Nehéz megítélni, hogy a romokban heverő egészségügy, az elhanyagolt közlekedésfejlesztés, esetleg az európai összevetésben is egyre gyengébb oktatás rendbetétele jelent-e majd nagyobb kihívást a most hivatalba lévő minisztereknek. Az viszont biztos, hogy az új kormány közmegítélésében kulcsszerepe lesz a most hivatalba lépő pénzügyminiszternek.
Orbán Viktor bukásában ugyanis a fent felsorolt problémák minden bizonnyal szerepet játszottak, de a legfontosabb ok mégis a gyenge gazdasági teljesítmény lehetett. Pedig az elmúlt években a kormány nem spórolt, hosszú évek óta nemcsak az optimálisnak tekinthető 3 százalékos GDP-arányos hiánycélt vétették el, de rendre a megemelt deficitszámokat sem sikerült tartani. A pénzszórás viszont nem segített, hiszen közben a gazdaság csak stagnált.
Az új pénzügyminiszter öröksége így már csak azért is kifejezetten nehéz lesz, mert a zsákutcába kormányzott magyar gazdaság pénzügyeit nemcsak tessék-lássék módon kellene rendbe tenni, hanem teljesen új alapokra kell építeni. Ennek nulladik lépése lesz a helyzet áttekintése után elkészített pótköltségvetés. Arról maga Kármán András is beszélt a keddi parlamenti bizottsági meghallgatásán, hogy a költségvetési politika kudarcot vallott és a befektetők szemében a hitelét veszítette. Azt is kiemelte, hogy éppen ezért alapvető cél a kiszámíthatóság növelése, így 4 éves pályában gondolkodnak, amiben a fő prioritások nem változnak.
Ez a kiszámítható és hiteles fiskális politika persze elengedhetetlen feltétele a Tisza-kormány egyik fő gazdasági célkitűzésének, hogy a ciklus végére meg tudják teremteni az euróbevezetés feltételeit. Ez pedig, tekintve a korábbi évek – fent említett – magas hiányszámait, és az előírásokat meghaladó államadóssági szintet, finoman szólva sem lesz sétagalopp. A miniszter szerint ugyanakkor
a növekedés és a fegyelmezett költségvetési politika mentén teljesíthetőek lesznek a pénzügyi célok.
Nyomasztó lesz a költségoldal
A Tisza választási ígéreteinek finanszírozása komoly összegeket emészt fel, miközben arról sem szabad megfeledkezni, hogy Nagy Márton leköszönt nemzetgazdasági miniszter kicsit „utánam az özönvíz” taktikát választva a választási pénzszórást oly módon menedzselte, hogy a költségek csak egy része érintse a folyó évet, miközben a terhek egy számottevő hányada a következő években realizálódik. Lehetnek persze olyan intézkedések, amelyeket az új kormány felfüggeszt vagy más ütemezéssel vezet be, így az Otthon Start programot is jegelni lehet, ahogy a 40 feletti anyák szja-mentességét is ki lehet tolni (esetleg újragondolni), mert önmagában ez utóbbi intézkedés 650 milliárd forintos adókiesést okoz.
Eközben vannak az új kormánypártnak olyan ígéretei, amelyek egy részének bevezetése szinte biztosan megtörténik. Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter például már bejelentette, hogy kétkulcsos lesz az szja és az alacsony keresetűek terhei mérséklődnek. Hasonlóan gyors intézkedést lebegtetett be az új agrárminiszter, Bóna Szabolcs, aki a zöldségek áfájának csökkentését ígérte meg.
Utóbbi intézkedés hatása korlátozott, hiszen az előzetes becslések szerint az egészséges termékeknél végrehajtandó áfacsökkentés 40-50 milliárd forintos kiesést okozna, ami viszont a piac várható fehéredése miatt jórészt megtérülhet. Ugyanakkor az személyi jövedelemadó (szja) esetében már egészen más a helyzet. A Tisza előzetes adatai szerint az intézkedés 27-30 ezer forint havi pluszt jelent az érintetteknek, ráadásul nagyon széles kört, 2,2-2,3 millió munkavállalót érintene. A teljes érintetti körre vetítve a költségvetési kiesés elérheti a 300-500 milliárd forintot. Ennek egy része ugyan visszajönne amiatt, hogy az alacsony jövedelműek feltételezhetően el fogják költeni (részben vagy teljesen) a pluszjövedelmüket, ami optimális esetben az elengedett összeg 15-20 százalékát érheti el.
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
De ezek mellett valahonnan elő kellene teremteni az egészségügy számára beígért plusz 500 milliárd forintot, miközben az oktatás fejlesztése, a honvédelem vagy a közlekedés javítása vagy éppen az újabb szociális kiadások is biztosan növekvő forrásigényt jelentenek. Hasonló a helyzet a miniszter által visszahozni szándékozott egyszerűsített adózási formával, a kata kvázi megszüntetését ugyanis korábban Nagy Márton éppen azzal indokolta, hogy a befolyó adó és járulék sokkal alacsonyabb, mint munkavállalói jövedelem esetén. Így ennek az adófajtának a tulajdonképpeni visszavezetése rövid távon bevételkieséssel járhat. Ugyanakkor néhány éves távlatban a gazdaság fehéredése miatt ez már nem feltétlen igaz.
Miből finanszírozzák mindezt?
Természetesen lehetnek bizonyos típusú megszorítások, hiszen a nem prioritást élvező programokat lehet jegelni. Ahogy vannak olyan költségvetési tételek, amelyeket Magyar Péter előzetesen a kihúzandó kategóriába tett – ilyenek a propagandára fordított pénzek vagy az „értelmetlen” politikai szervezetek (mint például a Szuverenitásvédelmi Hivatal) fenntartásának költségei. Ezek azonban összességében relatív kis tételt jelentenek.
Az előzetes becslések alapján a vagyonadó sem fogja megoldani a költségvetés problémáit, az abból befolyó százmilliárd forintos nagyságrend persze jól jön, de a körülbelül 40 ezer milliárd forintos költségvetéshez vagy a 100 ezer milliárdos GDP-hez képest viszonylag szerény az ebből az adónemből remélhető bevétel. Ugyanakkor Kármán András a bevételen túl is fontosnak tartotta ezt az adófajtát, amit azzal indokolt, hogy az EU-ban nálunk az egyik legnagyobb a társadalomban a jövedelmi különbség.
Izgalmasabb és eredményesebb lehet a hatékonyság növelése, például a közbeszerzések esetén, hiszen az elmúlt másfél évtizedben a független média is futószalagon szállította a túlárazott tenderekről szóló anyagokat. A Transparency International Magyarország korábbi becslése szerint a rendszerszerű korrupció a kormányzati megrendelések költségeit 20-25 százalékkal növelte meg. Igaz, a költségvetési hatásra vonatkozó becslések nagyon széles sávban szórnak, hiszen lehetett találkozni néhány százmilliárdos összeggel, de 1000 milliárdossal is. Ha az utóbbi összeg valós, akkor a kormányváltásnak köszönhető megtisztulás önmagában növekedési pályára állíthatja a magyar gazdaságot. Ezzel a tétellel az új pénzügyminiszter is komolyan számol, és szerinte ez érdemi mozgásteret biztosíthat majd a költségvetés számára.
Már csak a társadalmi igazságosság miatt is fontos szerep hárulhat a Magyar Péter vezette új kormány által felállított Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalra. Szakértői elemzések szerint a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba (kekva) és magántőkealapokba kiszervezett pénzek egy része a kétharmados többségnek köszönhetően visszaszerezhető. Ennek mértékékét egyes szakértők 2000-3000 milliárd, míg az optimisták akár 5000 milliárd forintra is becsülik. Az így visszaszerzett céges érdekeltségek – mint a Mol vagy a Richter – komoly osztalékbevétellel is kecsegtetnek. Nem véletlen, hogy ezek kifizetésének halasztásáért Magyar Péter keményen fellépett.
Ráadásul ezeken túl további – egyes becslések szerint – 10 ezer milliárd forintot meghaladó összeg vándorolhatott törvénytelenül oligarchákhoz. Ez tartalmazza a koncessziós szerződéseket (dohány, bányászat, telekommunikáció), ingatlanokat és a jegybanki alapítványokhoz került forrásokat is. Ezen összegek visszaszerzése kapcsán már jóval kevésbé derűlátóak a szakértők. A nemzetközi példák szerint ennek jó esetben a 20 százaléka térülhet meg, de könnyen lehet, hogy még ennyi sem.
Uniós forráskutatás
A fentiek mellett különösen fontos hatása lehet az uniós és nemzetközi források bevonásának, hiszen itt összességében sok ezermilliárd forintról van szó. Nem véletlen volt az áprilisi választások óta több tárgyalása is Magyar Péternek és leendő minisztereinek az EU-s támogatások miatt. De örvendetes fejlemény, hogy például a Norvég Alap pénzeit is újra finanszírozni fogják. Persze a tartós eredmények feltétele az, hogy ne csak elherdálják a brüsszeli forrásokat, ahogy az az előző ciklusokat sokszor jellemezte, hanem olyan projektekre fordítsák, amelyek vagy megtakarítással járnak, vagy növelik a versenyképességet, esetleg a termelést segítik. Reményt keltő, hogy a „viccesre sikerült” interjúban az új kormányfő a közmédiában is hangsúlyozta, hogy ezeket a pénzeket nem lombkorona nélküli lombkorona sétányokra költik majd. Amennyiben beruházások lesznek, az első körben a GDP-növelő hatásuk és az áfabevételek révén biztosan segítenek. A cél ugyanakkor tényleg az lenne, hogy érvényesüljön a gazdaság pozitív stimulációja és jelentkezzen az úgynevezett multiplikáció (amikor egységnyi beruházás évek alatt sokszorosát „termeli meg”).
Jó hír, hogy önmagában a kormányváltás és az eddigi pozitív üzeneteknek köszönhetően a magyar állampapírok hozama beszakadt. A márciusban még 7,5 százalék körüli szintekkel szemben a hét elején 5,6 százalék volt a referenciahozam. Ez 20 százalékot meghaladó mértékű hozamesés volt néhány hét alatt. Igaz, ezt a korábban kibocsátott állampapírokat nem érinti, viszont a folyamatos refinanszírozás (új állampapírok kibocsátása vagy a korábbi kedvezőtlenebbek lecserélése) és a változó kamatozású papírok révén tud érvényesülni a költségvetésben. Továbbá a rövid lejáratú papírok (diszkont kincstárjegyek) esetén a piaci hozamesés szinte azonnal csökkenti a kamatterheket.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
Korábban a költségvetésben az idei évre a 2025-ösnél mintegy 800 milliárd forinttal kisebb kamatkiadással számoltak, ami szinte teljes egészében a lakossági kötvények (például PMÁP) kamatfordulóinak és a csökkenő inflációnak köszönhetően valósult volna meg. A hozamok márciusi csúcshoz viszonyított 150-200 bázispontos enyhülése stabilizálja a finanszírozást, hiszen a költségvetés további százmilliárdokat spórolhat, de a GDP-arányos kamatkiadás így is magas marad.
A kamatkiadások 2025-ben 4000 milliárdos szinthez közelítettek, a növekvő nominális adósságállomány miatt ez összegszerűen idén sem lesz sokkal kisebb. Ha a hozamesést az Államadósság Kezelő Központ érvényesíteni tudná a fizetendő kamatokban, az a költségvetés számára jövőre akár 700-800 milliárd forintos plusz mozgásteret jelenthetne. Kármán András hasonló összeggel számolhat, igaz, ő a teljes ciklusra vetítve mondta, hogy 2400 milliárd forintos megtakarítást jelenthet a hozamcsökkenés a kamatkiadásokban a következő négy évben.
Ez és a fent felsorolt egyéb tételek együtt már akár lehetőséget teremthetnek arra, hogy lépésről lépésre, de akár csökkenő hiányszámok mellett is tudja teljesíteni az új kormány az ígéreteit. Persze a mérleg másik serpenyőjében számos kockázatot is találunk, elég az európai gazdaság és autóipar előtt álló nehézségeket, vagy az iráni háború miatt megugró energiaárakat említeni.
Összefoglalva az új pénzügyminiszter előtt álló feladat nem egyszerű: kényes egyensúlyt kell teremteni a költségvetési hiány csökkentése és a választási ígéretek teljesítése között. Ehhez innovatív forrásokat kell mozgósítani, a kiadásokat optimalizálni, és a gazdaságot élénkíteni, miközben – már csak politikai okokból is – kerülni kell az adóemeléseket és megszorításokat. Fontos, hogy a választópolgárok kritikusan, de kellő türelemmel kezeljék a kormány lépéseit, az idő előtt „kikényszerített” osztogatás ugyanis végeredményben több kárt okozhat, mint hasznot.
