Nincs róla hivatalos döntés, de jelenleg az tűnik a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy március után is Matolcsy Györgynek fogják hívni a Magyar Nemzeti Bank elnökét – értesült lapunk.
Matolcsy hat évre szóló mandátuma 2019 március elején jár le. Ahogy közeledik a határidő, egyre több információ, spekuláció jelenik meg azzal kapcsolatban, hogy merre vezet tovább a jegybankelnök útja. Volt olyan felvetés, amely szerint Matolcsy visszatérne a kormányba, és a hozzá nagyon közel álló gazdaságstratégiai tervezést emelik kormányzati szintre az irányításával. Vagyis akár egy önálló tárcát is kaphatna, például a Pénzügyminisztériumból kiszakítva az érintett területet.
Akik szerint ez egy lehetséges forgatókönyv, azzal érvelnek, hogy Matolcsynak unalmas már a jegybank vezetése, nem talál benne kihívást, intellektuális izgalmat. Ráadásul a gazdasági növekedési ciklus vége felé, egy fordulat előtt járunk, amikor az alacsony kamatokat már nem lehet hosszú ideig fenntartani. Ez pedig egy új helyzet elé állítja a jegybank vezetését, a recesszióban más monetáris politikára lesz szükség, annak kezelése viszont már kevésbé lenne ínyére Matolcsynak, aki alkotni szeret, nem válságot menedzselni.
A jegybank működését nagyon jól ismerő magas szintű kormányzati forrásunk viszont úgy látja, hogy Matolcsy nem köszön le márciusban, hanem marad a jegybank élén.
Erről természetesen nincs még hivatalos döntés, de több oka is lenne Matolcsynak, hogy így döntsön. A kormányzati munkával járó érdekütközések például taszítólag hatnak rá, ráadásul míg az MNB élén teljes ura a helyzetnek, a kormányban egy lenne a miniszterek közül.
Matolcsy ismerői arra is felhívták a figyelmet, hogy a második mandátum alatt már nem lenne súly a jegybankelnök vállán. Hogy miről van szó? Matolcsynak állítólag nagyon fontos – lényegében szakmai hiúsági kérdés -, hogy egy olyan jegybankelnöki ciklust zárhasson le, amely alatt nem került sor kamatemelésre. Ezzel kiemelkedhetne a mezőnyből, beírhatná magát a gazdasági történelemkönyvekbe. Márpedig márciusig bizonyára el lehet kerülni a kamatemelést, ezt az elsődlegesnek tekintett inflációs folyamatok nem teszik indokolttá.
Ha pedig így zárul le a hatéves ciklus, akkor hátradőlhet, és úgy vághat neki a következő ciklusnak, hogy a nagy feladatot már teljesítette. Ha a következő években kell is kamatot emelni – amire jó esély van – akkor is elmondhatja, hogy ő már megtette a dolgát, amíg lehetett, alacsony szinten tartotta a kamatot, s csak a feltartóztathatatlan világgazdasági folyamatok kényszerítik ki a magasabb rátát. De egy ciklust akkor is lezárt kamatemelés nélkül.
Amikor Matolcsy lassan hat éve átvette a jegybank irányítását, az alapkamat 5,25 százalékon állt, innen jutottunk el a mostani 0,9 százalékig. Tulajdonképpen elődje, Simor András alatt is elkezdődtek már a kamatcsökkentések, a monetáris tanács ugyanis négy olyan taggal bővült ki Simor ideje alatt, akik a "Matolcsy-iskola" híveiként elindították a kamatcsökkentési ciklust. Belépésük idején, 2012 augusztusában 6,75 százalékon állt az alapkamat, év végére viszont már 5,75 százalékig vitte le a kamatot a monetáris tanács. Az vitatott, hogy az új tagok nélkül is elindult volna-e a kamatcsökkentés: a régebbi tagok - például Király Júlia - visszaemlékezése szerint nélkülük is hasonló döntésekre jutott volna a monetáris tanács.
Közpénz jelleg
Matolcsy 2013. március 4-től vezeti a Magyar Nemzeti Bankot, egyben a monetáris tanács tagja is ettől az időponttól. Az elmúlt hat évben a nevéhez fűződik a devizahiteles mentőcsomag kidolgozása, az ország devizahitel-állományának leépítése, a kis- és középvállalkozói, alacsony kamatozású hitellehetőségek bővítése, az infláció alacsonyan tartása. Elnöki időszakának rövid értékelésekor nem lehet említés nélkül hagyni, hogy az exportvállalatok érdekeit szem előtt tartva nem gátolta meg a forint gyengülését, mivel gazdaságfilozófiája szerint a 310-330 forint közötti tartományban az árfolyam támogatni képes a magyar gazdaságot (bár a jegybank következetesen cáfolja, hogy lenne árfolyamcélja). És a "közpénz jellegét elveszítő közpénz" gazdasági terminológiáját is ő vezette be.
Nem kapcsolódik szorosan elnöki tevékenységéhez, de meg kell említeni a pénzügyi rendszeren belüli családi, baráti pozíciók kiépülését. Unokatestvére, Szemerey Tamás bankja, az NHB Növekedési Hitel Bank épp a napokban került szorult helyzetbe, a likviditási nehézségek miatt a jegybank beavatkozásra kényszerült. Mint megírtuk, a bankban a Matolcsy-család tagjainak céges érdekeltségei vezettek mások mellett számlát, illetve e bank finanszírozott egyes ügyleteket ugyanebben a körben. Szemerey, illetve cége a legalább egy léptékkel nagyobb, tőzsdére készülő MKB Bankban is rendelkezik tulajdonrésszel.
Matolcsy ezt megelőzően a második Orbán-kormányban a Nemzetgazdasági Minisztériumot vezette. Az ő minisztersége alatt vonta el az állam a magán-nyugdíjpénztárak vagyonát, mintegy 3 ezer milliárd forintot elszipkázva a kasszáktól. A vagyon javát az ország adósságának csökkentésére, illetve cégekben való tulajdonszerzésre - MOL - fordította a kormány. Az állami társadalombiztosításba való visszalépés önkéntesnek volt beállítva, de a visszalépésen hezitálókat azzal fenyegették meg, hogy amennyiben maradnak a pénztárukban, a további időszakra elveszítik jogosultságukat az állami nyugdíjra. Illetve azzal kecsegtették őket, hogy a visszavitt vagyon az egyéni számlájukon jelenik majd meg, az beépül a későbbi nyugdíjukba. Sem az egyikre, sem a másikra nem került végül sor, a magánpénztári vagyon pedig már csak papíron létezik, az MNB kimutatásaiban.
