A közelmúltban benyújtották a Fővárosi Törvényszékhez azt a bírósági keresetet, mely a szolidaritási hozzájárulás mértékét támadja meg. Miről szól pontosan ez a kereset, és mit szeretnének vele elérni?
Fontos kiemelni, hogy a szolidaritási hozzájárulás nem adó, hiszen ha az lenne, akkor bevalláson, kivetésen alapulna. Ez pedig egy képlet alapján az adóerő-képességet kívánja figyelembe venni valamilyen szempontból, így mondja meg, hogy egyes településeknek kell-e befizetni, ha igen, mennyit. Például azt is támadjuk, hogy
nem egy határozaton alapszik, így nem lehet fellebbezni ellene.
De nem is ez a legfőbb ok. Hanem az, hogy ha megnézzük a megyei jogú városokat, a fővárosi kerületeket, akkor azt a pénzt, amit ők kapnak a kötelező feladataik – idősotthon-működtetés, óvodaműködtetés, hajléktalan-ellátórendszer működtetése, könyvtárhálózat-működtetés, temetők, közúthálózat karbantartása, közösségi közlekedés működtetése stb. – ellátására, akkor annak tavaly például a 23 százalékát kellett visszafizetniük szolidaritási hozzájárulás formájában. Ezzel szemben a Fővárosi Önkormányzat tavaly 102 százalékot fizetett vissza, az idei évben pedig ennél is több, 100 százalék plusz 25 milliárd forint a visszafizetési kötelezettségünk.
Ez százalékban mennyit jelent?
Kapunk a kötelező feladatok ellátására 33 milliárd forintot, be kell fizetnünk 58 milliárdot, ami 175 százalék. Már a 102 százalék is sok volt, és erre alapítjuk a pert is. Az, hogy ha ugyanannyit elvisz, mint amennyit ad, az igazságtalan, de valószínűleg jogszerű. Azonban
ha többet vesz el, mint amennyit utal, akkor az önkormányzat saját bevételeiből veszi el ezt a pénzt,
ezt peresítjük.
Mi alapján lehet ezt peresíteni?
Azt nem mondjuk, hogy a normatívák egy az egyben fedezzék a kötelező feladatokat. A kérdés az, hogy az az adóbevételi lehetőség, amit jogszabály teremt az önkormányzat számára, az elegendő-e a normatívákkal együtt ennek ellátására. Ha elveszik azt a normatívát, amit a kötelező feladatokra adnak, meg még azon felül az adóbevételekből is, akkor logikus, hogy
megsértik az önkormányzati törvényt, az önkormányzati chartát és az Alaptörvény szellemét is.
Még egyszer mondom, az arányokkal van baj: míg egy megyei jogú város, amely ugyanolyan települési feladatokat lát el, mint Budapest, az a tavalyi adatok alapján ennek a normatívának 77 százalékát tarthatja meg, ezzel szemben mi többet fizetünk be, mint amennyit kapunk.
Minek tudható be az ilyen mértékű növekedés?
2018-ban a szolidaritási hozzájárulás 5 milliárd forint volt, 2019-ben 10 milliárd, a 2020-as központi költségvetésbe, melyet a 2019-es önkormányzati választások előtt fogadott el az Országgyűlés, szintén 10 milliárd forint volt beleírva. Jött a pandémia, aminek ideje alatt ezt a kormány felemelte 21-22 milliárd forintra, majd 2021-ben 35 milliárd, 2022-ben 36 milliárd, 2023-ban pedig 58 milliárd forintra. És azt látjuk, hogy a jövő évben ez már 75 milliárd forint lenne.
Ha ezt idősíkra rakom, és ráteszem a politikai eseményeket, akkor azt tudom mondani, hogy az oka a 2019. októberi önkormányzati választás.
Ha úgy kerülünk ide, hogy abban az évben 10 milliárdot kell befizetni, akkor miért emeli meg ezt a kormány a pandémia okozta helyzetet kihasználva?
Az idei évre volt a szolidaritási hozzájárulásban egy módszertani változás, ami miatt emelkedik az összeg. De a jövő évre nem lesz ilyen számítási változtatás.
De összegszerű változás lesz. Fontos, hogy 2024-re azt feltételezzük-e, hogy a gazdasági recesszió elmúlik, az infláció dinamikusabban csökken, a kamatkiadások mérséklődnek, az energiaárak stabilizálódnak. És az történik-e, amit a kormány mond, hogy 4 százalékos GDP-növekedés és 6 százalékos infláció lesz? Engedjük meg, hogy nem így lesz! Akkor
benne van a prognózisban egy nem is túl negatív forgatókönyv esetén, hogy a 2024-es iparűzési adóból származó bevétel nominálisan stagnálni fog, rá pedig növekedni fog a szolidaritási hozzájárulás.
Nem akarom azt mondani, hogy „bezzeg más önkormányzat”, de tény, hogy amit más megkap működési támogatásként a kormánytól, annak döntő részt megtarthatja, miután a szolidaritási hozzájárulást kifizeti. Amit viszont Budapest kap működésre a kormánytól, azt egy az egyben vissza kellene fizetnie, és még azon felül is annak 75 százalékát, 25 milliárdot.
Félreértelmezett szolidaritás
Cser-Palkovics András, Székesfehérvár kormánypárti polgármestere is kritikával illette az új számítási módszertant, azt mondta, elegánsabb, ha ezt egy kormánypárti városvezető teszi meg. Ő is azt kérte a kabinettől, hogy azt később vezessék be. Volt-e tárgyalás, egyeztetés a többi nagyvárossal?
Polgármester úr is elmondja, hogy a szolidaritás elve érthető, és ezt én sem vitatom, csak azt nem látjuk, hogy ez a valóságban teljesül. A másik fele, hogy a szolidaritás önkéntességen alapul.
Ha azonban az kötelező, plusz még azzal is jár, hogy az adakozó személy nehezebb helyzetbe kerül, sőt helyzete a kötelező adakozás után ellehetetlenül, akkor az egy félreértelmezett szolidaritás.
2020 és 2023 között a főváros működési hiánnyal zárja az éveket. Ez azt jelenti, hogy a folyó évi működési bevételek elmaradnak a folyó évi működési kiadásoktól. Ezt úgy lehet kigazdálkodni, ha volt korábbról olyan forrás, amit be tud forgatni működésbe, ki tudja tömködni ezt a hiányt. De ez nem fenntartható pálya. Ha ez tartós, akkor egyrészt feléli forrásait, másrészt nem lesz forrása fejlesztésekre. Márpedig egy fenntartható önkormányzati működési pálya úgy néz ki, hogy a folyó évi működési bevételem több, mint a folyó évi működési kiadásom, az ebből keletkező többletet pedig fejlesztésekre vagy külső forrás bevonása esetén annak önerejére használom fel. Tehát az, hogy egy önkormányzatnak ne legyen pénze arra, hogy 4-5 milliárdos felüljárókat rendbe tegyen, az nonszensz.
Kormányzati részről folyamatosan éri önöket az a támadás, hogy a Tarlós István idejében felhalmozott többletet így herdálják el. Erre hogyan reagál?
Ha megnézzük a költségvetéseink lezárt éveinek bevételi oldalait, azt látjuk, hogy 2020-2022-é átlagosan annyi, mint 2019-é, ugyanis a kormány a pandémia alatt háromszor is belenyúlt az iparűzési adóba. 2020 végén eltörölték a feltöltési kötelezettséget, 2021-ben és 2022-ben pedig a mi kontónkra nyújtott egy nem célzott kedvezményt a kis- és középvállalkozásoknak. Azzal egyetértek, hogy ha vannak vállalkozások, melyek túléléséhez szükséges lenne valamilyen levegőt juttatni, akkor lehet ilyen célt megnevezni. Jelen esetben azonban
az történt, hogy cél meghatározása nélkül azt mondták, az önkormányzatok nem szedhetik be az adóbevételeik felét.
Ez a három tétel összességében 80,5 milliárd forint bevételkiesést eredményezett nálunk. Ha ez a pénz most itt lenne, nem beszélgetnénk. Most nézzük a kiadási oldalt! Ott négy tétel volt drága. Az egyik a szolidaritási hozzájárulás, 2020-2022 között kumuláltan 63 milliárd forinttal fizettünk többet. A másik a közösségi közlekedés, aminek működését három szereplő fizeti: az utas, az állam és a főváros.
Az állam 2019-ben nominálisan befagyasztotta a támogatást 12 milliárd forinton.
A pandémia alatt visszaesett az utasforgalom, ilyenkor vagy járatot ritkítunk, de akkor azok, akik elmentek munkába, nem tudtak volna eljutni oda. Mi viszont úgy döntöttünk – és továbbra is azt mondom, ez jó döntés volt –, hogy nem állítunk le járatokat tömegesen, és nem bocsátottunk el dolgozókat sem. Ebben a három évben összesen 80 milliárd forinttal többet kellett beraknunk közösségi közlekedésbe, mint amennyit 2019-ben beletett az előző városvezetés. Ez az utasok általi befizetés csökkenésének a kompenzációja volt lényegében. A harmadik tétel a bérmegállapodás volt. 27 ezer fővárosi dolgozó bére emelkedett, ez 2019-hez képest 45 milliárd forinttal emelte meg a személyi juttatások kiadásait.
Azért emeltünk béreket, mert így is munkaerőhiánnyal küzdünk,
ha nem tudunk versenyképesek lenni, akkor elmennek a dolgozók. A negyedik tétel pedig a monetáris politika. Szerettünk volna hitelt felvenni, nekünk nem engedte a kormány, viszont
a korábbi hiteleket törlesztenünk kellett, azok kamatai megnőttek a jegybanki alapkamat és a BUBOR változása miatt,
ez körülbelül 12-14 milliárd forinttal emelte meg a kamatkiadásainkat. Ha ezt a négy tételt összeadjuk, az már önmagában több, mint amit itt hagyott számunkra az előző városvezetés.
Hogyan teremtették elő ezt az összeget?
Más ágon kivettünk pénzeket, így például összevontunk cégeket, öt nagy közszolgáltatóból létrehoztuk a Budapesti Közműveket, csökkentettük a vezetői létszámot, felügyelőbizottsági tagságokat szüntettünk meg, vagyis érdemben képesek voltunk csökkenteni a működési kiadást. Másrészt a kormányzat azt mondja, felelős költségvetési gazdálkodást tőlük kellene tanulnunk. Magabiztos állítás. De megnéztem, 2023. május 1-jén
a kormányzati intézmények tartozásállománya, azaz a lejárt esedékességű számlák összege 4,7 milliárd forint volt Budapest felé.
Hogy áll ennek a behajtása?
Nyilván nem fogjuk lefoglalni az iskolapadokat és bezáratni az egészségügyi intézményeket azért, mert nem fizetnek, de nonszensz, hogy ők akarnak minket felelős gazdálkodásra tanítani, miközben tartozásállománya a kormánynak van felénk.
A kimetszett zseb
Jogvédelmet kértek a bíróságtól, de erről még nincs döntés. Mikor várható?
Az azonnali jogvédelem azt jelenti, hogy amíg nincs jogerős döntés, addig nem behajtható követelésről van szó. Közigazgatási perben az államkincstárnak küldjük meg a keresetlevelet, aki saját védekezésével kell, hogy felterjessze azt a közigazgatási bíróság elé, amelynek erről viszonylag rövid időn belül kell döntenie. Ennek határideje június vége. Azért ez, mert ekkor van az a nettósítási pillanat, amikor
minden magyarországi önkormányzat kap egy értesítést az államkincstártól, hogy mennyi pénzt fog kapni. Kivétel ez alól Budapest, mely azt fogja kapni, hogy mennyi pénzt kell utalnia.
Mi keményen utaltunk május végéig négymilliárdos összegeket havonta, erre mondtuk azt, hogy most már nem tudjuk tovább megtenni, mert két célunk van: a közszolgáltatások színvonala ne sérüljön, illetve a béreket ki tudjuk fizetni.
Mi történik, ha nem kapják meg a jogvédelmet?
Ezzel a verzióval nem számolok.
Karácsony Gergely főpolgármester azt mondja, van egy B terv, de nem akar róla részleteket elárulni. Azonban az olvasóink is kíváncsiak lennének, hogy mi lehet a legrosszabb forgatókönyv.
A legrosszabb forgatókönyv az, hogy
azt, akitől szolidaritást várnak el, nemcsak megrugdossák, hanem kimetszik a zsebét is, hogy ha abba bármennyi pénz belemegy, az azonnal ki is esik a földre, és van ott egy kormány nevezetű utcaseprő, aki ezt azonnal fel is sepri és elviszi.
Ez azonban senkinek nem érdeke. Ugyanis nagyon sok szálon van együttműködési kötelezettsége a kormánynak és a Fővárosi Önkormányzatnak. Lehet minket nem szeretni, de ezen az 525 négyzetkilométeren van egy felelősségünk és hatáskörünk is. Logikus, hogy a kormánynak az egyik legfontosabb a gazdaság versenyképessége, az általunk végzett közszolgáltatások ehhez szükségesek: elvisszük a dolgozókat a munkahelyükre, biztosítunk nekik ivóvizet, közvilágítást, működik a csatornarendszer stb. Ha ezek nem úgy működnek, ahogy szoktak, az a budapesti gazdaság versenyképességét érinti. Tetszik, nem teszik, a magyar gazdaság szerkezete úgy épült fel a történelem során, hogy az Budapest- és agglomerációcentrikus. Ha itt nincs gyors gazdasági kilábalás, akkor lehet álmodni arról, hogy majd az ipari centrumok vagy a felzárkózó kistérségek húzzák Magyarországot, de nem fog megtörténni.
Nekünk is érdekünk, hogy gazdasági fellendülés és társadalmi jólét legyen, és a kormánynak is ez az érdeke. Racionális gondolkodással pedig kompromisszumra kell jutni.
Hogy áll a főváros hitelállománya? Volt szó egy szeptemberig tartó áthidaló hitelről.
Van egy 25 milliárd forintos folyószámla-hitelkeretünk, amit minden év december 31-ig fel kell töltenünk. Van egy másik, 24 milliárdos hitelkeret, amit a BKK a túlélőprogram keretében vett fel, ezt a közösségi közlekedés működtetésére fordítjuk, azért, hogy a nyár folyamán ne kelljen akkora összeget beletennünk, mint egyébként kellene. Ezt szeptember végéig kell visszafizetnünk, és brutális, 670 millió forintos kamatterhe van. Ezt például a Budapest 150 programból vettük el, illetve a télen megspórolt energiafelhasználásunkból. A harmadik hitel pedig egy 16 milliárd forintos éven túli, fejlesztési kereskedelmi hitel. Amikor az idei költségvetést összeraktuk, akkor ahhoz, hogy minden erőforrást át tudjunk csoportosítani működésre, az azt jelentette, hogy a már leszerződött és elkezdett beruházásoknak az önrészét is át kellett raknunk. Ezt a képződött hiányt tudjuk ilyen hitellel betömködni. Ha erre nem kapunk kormányengedélyt, az jelentősen növeli az év végi problémáinkat.
Gulyás Gergely egy Kormányinfón azt mondta, nagyon ritkán engedélyeznek önkormányzatok számára éven túli hitelfelvételt. Ám a csaknem 1200 ilyen önkormányzati kérelemnek 90 százalékát jóváhagyták. A Fővárosi Önkormányzat egyszer kért engedélyt hitelfelvételre, azt a kabinet elutasította.
Budapest kérelméről tavaly decemberben hozott kormányhatározatot a kabinet, ebben a határozatban két önkormányzat nem kapta meg az engedélyt: Budapest és Gödöllő. Ugyanezen a napon egy másik kormányhatározatban két önkormányzati cég nem kapott engedélyt éven túli hitelfelvételre: az egyik a XI. kerület egyik cége, a másik pedig a fővárosé, a BKV. Volt egy másik EIB 2-hitel, amit 2020-ban majdnem teljesen kitárgyaltuk az EIB-vel. Ott azonban van egy olyan előzetes eljárás, hogy a bank megkérdezi a Pénzügyminisztériumot, van-e ehhez kormányzati akarat, és ott elhasalt a történet. Ez volt az az eset, amikor
azt mondta a kormányzat, nem támogatja, hogy az önkormányzat az EIB-től vegyen fel hitelt, majd szinte napra pontosan akkor bejelentette a Pénzügyminisztérium, hogy a magyarországi közoktatás korszerűsítése érdekében az EIB-től vett fel hitelt.
Tehát valóban nem igaz az az állítás, hogy a kormány nem akarja, hogy az önkormányzatok eladósodjanak, mert igenis engedi, kivétel a nekik nem kedves politikai színezetűeknek.
A nagy Lánchíd-kérdés
A Lánchíd felújítása is lassan véget ér. Két éve egy lapunknak adott interjújában azt mondta, az ominózus 6 milliárd forintos állami hozzájárulás a 2022-es utolsó számlánál lesz esedékes. Most 2023 júniusát írjuk. Készen van-e ez az utolsó számla?
A 6 milliárd forinthoz minden, a támogatási szerződéssel kapcsolatos iratot átküldtünk az Építési és Közlekedési Minisztériumnak, de erre még semmilyen reakció nem érkezett. Ebből is
már 3 milliárd forintot megelőlegeztünk, hiszen a vállalkozó benyújtotta a számlát.
Ez tulajdonképpen a mínusz egyedik számla, amit ki is fizettünk, tehát effektíve cashsel lóg nekünk a kormány, és az utolsó számlát próbáljuk szeptember 15. utánra átvinni valamilyen módon, hogy csak akkor kelljen kifizetni. Egyébként minden ilyen meg nem érkező forrás brutális terhet jelent számunkra, mert 17-18 százalékos éves kamat mellett tudjuk csak megelőlegezni ezeket.
Ez azt is jelenti, hogy szeptember közepén dől el, hogy mi lesz a lánchídi közlekedési rend. Önnek van autója?
Van, de a Budapesti Lakógyűlés keretében döntjük el, mi legyen. Nem az számít, én mit gondolok erről a kérdésről.
Azért megkérdezem, ön mit gondol: lehessen autóval felhajtani a hídra vagy sem?
Nagyon megszoktuk az utóbbi időben, hogy nem lehet használni a Lánchidat, és nem omlott össze a városnak a közlekedése. Az autózásnak van alternatívája: hogy erősebben és szervesebben bekapcsolódjunk a közösségi közlekedésbe. Ha busszal gyorsabban lehet áthaladni, akkor Buda és Pest viszonylatában többen jutnak át a hídon. A forgalmi mérésekben az is látszik, hogy míg a pandémia előtt a híd kapacitása átlagosan napi 25 ezer autó volt, most nagyjából 5 ezer, amit a taxik, kormányzati autók, megkülönböztető jelzést használó autók tesznek ki.
Eddig, ha dugó volt, abban a buszok is ott álltak.
Láthatóan a taxik azért szeretik a mostani forgalmi rendet, mert számukra ez egy gyorsítósávot jelent. És még egy: ha megmarad a mostani forgalmi rend, akkor lehet gondolkodni arról, mit kezdjünk a Széchenyi térrel, a Clark Ádám térrel, a Várkert Bazár előtti úttal, a József Attila utcával egészen a Szent István-bazilikáig.
Ezeknek a megújítási tervét is a közelmúltban mutatta be Karácsony Gergely. A főváros nehéz anyagi helyzetét tekintve honnan lesz rá forrás?
Jelenleg valóban azért küzdünk, hogy a napi működést biztosítsuk, például hogy élelmiszert tudjunk vásárolni az idősotthonokba, illetve üzemanyagot a BKV buszaiba. De közben előre is kell tekintenünk. Vannak forráslehetőségek, de ehhez például a kormánynak meg kellene állapodnia az Európai Bizottsággal, és akkor felszabadulnának azok az uniós források, melyek Budapest számára is elérhetőek lesznek. Ám
éppen háborúzik egymással a kormány és az Európai Bizottság, és még ha a jelen geopolitikai helyzetben ez talán egy túlzó szó, de a magyar viszonyokat nézve ez mindenképp egy károkozás.
A Budapesti Lakógyűlés nem számháború
Szóba került a Lakógyűlés, melyet egy héttel meghosszabbítottak. Miért volt erre szükség?
Azért, mert a kézbesítés során olyan jelzések érkeztek, hogy akik utolsó pillanatban kapják meg, azok is szeretnének időt kapni a szavazásra. Olyanok is voltak, akik pótlólag szerettek volna kódot igényelni, mert nem találják vagy nem kapták meg. Nekik nyitottunk egy gyorsítósávot: jelezhették számunkra a Lakógyűlés honlapján keresztül, és lakcímkártyájuk befényképezésével kaptak egy kódot, amivel egyszer szavazhattak. És bár nem akarunk számháborúba belemenni, mert ez nem választás, de
az eredeti határidő lejárta előtt már több mint 100 ezer budapesti látogatott el a Lakógyűlésünkre, ami nagyon megtisztelő számunkra,
mert első alkalommal csináltunk ilyet. Azt láttuk, hogy van igény rá, ez volt a hosszabbítás fő oka.
A 100 ezer résztvevő kevesebb, mint a budapestiek 10 százaléka. A Nemzeti Konzultáció alacsony részvételi adatait érte olyan kritika, hogy az nem a magyarok egészének véleménye.
Még egyszer mondom, nem akarok számháborúba bocsátkozni, annak nincs értelme. Első alkalommal csináltunk ilyet, még tanuljuk a rendszert. Nekünk nincs korlátlan pénzünk rá, ezért nem visszaküldős borítékos módszerrel csináltunk, hanem online. Megjegyzem, offline is lehet szavazni, tehát ha valaki bejött az ügyfélszolgálatra, akkor segítettünk neki. Emellett tartottunk mini Lakógyűléseket, ahol a kollégáink kint voltak, ők is segítettek a szavazásban. Próbáltuk ezt minél könnyebben elérhetővé tenni a budapestiek számára. De ha megnézi,
a járvány alatt volt egy online Nemzeti Konzultáció, ahol ez egész országból 560 ezren szavaztak. Ehhez képest arányaiban már többen szavaztak Budapesten.
Újdonság volt egyébként, hogy a 14 éven felüliek számára adtuk meg a lehetőséget a részvételre.
Ők képesek felelős döntést hozni ilyen kérdésben?
Visszakérdezek: milyen feltételezés van amögött, hogy ne lennének képesek?
Például amiért 18 év a szavazási korhatár.
Van olyan hely a világon, ahol 16 év. Sőt, van olyan jogi helyzet, amikor 16 évesen lehet szavazni. Szerintem olyan irányba megy a részvételiségi folyamat, azaz a polgárok közvetlen beleszólási lehetőségének biztosítása, hogy minél szélesebb köröket vonjunk be.
Attól biztos nem kell félni, hogy egy 16 éves elmondja a véleményét.
Ezzel szoktatjuk rá őket, hogy máskor is vállalja fel a véleményét, és mondja el, még akkor is, ha esetleg nem teszik az aktuálisan hatalmon lévőknek.
A Lakógyűléssel kapcsolatban felmerült olyan vád is, hogy erősen a Nemzeti Konzultációk irányított kérdéseire hajaz.
Hallom ezeket az érveket, és nyilván ez egy ponton túl hitvita. Tehát elmondhatom, hogy szerintem meg nem, mert nem olyan témákat tartalmaz, mint a Nemzeti Konzultáció. Más meg azt mondja, hogy oké, de szerinte a kérdésfeltevés meg olyan. Ám
ha valaki megnézte a Lakógyűlés honlapját, ott találhatott érveket pro és kontra.
Szerintem minden ilyen ügy, ami láthatóan mozgatja a budapestieket, sokkal inkább életbevágó, mint a legutóbbi Nemzeti Konzultáció során feltettek. Tehát például szerintem nem ugyanaz az óvodások nemváltási kérdését összehasonlítani a Lánchíd és a Belváros forgalomszabályozásának kérdésével.
