Nem tudom, hogy Nagy Márton vajon egyetemistaként mekkora Republic-rajongó volt, de a minapi inflációs magyarázata a 90-es évek legnépszerűbb magyar együttesének "Azért széles a folyó, mert nagyon hosszú a híd" szövegével erős gondolatiságot ápolt. A gazdaságfejlesztési miniszter szerint ugyanis "Azért drága az élelmiszer, mert tavaly olcsó volt."
Egy ilyen mondat valószínűleg az örökösödési jog hazai pápájától, Kósa Lajostól, de tán még a koronázatlan pacalkirálytól, Németh Szilárdtól is erős lett volna, annak ellenére, hogy előbbi „nem találja a diplomáját”, utóbbi pedig a könyvtár-tanító szakos diplomával rendelkezik, amit már akkoriban is „büfé-ruhatárnak” csúfoltak. Nagy Márton azonban sem végzettségét, sem szakmai tudását tekintve nincs a fent említett urakkal egy polcon, mégis pillanatok alatt az ő szintjükre árazta be magát.
Kezdődött a történet azzal, hogy Nagy Márton lett az arca a kormány megszorító intézkedéseinek, amelyek keretében gyakorlatilag azt az 1500 milliárd forintot akarták visszavenni és megspórolni a költségvetés számára egyebek mellett új adókkal, amit a választások előtt szja-visszatérítés, fizetésemelések vagy éppen 13. havi nyugdíj keretében kiosztottak. A kormány kommunikációs hagyományaihoz híven óvakodtak a megszorításoktól, de mivel valami hangzatos nevet akartak adni a lépésnek, ezért extraprofit-adóként emlegették.
Azonban még a Fidesz-szavazók sem azonosak azzal közmédia és a propagandakiadványok által agymosottakkal, akiket ezzel a szlogennel megcéloztak. Így már akkor kilógott a lóláb, vajon az exponenciálisan gazdagodó NER-elit vagy a tényleg megnövekedett árréssel dolgozó építőipar miért nem kap a nyakába extraadót, miközben másokra ráverték ezt. Hasonló volt a helyzet a légitársaságok esetén is, hiszen a kormány szerint ők extraprofitra tesznek szert, miközben az idegenforgalom más területei, például a kormányközeli vállalkozók szállodabirodalmai érinthetetlennek számítottak.
Józan paraszti ésszel is belátható volt, hogy a kormány, illetve annak arcot adó Nagy Márton érvelése sántít, nem véletlen adott ennek hangot kifejezetten provokatív módon a Ryanair alapító főnöke, Michael O’Leary. Persze a gazdaságfejlesztési miniszter elengedhette volna mindezt a füle mellett, ám meglehetősen amatőr módon beleállt ebbe a konfliktusba és üzengetni kezdtek egymásnak a világ egyik legnagyobb trolljával, Michael O’Learyvel. Ez nem csak azért volt a kormányzati kommunikáció és Nagy Márton részéről, mert egy hazugságot próbáltak kimagyarázni, hanem azért is, mert az ügy kellemetlenül nagy visszhangot kapott. Ráadásul látva a légitársaság kiállását, mások is élni fognak a törvények adta lehetőségükkel és áthárítják az adókat a fogyasztókra. Ez pedig tovább fogja pörgetni a politikailag amúgy is kellemetlen inflációt.
És itt jön Nagy Márton fent említett vicces kijelentése. Az elmondottak során ráadásul a parasztvakítás és a közgazdasági magyarázat olyan furcsa elegyét tárta a publikum elé, ami pillanatok alatt – számára kínos – mémmé tette az elmondottakat. A közgazdasági logika alapján az valóban bekövetkezhet, hogy a magas idei infláció miatt jövőre kedvezőbb lesz ez a mutató. Ez az úgynevezett bázishatás miatt bekövetkezhet, hiszen egy év múlva a mostani magas árakkal vetik majd a statisztikusok össze a változásokat. Azonban nincs semmiféle garancia arra, hogy innen ne legyen további emelkedés, hiszen a drágulást egyébként a kormányzati intézkedések is fűtik.
Az viszont a miniszter kijelentései közül már egyértelműen a vicc kategóriát jelentette, amikor azt hangoztatta, hogy „Azért drága az élelmiszer, mert tavaly olcsó volt.” Azon túl, hogy a kijelentés önmagában is megmosolyogtató volt, az igazságtartalma sem áll stabil lábakon. Az tény, hogy az utóbbi hónapok gyorsuló inflációjában kulcsszerepet játszik az élelmiszerek drágulása, ám ha visszatekintünk 2021 elejéig, akkor a tények azt mutatják, hogy az élelmiszerek már tavaly elkezdtek drágulni. Sőt számos olyan hónap volt, amikor az inflációs alapmutatót meghaladó volt a növekedés mértéke.
Az elmúlt ciklusokban persze a kormányban mindig voltak olyan tagok, akik valahogy a közvélemény céltáblái lettek. A probléma az, hogy ez nem csupán a sajtó rosszindulata miatt alakult így, hanem a miniszter és tárcájának eddig finoman szólva nem túl acélos teljesítménye miatt is. Ez pedig a mostani súlyos gazdasági körülmények között meglehetősen rossz előjelnek számít. Az egy dolog ugyanis, ha Nagy Márton viccelődik, az viszont az egész ország számára tragikus lenne, ha esetleg a produkciója miatt nem nevetnénk, hanem sírnánk.
