Erste Group AG vásárolta fel 2003 végén, amely pont 1997-ben, az állami tulajdonban lévő Mezőbank megvásárlásával lépett a magyar piacra. A Mezőbank egy évvel korábban, 1996-ban az Agrobankkal egyesült, majd lett belőle a Postabank jogutódja, így az Erste magyarországi leánya tulajdonképpen egyszerre három korábbi hitelintézet helyébe lépett.
Ám, miközben a nagybankok nyolcas létszáma nem változott, a bankok mezőnye – mint az grafikonunkon is látható – nemhogy csökkent, hanem még nőtt is. A 2003-as 38-cal szemben 2013-ban már 43-an voltak – sőt, 2014-ben 45-en, azóta is ez a csúcs azóta, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az úgynevezett Aranykönyvében lajstromozza a kis hazánkban részvénytársasági formában ügyködő hitelintézeteket.
Történetünk szempontjából azonban a 2013-as esztendő az érdekes. Annak az évnek a tavaszán nyilatkozta ugyanis Csányi Sándor, az OTP Bank elnök-vezérigazgatója a Reutersnek, hogy a nyolc nagybank akár fele is eltűnhet Magyarországról az azt követő években. Ezt a kijelentést már nem követte akkora, azaz évtizedes szünet, mint a kétezres évek elejének jövendöléseit. Hiszen alig egy évvel később, 2014 májusában jelentette ki Nagy Márton, az MNB akkori ügyvezető igazgatója (később, 2015-2020 között alelnöke, tavaly június óta pedig Orbán Viktor fő gazdasági tanácsadója), hogy „a bankszektor átalakulása miatt több külföldi bank és hitelintézet is kivonul az országból”.
A visszatérő indoklás az volt, hogy sok banki szolgáltatás – mindenekelőtt a pénzforgalmiak – indokolatlanul drágák Magyarországon, egyes régiókban túl sok hitelintézet toporog egymás mellett, miközben a hatékonyságuk alacsony, amit növelhetne, ha közülük többet is konszolidálnának, magyarul, összevonnák egymással őket.
Akkoriban alapvetően a CIB és a Raiffeisen, kisebb részben az UniCredit és az Erste tulajdonosairól suttogták „füstös szobák mélyéről biztos értesüléseket szerzettek”, hogy potenciálisan elhagyhatják az országot.
Végül 2014-ben valóban sor is került külföldi bankok kivonulására, csakhogy pont nem azok részéről, akiktől azt várták. Előbb, 2014 szeptemberében a német Bayerische Landesbank szállt ki az MKB Bankból, 2015 júniusában pedig az amerikai General Electric a Budapest Bankból (BB). Ám nem egy másik, már itt lévő bankkal olvadtak össze, hanem mindkettőben a magyar állam szerzett részesedést. Mely tényből persze esetleg már akkor lehetett volna következtetni arra, ami majd csak 2019 elején került terítékre, nevezetesen a BB, az MKB, valamint a Takarékbank egyesülését.
Ám ez 2015-ben még egyáltalán nem volt a levegőben. Már csak azért sem, mert míg a BB egy jól működő bank volt, addig az MKB szénáját előbb még súlyos százmilliárdokkal kellett rendbe tenni, a több mint 120 takaréknak a Takarékbank való feloldásával 2019 végén befejeződött takarékszövetkezeti integrációnak pedig akkor még csak az elején jártunk.
De ne szaladjunk ennyire előre. Már csak azért sem, mert 2015-ben végre sor került a banki létszám viszonylag jelentősebb csökkenésére. Annak az évnek a végén öttel kevesebb hitelintézetnek volt banki jogosítványa, mint egy évvel korábban. Alapvetően az annak az évnek a tavaszán kipattant brókerbotrány hatására, amely a befektetési vállalkozásokkal egy csoportban lévő hitelintézetek közül négyet is – a BRB Buda Regionális Bankot, a DRB Dél-Dunántúli Regionális Bankot, az ÉRB Észak-magyarországi Regionális Bankot, valamint a Dél-Dunántúli Takarék Bankot – elsodort. Mellettük a Credigen szállt ki a ringből, miután francia tulajdonosa kivonult. Jogutódja pont a Quaestor lett, amely új bankként 2015. február 1-jén állt csatasorba, de alighanem minden idők legkárászabb életű hitelintézeteként, hiszen a brókerbotrány miatt alig egy hónap múlva máris kénytelen volt lehúzni a rolót. (A hazai áruhitelezésben 2010 tavaszáig meghatározó szereplő Credigen állományát végül a BB vette meg.) Ugyancsak 2015-ben távozott az addig bankként tevékenykedő MV-Magyar Vállalkozásfinanszírozási Zrt., mivel beolvadt a szintén kizárólagos állami tulajdonú MFB Magyar Fejlesztési Bankba.
S ha már említettük a takarékszövetkezeti integrációt, alapvetően az kellett ahhoz, hogy 2015-höz hasonlóan 2019-ben is öttel csökkenjen a hazai bankok száma. Hiszen hárman is a magyar bankrendszer 1987 óta íródó történetének legnagyobb vállalkozása nyomán kerültek le a palettáról: a Kinizsi Bank, a Mohácsi Takarék Bank és a Pannon Takarék Bank. Hozzájuk csatlakozott a becsődölt, s ma már felszámolás alatt lévő NHB Növekedési Hitel Bank (mely fő tulajdonosa Matolcsy György jegybankelnök unokatestvére, Szemerey Tamás volt), valamint a Porsche Bank Hungária, amely 2019 végén visszaadta a banki jogosítványát, s azóta pénzügyi vállalkozásként működik.
2020-ban már csak eggyel csökkent a hazai bankok száma, a 2018. október 15. után megkötendő új lakástakarékpénztári szerződések állami támogatásának megvonása miatt az Aegon Magyarország Lakástakarékpénztár dobta be a törülközőt – állományát az Erste vette meg.
A múlt év végi 34-es banki létszám ugyan az idén nem szűkült tovább, ám már most biztosra vehető, hogy 2022-ben és 2023-ban ismét legalább 5 bank neve tűnik el. Ez lesz az első alkalom, hogy ezúttal nagybanktól is el kell búcsúznunk – dacára annak, hogy ez, mint már említettük, jó húsz éve felvetődött, s azóta többször is napirendre került. Ráadásul a következő másfél évben mindjárt három nagybank is kikerül a vérkeringésből. Legalábbis a nevük, miután a BB, az MKB és a Takarékbank egyesül, méghozzá új néven (hogy milyenen, azt még nem tudni, egyelőre még folyik az ötletelés).
Először, 2022. április 1-jén a Budapest Bank név válik a múlt részévé, miután azzal a nappal beolvad az MKB-ba.
Majd 2023. május 1-jén a Takarékbank is követi. Attól kezdve gyürkőzik neki az immár Magyarország második számú hitelintézetévé előrelépő új óriásbank a mostani – és vélhetően még egy ideig – hazai első OTP Bankkal szembeni közvetlen versenyre.
Azt még nem tudni, hogy lesz-e újabb szerzeménye az óriásbankot előkészítő Magyar Bankholding Zrt.-nek. Őt is esélyesnek tartják a piacon arra, hogy a kivonulását már bejelentett orosz Sberbank itteni érdekeltségét megvegye. A másik potenciális befutó a Raiffeisen Bank lehet.
Lapunk értesülései szerint a Duna Takarék Bank is az óriásbankban oldódhat fel, erről azonban még nincs hivatalos bejelentés.
Korábban tartotta magát a hír, hogy ugyanez vár majd a Polgári Bankra, de ez azóta tudomásunk szerint lekerült a napirendről. Mint ahogy egyelőre arról is csak spekulációk folynak, hogy a MagNet Magyar Közösségi Bank is a kizárólag magyar – köztük is legnagyobb részben Mészáros Lőrinc – tulajdonú új hitelintézethez csatlakozik.
Cikkünk megjelenését követően a MagNet Bank az alábbiak közlésére kérte lapunkat:
A magyar magántulajdonban levő idén 25 éves MagNet Bank határozottan cáfolja, hogy a Mészáros Lőrinc tulajdonú új hitelintézethez csatlakozik, a 2021. október 14-én kiadott sajtóközleményben közzétett szándéka pont az említett spekulációkkal ellentétes. Ezek értelmében 2021. október 13-án a MagNet Magyar Közösségi Bank Zrt. szerződést írt alá a Hypo-Bank Burgenland AG magyarországi leányvállalata, a Sopron Bank Zrt. felvásárlására. Ezzel nem csak töretlen növekedési pályája újabb szakaszához ért, hanem eltökélt szándéka, hogy a közösségi szemléletű és értékalapon nyugvó bankolást a nyugat-magyarországi régióban is tovább népszerűsítse, valamint nyugat-magyarországi fiókhálózattal bővüljön.
Az viszont már tény, mivel néhány nappal karácsony előtt bejelentették, hogy az Erste felvásárolja német tulajdonosától a Commerzbankot.
Hosszú időnek kellett tehát eltelnie az első említéstől addig, hogy valóban elkezdődjön az a bizonyos banki konszolidáció. Amely eredményeként 2023 közepére már csak hét nagybank maradhat, miközben az összlétszám is harminc alá kerülhet, esetleg a két tucatot is megközelítheti. Hogy aztán ez hozzájárul-e a hatékonyság növeléséhez, valamint ahhoz, hogy a most kétségtelenül drága banki szolgáltatások kevesebbe kerülnek majd nekünk, ügyfeleknek, nem tudni. Már csak azért sem, mert ehhez az is kell, hogy a bankokra nehezedő teher mérséklődjön. Egyebek mellett a kormány törölje el a tranzakciós illetéket, valamint az ingyenes készpénzfelvételt. Egyelőre ezekről azonban még nincs szó, sőt, ma még az ellenkező irányba mennek a dolgok – lásd a karácsony előtt két nappal bejelentett kamatstopot.
