Nem lebecsülve a török gazdasági problémákat és Ankara geopolitikai helyzetét úgy tűnik a pánikszerű reakciók után érdemes higgadtabban átgondolni a következményeket. A török eszközök legyen akár a deviza, államkötvény, vagy részvény, természetesen fokozottan kockázatos, ezektől nem véletlen óvnak az elemzők. A válság tovább terjedése miatti félelem viszont nem biztos, hogy megalapozott, véli több szakértő is. A törökországi helyzet, illetve Ankara és Washington kapcsolatának sokévtizedes mélypontra kerülése persze dinamizálhat különböző politikai és ebből fakadó gazdasági kapcsolatokat, ám ezek per pillanat nem tűnnek olyannak, amelyek a világgazdaságra óriási veszélyt jelentenének.
Az amerikai lépések például tovább erősíthetik a törökök és az irániak közötti kapcsolatokat, de az elmúlt hónapokban a szaúdi vezetés által elszigetelni próbált Katar is Erdogán révén "léphet ki a karanténból". Nem véletlen, hogy a katari emír 15 milliárd dolláros befektetésre tett ígéretet Törökországnak, miután találkozott Ankarában Recep Tayyip Erdogan török államfővel. Emellett több jel is utal rá, hogy hiába néznek gyanúsan az európai vezetők Törökországra, az ott "parkoltatott" több millió menekült miatt, az ország stabilitása elemi érdek. Nem véletlen, hogy a napokban a maga módján Merkel is kiállt a törökök mellett. A német kancellár ráadásul a közeljövőben találkozni fog Erdogánnal, annak ellenére, hogy nem olyan rég a török kormánymédia simán lefasitáztázta és Hitlerhez hasonlította Merkelt.
Ha a politikai játszmáktól eltekintünk, és a gazdasági kérdésekre fókuszálunk, akkor azt láthatjuk, hogy Törökországban van számos feltörekvő, és a nemzetközi piacon egyre erősebb vállalat, összességében azonban az ország méretéhez és lakosságának számához képest nem különösen magas a török GDP. A világ teljes gazdasági kibocsátásának hozzávetőleg az egy százalékát adják. Erdogan konfliktuskereső politikája miatt, aligha kétséges, hogy az USA-val nem fognak rövid időn belül megegyezni, ahogy az is nehezen fér bele az elnökről felépített képbe, hogy az IMF-hez forduljanak segítségért.
Ebből kifolyólag nagy valószínűséggel mély recesszióba süllyed majd a török gazdaság, sőt, az sem elképzelhetetlen, hogy az elmúlt években felvett – akkor olcsó – dollárhiteleket sem tudják majd törleszteni, és csődhelyzetbe kerülnek. Ezek a folyamatok azonban viszonylag jól izolálhatók, és a befektetők azt érzékelhetik majd, hogy néhány hitelező bank leírásokra kényszerül.
Hogy mit terveznek a törökök, és milyen lépéseket tesznek a krízis megoldása érdekében, az csütörtökön délután 3 órakor részben kiderül.Ekkor tart ugyanis egy erről szóló beszédet Erdogan veje, Berat Albayrak. A pénzügyminiszteri posztot betöltő vej a török vezetés álláspontját ismerteti a török gazdaság állapotáról és a kilátásokról.
Az ottani problémák viszont nem rendszerszintűek, hanem országspecifikusak. Azt persze érdemes megemlíteni, hogy nem csak a törökök folytattak prociklikus gazdaságpolitikát, és a pozitív világgazdasági helyzetet és likviditásbőséget kihasználva pörgették túl a gazdaságukat olcsó dollárhitelekkel. Akik ezt az utat választották a következő években nehézségekkel nézhetnek szembe, de ez nem a török gazdasági helyzetből fakad majd. A török válság nagyrészt egyedi, bár kiváltó tényezői gyakran külső tényezők - mondta a TD Securities stratégia vezetője, Christian Maggio a Marketwatchnak.
Hasonló véleményen volt az Alapblognak nyilatkozó Szabó E. Viktor, az Aberdeen Standard Investments vezető vagyonkezelője. Azt mondta: "Törökország súlyosabb pénzügyi-gazdasági válsága nem képes rendszerszíntű európai vagy világkrízist generálni. A jelen történéseinek egy mélyebb – de Törökországon belül maradó – recesszió lesz a szinte biztosra vehető eredménye: vállalati csődök tömege, a török pénzintézetek tőkemegfelelési mutatóinak romlása, az országon belüli hitelezés és annak nyomán a helyi fogyasztás radikális visszaesése… Ennyi."
Arról azért nem szabad megfeledkezni, hogy vannak más, komoly gazdaság problémákkal küszködő feltörekvő országok, elég Argentínára, vagy Dél-Afrikára gondolni, de ott van Európa aktuális beteg embere, Olaszország is. Ha ezektől az országoktól a török helyzet farvizén egyszerre fordulnak el a befektetők és kezdenek eladási offenzívába, akkor kumulálódhatnak a problémák, és a fejlett országokra is lehet hatása. Ebből a szempontból egyébként messze Olaszország jelenti a legnagyobb kockázatot, ám eddig ezt a kérdést az EKB és Brüsszel úgy tűnik képes kezelni.
