TÁMOGASSA A FÜGGETLEN, MINŐSÉGI ÚJSÁGÍRÁST, TÁMOGASSON MINKET!
Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában


		
	
	


	
	

Az egyáltalán nem mondható el az Orbán-kormányról, hogy a magyar labdarúgó-válogatott és klubszintű sikertelenség, botladozások, félsikerek mellett megkérdőjelezte volna a hazai labdarúgásba 2010 óta ölt milliárdok létjogosultságát. Mostantól az ilyen kritikus hangokat akár egy újabb ténnyel pöckölheti le.

Ha van olyan terület, melynek költségvetése 2010 óta soha semmikor sem szenvedett hiányt, és amellyel kapcsolatban ismeretlen fogalom a "megnyirbálás", az a magyar sport és azon belül is a labdarúgás. Orbán Viktor a 2010-es hatalomra kerülése óta több csatornán keresztül is rengeteg pénzt irányított a területre, focirajongó miniszterelnökként pedig végig kitartott a "kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci"-elmélet mellett. Még akkor is, amikor klubcsapataink idejekorán elvéreztek a nemzetközi párharcokban, vagy amikor a nemzeti válogatott csúfos vereséget szenvedett egy nálunk alacsonyabban jegyzett válogatottól. Igaz, a kezdeti nagyívű álmokból idővel kicsit lefaragott és azokat az eredményeken nyugvó valósághoz igazította - miközben a pénzcsapokat még jobban megnyitotta. Gyakorlatilag ugyanaz történt NBI-szinten, mint a felcsúti Puskás Akadémia mögött álló A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány esetében.

2007-ben alapítóként még azt ígérte Orbán Viktor, hogy 7-8 éven belül (vagyis a 2014-2015-re) az akadémiák 50 olyan játékost fognak kinevelni Magyarországon, akik a négy legkomolyabb európai bajnokságban játszanak majd. 2013-ban, amikor látszódott, hogy ebből már semmi nem lesz, évi 2-3, Felcsúton kinevelt játékost szeretett volna látni, akik nemzetközi szinten is megállják a helyüket.

Ugyanígy a Puskás Akadémia is utánpótlás-nevelő műhelyként indult, amely a fiataloknak adott volna játéklehetőséget. 2007-ben nemhogy irreálisnak tartotta az NBI-es dobogós helyzést, de még a legmagasabb osztály sem volt beilleszthető az akkori tervekbe. De 2007 régen volt, a pénz ömlött Felcsútra és ma már mindenki tudja, hova fejlődött a történet: a fiatalokat nyomokban tartalmazó csapat, hamarosan az Európa Liga selejtezőköreiben mérettetheti magát.

És nagyon hasonló "igazodás" érhető tetten a labdarúgás egészét tekintve. Általánosságban elmondható, hogy a magyar utánpótlásból kikerült tehetséges fiatalokra építő csapatok helyett ma már többnyire magas fizetésért leigazolt, NBI-es szinten erősítésnek számító külföldiekre alapozó tizenegyek néznek egymással szembe a pályán. Hiába volt itt légiós-szabály, produktivitási rendszer és különböző ösztönzők. A NER-pénztárcákból gazdálkodó klubok - hátuk mögött jó kapcsolatokkal rendelkező tulajdonosokkal - nem érezték az anyagi felelősség terhét. És ezáltal rákényszerítve sem voltak a szakmai klubvezetésre, szakmai irányításra, hovatovább, a költségvetésük piaci lábának erősítésére, így pedig a pénzpumpa és a NER eredménye a balkáni és törpeállamok finanszírozási szintjére zsugorodó magyar bajnokság lett.

Fotó: MTI Fotó: MTI

Hogy az elmúlt 10 évben mi történt a magyar NBI-ben, arra nem a legegyszerűbb higgadt jelzőket és elfogulatlan szavakat találni.

A magyar első osztályú focibajnokság ugyanis a NER-lovagok tulajdonában lévő, NER- vagy állami cégek által dotált bajnoksággá avanzsált, ahol 8-10 milliárdos büdzsé alatt csak a szerencse lökheti a csapatot a dobogó legmagasabb fokára. 

Mindezek ellenére kétséges, hogy a magyar labdarúgásba ölt elképesztő összegek beváltották a hozzáfűzött reményeket. Legalábbis jelen állás szerint, mivel az elmúlt időszakban egy 2016-os EB-menetelést és néhány nemzetközi kupákban megélt őszi szezont leszámítva meglehetősen döcögösnek tűnik a sportág felívelő pályája. Az elmúlt két év azonban mintha reménysugárral kecsegtethetné a miniszterelnököt és a többi focirajongót. Előbb a Mol Fehérvár FC, majd tavaly ősszel a Fradi élte meg az őszt a nemzetközi kupában, ami nemcsak a két érintett klubnak járt jelentős anyagi haszonnal, de a NER-rel átszőtt bajnokság is profitálni tudott belőle. Nem is keveset. De csak első ránézésre.

Az Orbán-érában sose volt ilyen előkelő helyen és ennyire erős se volt még a magyar bajnokság

Miközben más, régiós országok bajnokságai sokkal kevesebb közpénzből, kisebb oligarcha-részvétellel és jóval inkább a piacról finanszírozva tudják erősíteni a helyi élvonalat, addig a magyarnak ehhez tetemes közpénz kellett. Mindenesetre a részsiker - még ha csak átmeneti is esetleg - megérkezett, hiszen az UEFA számításai szerint a legutóbbi szezont tekintve a magyar bajnokság a 20. legerősebb volt Európában a számított koefficiensek alapján. Előző évhez képest ez hatalmas ugrás: a 2018/2019-es szezonban még csak a régiós országok között a sereghajtók között kullogott a 27. helyezésével.

Mostanra ha csak egy hellyel is, de megelőzte Horvátországot és a tizenegy országot soroló szűkített régiós listánkon az ötödik legerősebb volt a régióban. A horvát élvonal mellett többek között megelőztük még a szlovák, a lengyel, de még a bolgár bajnokságot is. Plusz adalék a friss magyar helyezéshez, hogy 2002-ig visszamenőleg csupán egyszer volt a mostaninál erősebb a magyar bajnoki szezon. 2004/2005-ben Európában a 17. helyre rangsorolta az NBI-et az UEFA.

Őrült összegbe fájt ez a részsiker

Egy tavaly novemberi összesítésünk szerint a 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány csak a labdarúgásba mintegy 791 milliárd forintot pumpált; közvetlenül a központi költségvetésből, a TAO-pénzeken keresztül és rendeleti úton. Az adóforintok egyaránt szolgálták az infrastruktúra-fejlesztést, a működési támogatásokat, az egyszeri támogatásokat, valamint az utánpótlás-fejlesztést is.

Ha 2011. júliusától - a TAO-rendszer bevezetésétől kezdve - tavaly november végéig tartó időszakot vesszük figyelembe, akkor ez havi szinten egymilliárd forintos költséget - vagy támogatást - jelent.

Több mint 8 éven keresztül tehát gyakorlatilag minden egyes hónapban egymilliárd forinttal segítette a sportág fejlődését a kabinet.

Érdekes összevetés, hogy mint az a fenti grafikonon is látható, 2002 óta a magyar élvonal szezononkénti erőssége nemzetközi viszonylatban meglehetősen hektikusan alakult: a 17. - eddigi legjobb helyezéstől a 47. helyig változatos erősséget és minőséget képviselt Európában. A 2013/2014-es szezonban elért mélypont után némi stagnálást követően a 2017/2018-as szezon után kezdett hirtelen - némi túlzással élve - szárnyalni a magyar élvonal.

Ha az ingadozásokat nem vesszük figyelembe, csak két adott szezon minőségét, akkor nagyon nagy javulás nem mutatkozik a magyar bajnokság színvonalát tekintve. 2010/2011-ben, a pénzcsapok megnyitása előtti szezonban az NBI a 27. legerősebb volt Európában. Most a 20. A mélypont elérése után a legutóbbi szezon csak hét hellyel volt minőségibb a sok százmilliárd forint ellenére is, mely a sportág minden területére áramlott. Valójában azonban ez az eredmény és siker is rendkívül megtévesztő.

Látszik: sok fecske kell a nyárhoz

Az NBI tartós - ingadozásoktól kisimított - fejlődésére azonban az európai szövetség egy másik koefficiense mutat rá, mely az előző öt BL- és EL-szezonon alapul. Ebből az látszik, hogy hiába a 2019/2020-as erős szezon, a Fradi nemzetközi menetelése és a 2018/2019-es Fehérvár-menetelés, mindez kevés volt.

A magyar bajnokság változatlanul a 33. helyet foglalja el Európában és a tágabban vett régiónkat nézve továbbra is sereghajtó. Ez az elmúlt két év sikerei ellenére azért történhetett, mert a koefficiensbe számított legutóbbi öt szezonban más érdemi eredmény nem volt, a kijutó csapataink rendre elvéreztek a párharcokban, így 2017/2018-ban a 36. helyre került Magyarország.

Mindez egyben azt is jelenti, hogy ha az új BL- és EL-szezonban (a 2020/2021-esben) a Fradi, a Fehérvár, a Puskás Akadémia, valamint a Honvéd képes megélni az őszt valamelyik kupasorozatban, és ez még a következő néhány évben megismétlődik, akkor az érdemben erősíthetné a teljes NBI-et is. Ennek eredményeként több helyet javítana a hazai élvonal nemzetközi megítélésben annak ellenére is, hogy számos sebből vérzik, és több szempont miatt sem nevezhető fenntarthatónak, vagy stabilnak a finanszírozása.

Egész megdöbbentő ugyanakkor, hogy az évek - lassan egy évtized - alatt a focira zúduló pénzáram ellenére tartósan nézve mennyire eredménytelenek a nemzetközi porondra kijutó hazai csapatok. Míg 2010/2011-ben a magyar bajnokság az ötéves átlagot tekintve a 32. helyen volt, mostanra egy hellyel csúszott lejjebb, a 33. helyre. A két időpontot tekintve olyan, mintha az ablakon kidobott pénz lett volna a 791 milliárd forint. Ugyan vannak látható eredmények, mint például a stadionok, vagy ismert következmények, mint a brutálisan megemelkedett focista fizetések, ám mindez mégis arra utal, hogy valahol félresiklanak a történések.

Az, hogy hosszabb távon előrelépés helyett egy helyben toporog a magyar bajnokság színvonala, nem túl szívderítő, ugyanakkor mélyben gyökerező problémákra is következtetni enged. Mintha hiányozna az a szakértelem amely tudja, hogyan és mire kell megfelelően ennyi pénzt elkölteni, hogy az klubszinten megtérüljön és nemzetközi eredménnyel járjon. Ne 10 évet is meghaladó távlatban, hanem mondjuk 5-6 év alatt. (szerk.: A hazai utánpótlás és szakmai tudás hiányosságairól már többször, több edző is kifejtette nem túl hízelgő véleményét. És nem is kell túl régre visszatekinteni, hiszen legutóbb tavaly ősszel a Felcsút edzője fakadt ki azon, hogy mennyire hiányoznak a szakmai alapok a felnőtt csapatnál próbálkozó fiataloknál.) Ennyi elköltött pénz és ennyi idő távlatában bár Orbán Viktor, a focirajongó miniszterelnök biztosan örül annak, hogy a legutóbbi szezon rég nem látott minőséget hozott, joggal kérhetné számon a saját maga által megfogalmazott célt is. 2013-ban azt mondta, lesz 2-3 olyan csapat, mely az európai mezőnyben is képes boldogulni. Nemcsak egyszer-egyszer, a csillagok szerencsés állásakor, mint az eddig történt. Ám a nemzetközi menetelésben rendszeresen résztvevő stabil csapatot még nem sikerült "kinevelni", de még csak összevásárolni sem. Hiába költöttünk el 791 milliárd forintot. Minden bizonnyal a számonkérésre is ugyanúgy várhatunk, ahogy a milliárdok eddigi hasznosulására.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi törlesztőrészletekre számíthatsz, ha másfél millió forintra van szükséged:

Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 253 forintos törlesztőrészlet mellett lehet a tiéd 60 hónapos futamidővel. A THM-plafon miatt ezt az összeget 2021. januártól kell fizetni, év végéig 28 410 forint a havi törlesztőrészlet. Az Erste Banknál az induló törlesztőrészlet 28 721 Ft, majd 2021. januártól 32 355 forint, míg a Cetelemnél 28 721 forint a kezdő törlesztőrészlet, később pedig 32 643 forint. Másfajta kölcsönt keresel? Ez a kalkulátor segíthet megtalálni azt a hitelt, amit keresel.

Az Ön bizalma a mi tőkénk

Az mfor.hu hiteles, megbízható és egyedi információt kínál, most, a válság alatt, és békeidőben is. Tényszerű, politikai és gazdasági befolyástól mentes hírekkel es elemzésekkel segítjük a mindennapi tájékozódást, a gazdasági döntéseket. Ez rengeteg időt, utánajárást, ellenőrzést igényel, ami sok pénzbe is kerül - ezért kérjük az Ön segítségét. Kérjük, TÁMOGASSA a független, tényeken alapuló minőségi újságírást, a klasszikus független angolszász újságírói hagyomány folytatását, ahol a tények és a vélemények nem keverednek.

Lapunk Minőségi Újságírás díjat kapott 2020. júliusában


Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: az Erste Bank személyi kölcsöne 32 418 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. A Cetelemnél 32 738 forint, a K&H-nál pedig 33 912 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.