A tavalyi idényben a Ferencváros nem kis meglepetést okozott azzal, hogy a nála jóval magasabban jegyzett csapatokkal szemben továbbjutott az Európa Liga csoportból és csak a nyolcaddöntőben búcsúzott. Ezzel az együttes bizonyította, hogy ez a sorozat számára optimális lehet, hiszen itt szakmailag is figyelemre méltó eredményt képes felmutatni, miközben az UEFA-tól érkező pénzek révén komoly bevételt realizált. A kupamenetelésnek ezek mellett megvolt az az előnye is, hogy több mérkőzést játszottak, és növelni tudta a klub a meccsnapi bevételit. Már csak azért is, mert az ismert(ebb) külföldi együttesek elleni találkozókra magasabb áron lehetett jegyeket értékesíteni, a mérkőzéseken pedig rendre teltház volt.
A transzferpiacon is jól jött a nemzetközi szereplés
A tavalyi és az azt megelőző évek sikeres kupaszereplésnek volt még egy addicionális előnye: ráirányította a figyelmet a csapatra, így a jól teljesítő játékosok könnyebben kerültek külföldi csapatok fókuszába. Ez a Ferencváros számára két szempontból is előnyös volt, egyrészt fel tudtak vázolni kedvező karrierutat tehetséges játokosoknak, akiket – ha lejárt szerződésűek voltak – ingyen le tudtak igazolni, illetve komoly bevételekkel járó tranzakciókat is nyélbe tudtak ütni. Ilyen volt a spanyol Granadának eladott albán válogatott támadó, Myrto Uzuni, akinek eladásával a pletykák szerint 3,5 millió eurót kasszírozhatott a Ferencváros. A nem hivatalos információk szerint komoly összeget, 2 millió eurót kerestek Aissa Laidouni eladásából (állítólag 600 ezer euróért érkezett és 2,6 millióért adták el), aki az Union Berlinhez szerződött, de a korábban 1,5 millió euróért megszerzett Olekszandr Zubkovot is 2 millióért értékesítették a Sahtar Donecknek. Az más kérdés, hogy a legutóbbi igazolások közül lesznek-e olyanok, akik hasonló kiugró teljesítményre képesek, de az is biztos, hogy nemzetközi figyelem nélkül a játékosok ára aligha fog ilyen szinteken mozogni.
Persze semmi sem lehetetlen, hiszen pont a Ferencváros esetében láttunk kimagasló bevételeket hozó eladásokat, elég csak a magyar bajnokság valaha legdrágábban eladott játékosára (az azóta a csapathoz visszatért) Muhamed Besicre gondolni, aki közel 5 millió euró értékű transzfer keretében került az Evertonhoz. Mellette az uruguayi Fernando Gorriarán emelhető ki, akiért a 2019-es bajnoki címet követően 2,5 millió eurót fizetett a mexikói Santos Laguna. De Besichez hasonlóan a csapathoz később visszatért Somalia is ez a kategória, hiszen 2,4 millió euróért igazolt a francia első osztályú Toulouse-hoz. Nem állítjuk, hogy az előttünk álló szezonban biztosan nem fog komoly összegért játékost eladni a Ferencváros, ám ennek a valószínűsége most érezhetően csökkent.
Komoly összegek érkeztek az UEFA-tól
A mostani kínos kiesés számos okból nehezen magyarázható, kezdve azzal, hogy a Feröer-szigetek finoman szólva sem számít focinagyhatalomnak, így a magyar együttes abszolút favorit volt előzetesen, de a csapatok értékében is jócskán a Fradi felé billent a mérleg nyelve. Ráadásul az utóbbi négy szezonban a zöld-fehérek mindig bejutottak valamely magasabban jegyzett kupasorozat csoportkörébe. 2019-ben az Európa Liga (EL) csoportkörét érték el, majd egy évvel később a legrangosabb kiírás, a Bajnokok Ligája (BL) legjobb 32 együttese közé verekedte be magát a Ferencváros. Ráadásul a sorsolás is szerencsés volt, hiszen igazi nagyágyúk érkeztek, az akkor Messivel felálló Barcelona vagy a még topon lévő Ronaldót foglalkoztató Juventus, valamint a Dinamo Kijev. Egy évvel később ismét az Európa Liga-csoportkör következett, majd a legutóbbi szezonban is ez a kupasorozat, ám a korábbiaktól eltérően a csoportkör nem jelentett végállomást, hiszen „emberemlékezet óta nem történt” olyan, hogy a tavaszt is megérje a nemzetközi kupában egy magyar együttes.
Mindezek pedig a bevételekben is visszaköszöntek, az UEFA különböző jogcímeken nagyon komoly összegeket fizetett ki. A magyar csapat kapcsán két tételt évről-évre ki lehet számolni: az indulásért járó összeg (az egyes sorozatokban fordulónként egyre többet ér a szereplés) és a teljesítmény alapú juttatás (a sorozat egyes állomásain meghatározott értéke van egy-egy győzelemnek és döntetlennek. Ugyanakkor változó és nem feltétlen publikus tételt jelent) az elmúlt 10 év UEFA-együtthatója (koefficiens) után járó pénz, ahogy a médiapiaci bevétel is. Érdemes megjegyezni, hogy a koefficiens folyamatosan nőtt, ám ezért csekélyebb összeg jár csak, ahogy a viszonylag kicsi magyar piac miatt a médiabevételek sem voltak kiugróak.
Az elmúlt 3 évben a nagyságrendileg 30-35 millió eurós költségvetésének 30-50 százalékát sikerült csak a kupaszereplésekből előteremteni. De ezek mellett a piaci alapú bevételek minden évben a költségvetés immár egyre nagyobb részét adták. A sikereknek köszönhetően például a csapat - az NB1-ben nem jellemző módon - valós piaci szponzorokkal is rendelkezik. (Persze ez nem azt jelenti, hogy a támogatók között ne találnánk piaci logika alapján megmagyarázhatatlan partnert is.) Ezeken túl még egy, itthon már-már unikálisnak számító dolgot értek el, a Groupama Aréna, a csapat otthona nem viszi a pénzt, a létesítmény üzemeltetése ugyanis nyereséget termel - sőt, már osztalékot is fizet az üzemeltető cég tulajdonosainak. Amiben a számos nemzetközi találkozó és a folyamatosan növekvő nézőszám is szerepet játszott.
Ki fizeti majd a bukót?
Összességében tehát a kupaszereplések után járó összegek, a transzferek szaldója, a meccsnapi bevételek és a támogatóktól származó forintok évek óta a költségvetés nagyobb részét adták. Sőt, lehetett olyan véleményt is hallani, hogy idővel a magyar rekordbajnok jelentősen közelíthet ahhoz, hogy a „valós” bevételekből is képes legyen talpon maradni, miközben szakmailag is fejlődtek és a magyar bajnokságban jó ideje nincs ellenfelük. Mielőtt túlságosan rózsaszín képet festenénk, érdemes leszögezni, hogy a Ferencváros - a sportegyesület, nem egyedül a focicsapat - tavalyi beszámolója szerint összesen nagyjából 3 milliárd forintot kapott, amelynek egy részét az egykori Emberi Erőforrások Minisztériuma, majd a választások után a sport új gazdája, a Honvédelmi Minisztérium révén.
Nagy kérdés, hogy az igazán nagy pénzzel kecsegtető korai BL kudarc mennyire nyomja majd rá a bélyegét a játékosok és a szakmai stáb későbbi teljesítményére. Amennyiben a jóval gyengébbnek tűnő Konferencia Ligában sikerülne megismételni a tavalyi EL-szereplést és a főtáblára jutva csoportgyőztesek lennének és a nyolcaddöntőig jutnak, akkor (a csoporton belüli teljesítménytől függően) nagyjából 6-6,5 millió euróra számíthatna a csapat, ami azt jelenti, hogy az UEFA pénzeket és a meccsnapi bevételeket is beleszámítva 1,5 milliárd forint körüli összeggel kisebb bevétele lenne a csapatnak, mint tavaly. (Ugyanakkor az eddigi játékot látva erre nincs sok esély.) Ha viszont ez sem sikerül, akkor akár 3-5 milliárd forint is kieshet. Mindez nem azt jelenti, hogy a Ferencváros működése veszélybe kerülne, sokkal valószínűbb, hogy ezt a pénzt az adófizetők pótolnák ki valamilyen formában. Nehéz elképzelni, hogy erre ne kerüljön sor, ám tekintve, hogy a költségvetés ezer sebből vérzik, és a magyarok reáljövedelme az Európai Unióban a legnagyobb mértékben csökkent, ennek a politikai üzenete nem lenne túl jó.
