Jelenleg az Egyesült Államok a világtengerek szinte korlátlan ura. A modern tengeri hadviselés alapját képező repülőgéphordozókból a világon összesen 23 darab áll jelenleg szolgálatban, ezek közül 11 az amerikai haditengerészet kötelékében. Ha a NATO-t, mint szövetségi rendszert nézzük, akkor még egyoldalúbb a helyzet: a 23-ból 17 repülőgéphordozó az észak-atlanti szövetség flottáiban hajózik. Ha a puszta darabszám mellett e hajók képességeit is megpróbálnánk számszerűsíteni, valamint hozzávennénk a világ különböző pontjain üzemeltetett haditengerészeti bázisok számát, akkor pedig a mérleg nemcsak elbillenne, de fel is dőlne.
Készen van, de még nem áll készen
A helyzet azonban hamarosan meg fog változni. Műholdképek alapján nyugati elemzők hetek óta várták, hogy Kína vízre bocsátja legújabb, a korábban csak Type 003 néven emlegetett repülőgéphordozóját. Magyar idő szerint péntek délelőtt meg is érkezett a hír, hogy ünnepélyes keretek között megtörtént a hajó vízre bocsátása, amely ennek alkalmából új nevet is kapott: a magyar átírás szerint Fucsiennek hívott tartomány tiszteletére Fujien néven fogja szelni a habokat.
A kínai állami hírügynökség szűkszavú beszámolója szerint a ceremónia után a hajón kikötési gyakorlatokat, valamint alapvető úszóképességi próbákat fognak végrehajtani.
A Fujien tehát nagyon messze van még a hadrafogható állapottól. A további készreszerelési munkálatok is még hónapokig fognak zajlani, és csak ezután jöhet még a rendszerek tesztelése. A szolgálatba állítás időpontjára az amerikai katonai szakértők jelenleg 2024-et becsülnek, de ilyen komplex, ráadásul számos még kínai szinten kipróbálatlan technológiát felhasználó projekt esetén az sem lenne meglepő, ha még tovább csúszna a dátum.
A fejlemények mégis több okból is aggaszthatják az amerikai katonai stratégákat. Ha csak arról lenne szó, hogy az eddigi kettő helyett három kínai repülőgéphordozó állna szembe a 11 amerikaival, az nem jelentene gyökeres változást az erőviszonyokban, azonban közelebb áll a valósághoz, ha azt mondjuk, a Fujien lesz az első igazi modern repülőgéphordozója a kínai haditengerészetnek.
Három a kínai igazság?
Kína már az 1980-as évektől kezdve tervezgette, hogy hogy szolgálatba állítson legalább egy repülőgéphordozót, de ez saját tapasztalatok és hajóépítési kapacitások híján sokáig álom maradt. Végül aztán egy igencsak furcsa – és a mai ukrajnai események fényében különösen pikáns – ügylet nyomán tört meg a jég. A még Riga néven 1985-ben a mikolajivi hajógyárban építeni kezdett, majd 1990-ben Varjagnak átkeresztelt szovjet repülőgéphordozót a Szovjetunió szétesésekor nagyjából kétharmados készültségi állapotban örökölte meg Ukrajna, amely nem tervezte befejezni a hajót.
Évek rozsdásodása után egy 1998-as aukción egy Makaóra bejegyzett turisztikai cég vásárolta meg a félkész hajót. Már akkor is sokan gyanították, de azóta be is bizonyosodott, hogy a cég egy kínai állami megbízásra létrejött fedőcég volt. A Varjag egy hosszú és drága vontatóköteles utazás végén 2002-ben érkezett meg egy kínai kikötőbe. (Miután Törökország 16 hónapig nem engedte áthaladni a Boszporuszon a vontatókötélre vett hajót, majd a szuezi csatornán sem haladhatott át, a hajó 28 ezer kilométert tett meg 20 hónap alatt, Afrikát megkerülve.) Alapos felújítás után aztán 2012-ben állt szolgálatba az immár Type 001, végső nevén pedig Liaoning nevű hajó, de elavult alapjai miatt jelentősége inkább abban állt, hogy lehetőséget adott a kínai mérnököknek és tengerészeknek, hogy tapasztalatokat gyűjtsenek üzemeltetésével, illetve kipróbálják rajta a szükséges új technológiákat.
A Liaoning mintáját követve épült meg az első valóban saját „gyártású” kínai repülőgéphordozó, a Type 002-ről 2019-es szolgálatba állításakor Shandong névre keresztelt, nagyjából 70 ezer tonna vízkiszorítású hajó. Az eredeti szovjet tervekhez képest a Shandongot kicsit hozzáigazították a kínai repülőgépek igényeihez, illetve némileg több hely is van rajta, de mivel alapjait egy harminc éves, már az akkori amerikai hordozókhoz képest is hátrányokkal induló szovjet terv jelenti, ez is nagyon messze van attól, amit a csúcsot képviselő repülőgéphordozók tudnak.
Szintet lépnek
A Fujienhez ugyan felhasználták a két elődje segítségével gyűjtött tapasztalatokat, ám ez már egy az alapoktól Kínában tervezett, egyedi hajó lesz, amely minden szempontból a 001 és a 002 fölé fog nőni. Bár természetesen igyekeznek titokban tartani a hajó pontos paramétereit, de sok mindent azért lehet tudni róla.
A mai kínai híradás szerint a Fujien 80 ezer tonnás vízkiszorítású lesz, de elképzelhető, hogy kész állapotában ez inkább a 100 ezer tonnához lesz közelebb. Ezzel már megközelíti az amerikai Nimitz-osztályú, 100 ezer tonna vízkiszorítású hordozókat, amelyek jelenleg az amerikai flotta gerincét alkotják. A hajó mozgatásáról hagyományos dízelmotorok és gázturbinák fognak ugyan gondoskodni, de ezek nem közvetlenül hajtják meg a hajócsavarokat, hanem áramot termelnek, és ez hajtja meg a hajócsavarokat és működteti a vízsugaras motorokat és terelőlapátokat.
Kívülről a korábbi két kínai hordozóhoz képest az a leglátványosabb különbség a hajón, hogy nincs rajta a repülőgépek felszállását segítő „ugrósánc”. E helyett nem is a hagyományos gőzkatapultot építették a fedélzetre, hanem ennek elektromágneses változatát, amelynél a repülőgépek induláshoz szükséges sebességét nem nagynyomású gőz, hanem elektromágnesek biztosítják. Ez annyira új technológia, hogy még csak egyetlen amerikai repülőgéphordozón, a Gerald R. Fordon létezik belőle működő változat. A technológia előnye, hogy jóval kisebb helyet foglal, kisebb időközökkel lehet vele indítani a repülőket, kevésbé terheli azok szerkezetét, illetve használható könnyebb repülő szerkezetek, például drónok vagy pilóta nélküli gépek indítására is, amelyek egyre nagyobb szerepet fognak játszani a tengerek feletti légi hadviselésben is.
Ez már önmagában sokat jelent majd a Fujien harci képességeire nézve, mivel a korábbi ugrósáncos megoldásokkal csak nem teljesen megtankolt és fegyverekkel sem a kapacitásuk maximumáig megpakolt sugárhajtású vadászbombázók tudtak felszállni a kínai hordozók fedélzetéről, elektromágneses katapulttal viszont légcsavaros felderítő, bevetésirányító gépek, illetve jóval nagyobb felszállási súlyú harci repülők is képesek lesznek elstartolni.
A nyugati elemzők szerint a Fujienről az F-35-ösre emlékeztető FC-31-es (J-31-es) vadászrepülők fejlesztés alatt álló, hordozóra optimalizált változatai, KJ-600-as légtérellenőrző gépek, valamint J-15T vadászgépek és elektronikai hadviselésre alkalmas J-15D repülők is bevethetők lesznek.
Közel s távol
Kína persze még nagyon messze van, és a Fujien szolgálatba állításakor is nagyon messze lesz attól, hogy a nyílt óceánon valódi kihívója lehessen a teljes amerikai haditengerészetnek. A kínai haditengerészet egyelőre csak tanulja azt, hogyan kell egy repülőgéphordozó köré épített haditengerészeti köteléket felépíteni, vezetni és bevetni, harci gépeik sem repültek még éles bevetéseket, miközben az amerikaiak mindezeket évtizedek óta gyakorolják.
Egy fejlett repülőgéphordozó viszont mindenképpen képessé teszi Kínát arra, hogy egyre növekvő katonai erejét határaitól messzebbre is ki tudja vetíteni. Hatékony légi támogatás nélkül a kínai haditengerészet eddig igazából csak az ország partvonalától néhány száz kilométeres sávban tudott műveleteket végrehajtani, a Fujiennel ez terület jócskán túlnyúlhat a kényes helyzetben lévő Tajvanon, mélyen a Csendes-óceán eddig elérhetetlen területeire. (Nyilván az is jelzésértékű, hogy a a hajót éppen a Tajvanhoz legközelebbi kínai tartományról nevezték el.)
Globális katonai hatalom ugyan ettől még nem lesz Kína, hiszen miközben az Egyesült Államoknak rengeteg haditengerészeti támaszpontja van világszerte, Kínának egyelőre csupán egyetlen ilyenje van, a Vörös-tenger partján fekvő Dzsibutiban.
Mindenesetre a Fujien vízrebocsátása egy amerikai szempontból igencsak aggasztó folyamat egyik állomása.
„Ha szolgálatba áll, Kína harmadik repülőgéphordozója nagyban kiterjeszti az ország képességeit, hogy biztosítsa a közeli vizeken az érdekeit, miközben lehetővé teszi a kínai haditengerészet számára, hogy a hazai bázisoktól távolabbra is ki tudja vetíteni erejét. Minden jel arra mutat, hogy a kínai flottafejlesztés keretében jönni fog egy negyedik, ötödik, sőt talán egy hatodik repülőgéphordozó is”
– mondja Matthew Funaiole, a washingtoni Center for Strategic and International Studies (CSIS) kutatóintézet egy Kínával foglalkozó szakértője.
Ha ehhez hozzávesszük azt a tavaly novemberi hírt, hogy hajók számát tekintve már a kínai haditengerészet a legnagyobb a világon (akkor 350-400 kínai hadihajó állt szolgálatban, miközben amerikaiból csak 305, igaz az amerikaiak összes vízkiszorítása több mint kétszerese volt a kínaiakénak), akkor látható, hogy minden abba az irányba mutat, hogy az Indiai-óceán nyugati, illetve a Csendes-óceán keleti térségében a nem túl távoli jövőben a kínai haditengerészet komoly, talán egyenrangú kihívója lehet az amerikainak.
