Csabai Károly, az Mfor.hu és a Privátbankár.hu felelős szerkesztője a Trend FM Reggeli Monitor című műsorában gazdasági aktualitásokról fejtette ki a véleményét.
Hagyományosan az olimpia második hete az eredményesebb a magyar sport szempontjából, általában akkor termelődik az aranyaink többsége, elsősorban a kajak-kenusok, no meg a pólósok és a birkózók, öttusázók jóvoltából. Ezt figyelembe véve nem szabad, hogy elkeserítsen minket az eddigi két elsőség, hiszen akár már kedden duplázhatunk, a női kajak kettes és a döntőben szőnyegre lépő Lőrincz Tamás révén - s akkor még nem beszéltünk az utolsó futamot a második helyről váró vitorlázónk, Berecz Zsombor esélyeiről, már ha az időjárás is engedi a lebonyolítást.
Felhangozhat tehát még többször is a magyar himnusz Tokióban. Hogy ugyanerre sor kerülhet-e valaha magyar földön, az már felettébb bizonytalan. A már jó ideje meglévő olimpiarendezési álmok eddig nem teljesültek, 2024-re végül az Orbán-kormány és az akkor még Tarlós István által irányított főváros döntése alapján nem pályáztunk, a 2032-es lehetőséget pedig a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak a tokiói játékok megkezdése előtti váratlan húzása foszlatta szét, amely során az ausztráliai Brisbane-t jelölte ki e feladatra.
Kérdés, mennyire lehet egyáltalán esélyünk labdába rúgni, hiszen az eddigi rendezők szinte kivétel nélkül (lásd Görögország és Brazília) gazdaságilag jóval fajsúlyosabb és stabilabb országok képviselői. Ezért is meglehet, hogy talán egyedül nem is kapnánk meg a rendezés jogát, hanem csak esetleg más országokkal közösen. Ilyen, az egyes sportágakban már többször összeállt tandemre az olimpia történetében még nem volt példa. De közép- és kelet-európai játékokra sem. Ezért talán nem is ördögtől való az az ötlet, hogy a V4-ek együtt teremthetnének precedenst.
Mindenesetre a hazai illetékesek nyitottak lehetnek erre. Legalábbis erre lehet következtetni Szalay-Berzeviczy Attila idén februárban, még a 2032-es reménybeli rendezés apropóján lapunknak adott interjújából. Akkor a Magyar Olimpiai Bizottság által frissiben létrehozott Budapest 2032 Bizottság vezetője arra a felvetésünkre, hogy rendeznénk-e egyedül, vagy más országgal összefogva olimpiát, azt mondta: "Minden lehetőséget meg fogunk vizsgálni. Előre nem szeretnénk semmilyen megoldást kizárni."
Azt viszont már az idén megtudhatjuk, lesz-e hatása annak, hogy a Magyar Nemzeti Bank (MNB) Monetáris Tanácsa egymás után kétszer is 30-30 bázisponttal, összességében 1,2 százalékra emelte a jegybanki alapkamatot, azzal a szándékkal, hogy hűtse az elszaladt, júniusban már éves szinten 5,3 százalékos inflációt. Mindenesetre az, hogy a vasárnap 75 éves forint árfolyama egyelőre nem változott érdemben, akár arra is utalhat, hogy a piac nem elégedett meg a monetáris szigorításokkal, amelyek révén pedig az irányadó ráta a duplájára emelkedett.
Ez a (nem)reakció megerősíti azt a vélekedést, miszerint egyrészt az MNB korábban az indokoltnál is mélyebbre vitte le az alapkamatot, hogy ily módon serkentse a gazdaságot, másrészt az emelést korábban el kellett volna kezdeni. Jókora a gap ugyanis még mindig az infláció és a kamatok között, más szóval, még a mostani szigorítások után is jelentősen negatív a reálkamat. Nem véletlen, hogy a monetáris politikáért felelős alelnök, Virág Barnabás azt helyezte kilátásba, hogy szeptemberig folytatódhatnak a kamatemelések. Már csak a mérték kérdéses.
A teljes beszélgetést itt hallgathatja meg:
