A cikk eredetileg a G7-en jelent meg.
Korábbi cikkünkben bemutattuk, hogy a fideszes polgármesterek ugyan tényleg több forrást tudnak bevonni a központi költségvetésből, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a településeik több pénzből gazdálkodnának. Az ellenzéki és független vezetésű települések ugyanis egyéb forrásokból is be tudnak vonni bevételt, ezért nem maradnak pénz nélkül.
De a siker nemcsak arról szól, hogy mennyit költhet az önkormányzat, hanem hogy hozott-e a polgármester megválasztása valamilyen kézzelfogható előnyt az ott lakóknak. Most azt nézem meg, hogy a vidéki városok és falvak sikerénél számított-e bármit ebben az önkormányzati ciklusban, hogy milyen párthovatartozású polgármester vezette az adott települést.
Ehhez – mivel települési szintű GDP-nek nincs értelme – néhány számokkal kifejezhető dolog változását vizsgáltam: mennyit keresnek a helyben lakók, mennyi bevételük volt az ott bejegyzett cégeknek, hány autó és internet-előfizetés jutott egy lakóra, és hogyan alakult a demográfiai helyzet. Az adatok csak 2017-ig állnak rendelkezésre, de az elemzés céljaira a Fidesz-kormányzás érett korszakának három éve is kiválóan alkalmas.
A legegyszerűbb megoldás az, ha egyszerűen összeadjuk a fideszes, a független, a civil és az ellenzéki vezetésű települések adatait, és megnézzük, hogy hogyan szerepelt az ország négy részre osztott tömbje. Az eredmény elsőre meglepő: a fideszes településeken 2014 és 2017 között egy picivel kevésbé nőtt az egy főre jutó bér, mint ahol ellenzéki vagy független volt a polgármester ebben az időben.
Ennek részben az az oka, hogy az ellenzéki településeken gyorsabban fogyott a lakosság (1,9 százalékkal, szemben a fideszes települések 0,9 százalékos lakosságcsökkentésével), de az ott lakók által megkeresett bértömeg is gyorsabban nőtt. Átlagosan még most is a fideszes településeken nagyobb az egy lakosra jutó átlagjövedelem* (évi 1,24 millió forint), de három év alatt csökkent a távolság.
Egy lakosra szinte ugyanannyi árbevétel jutott a helyi cégektől a fideszes polgármester által vezetett településeken, mint az ellenzékiekben – de egy picivel gyorsabban emelkedtek az ellenzéki településeken bejegyzett cégek bevételei (12,9 százalék vs 11,4 százalék).
Ez a helyzet a medián* településeknél is: a személyes jövedelmek változásánál az ellenzéki települések között Szentesen (26,4 százalék) nagyobb volt a bővülés, mint a fideszes medián Baján (25,5 százalék). A céges bevételek változásának mediánja is nagyobb az ellenzéki Gyöngyösön (5,5 százalék), mint a fideszes Hajdúböszörményben (4,2 százalék).
Az ezer főre jutó személyautók száma is gyorsabban nőtt az ellenzéki településeken, mint a fideszeseken. Az internet-előfizetések számánál érdekes módon egyedül az ellenzéki vezetésű önkormányzatoknál volt visszaesés, Szegeden például 12 ezer internet-előfizetés tűnt el három év alatt – de ez általában is jellemző volt az utóbbi években a városokra, ahol már elterjedt lett, hogy a netezőknek csak mobilnet-előfizetése van.
Még kevesebb különbség van, ha a települések demográfiai jellemzőit nézzük. Az ezer lakosra jutó élveszületéseknél nem volt nagy változás, míg a halálozási ráta mindenhol nagyjából hasonló mértékben esett vissza.
Persze érdemes figyelembe venni, hogy az eredményeket erőteljesen befolyásolja a különböző pártok által megnyert települések összetétele. Az ellenzék például teljes mértékben kiszorult a nyugat-magyarországi régióból. Csak néhány kisebb faluban és városban sikerült itt polgármesternek ellenzéki színekben győznie (Deszk, Répcelak, Gasztony), ami azt jelenti, hogy az ellenzék vezette városok jórészt kimaradtak az itt tapasztalt, az országos átlagnál lényegesen erősebb fellendülésből.
Szegeden kívül leginkább csak néhány harmincezres város alkotja az ellenzéki Magyarország nagy részét: Salgótarján, Ózd, Gyöngyös, Ajka, Kazincbarcika, Szentes (illetve a civil logóval megválasztott budaörsi és gödöllői polgármestert is ide lehet sorolni) – és ezek együtt az ellenzéki vezetésű települések közel kétharmadát adják.
A Fidesz ezzel szemben a kisebb és nagyobb települések teljes spektrumán győzni tudott, míg a független polgármesterek inkább a mikrofalvakban voltak erősek.
Ezért érdemes jobban megnézni egy összehasonlíthatóbb településcsoportot. Az alábbi ábra a tiszántúli, 15 ezer főnél népesebb városokat mutatja; ezek között 41 darab van, amelyek közül 25-öt vezet fideszes, kilencet ellenzéki, hetet civil vagy független polgármester. A függőleges tengely a városokhoz tartozó cégek éves árbevételét, a vízszintes pedig a városok lakóira jutó éves bruttó jövedelmet mutatja; az évszámokra kattintva lehet megnézni, hogyan változtak ezek a számok 2014 és 2017 között.
Ebben a csoportban is áll a fent bemutatott eredmény. Az ellenzéki vezetésű tiszántúli városokban, ha hajszálnyival is, de gyorsabban nőtt a lakók jövedelme (24,7 százalék vs. 23,7 százalék) és a cégek bevétele is (13,9 százalék vs. 12,8 százalék), mint ahol a Fidesz jelöltjét választották.
Ez azt jelenti, hogy a helyi gazdaság attól függetlenül megy jól vagy kevésbé jól, hogy milyen párthoz tartozik a polgármester.
Nincs jelentős eltérés a falvak és városok fejlődésében az önkormányzat partszínezete szerint, és ami van, az is a függetlenek és az ellenzékiek valamivel jobb teljesítményét mutatja.
Azért is érdekes ez, mert a fideszes településekre tényleg több költségvetési fejlesztési pénz megy – talán van valami szisztematikus probléma a helyi kormányzásban, ami miatt az állami hátszél ellenére sem látni lendületesebb fejlődést a fideszes településeken, mint máshol.
