Szijjártó Péter a Joe Biden-afférról: én ezt nem értékelném túl, választási kampány volt

- Szijjártó Péter nagyon reméli, hogy az elkövetkezendő időszakban a magyar-amerikai kapcsolatok nem a sértegetésekről fognak szólni, De a békülés kedvéért nem fogják külön elbánásban részesíteni az onnan érkező befektetőket - ígéri.

- A tavalyi egy csúcsév volt a tőkevonzásban. Sok nagyberuházás van jelenleg is a csőben, főleg az elektromobilitásban és a hagyományos autóiparban, valamint a gyógyszeriparban várhatók bejelentések.

- Nem fog szétesni a V4-es együttműködés amiatt, hogy a szlovákok és a csehek a magyarokkal és a lengyelekkel szemben foglaltak állást a jogállamisági kérdésben. Emiatt nem maradt tüske a magyar kormányban - mondja a miniszter.

- Vlagyimir Putyinnal idén a második félévben jöhet össze a tavaly elmaradt csúcstalálkozója Orbán Viktornak.

- A Roszatom vezére itt járt tavaly decemberben; 2028-2029-ben üzembe fognak állni az új paksi blokkok.

- Akár már tavasz előtt érkezhet vakcina Kínából, és nem kizárt, hogy mégis nagyobb szállítmányhoz jutunk Oroszországból.

 

Kellett már exkuzálnia magát a leendő amerikai elnök, Joe Biden előtt? Elég kemény megjegyzést tett ukrajnai kapcsolataira, családtagja üzleteire az amerikai elnökválasztás előtt.

Először is azt szeretném leszögezni, hogy mi az Egyesült Államokkal adminisztrációtól függetlenül a lehető legjobb kapcsolatra törekszünk. A külpolitikánk minden tekintetben a kölcsönös tiszteleten alapul. Ősszel nem az történt, hogy egyszer csak gondoltunk valamit, és nekirontottunk az amerikai elnökválasztás egyik jelöltjének, hanem az, hogy az egyik jelölt Magyarországot egy autoriter államként állította be, ami egyértelmű sértés a magyar emberekre, a magyar nemzetre nézvést. Ezt nyilvánvalóan nem lehetett reakció nélkül hagyni.

Nagyon remélem, hogy az elkövetkezendő időszakban a magyar-amerikai kapcsolatok nem a sértegetésekről fognak szólni, nem a minősítgetésekről, hanem ahogy az elmúlt négy esztendőben, úgy ezután is a kétoldalú együttműködés lesz napirenden, és nem az egymásról alkotott vélemények sulykolása.

Azért fenntartja az akkori állításait?

Én ott nem állítottam, csak annyit mondtam, hogy mielőtt ő közép-európai országokat rágalmaz, és egy közép-európai nemzetet sért meg azzal, hogy diktatúrának állítja be, azelőtt lehet, hogy neki címezve is lennének olyan kérdések a térségünkhöz kötődően, amiket meg kellene válaszolnia. Ezt mi nem magunktól hoztuk föl, nem akartam az asztalra tenni ezt a témát, mert nem a mi dolgunk, csak ha már egyszer valaki velünk foglalkozik, akkor azt hiszem, a kölcsönös korrektség és tisztelet jegyében azt nem úgy kellett volna tenni, ahogy az elnökjelölt tette.

Szükség lesz bármilyen külpolitikai protokolláris gesztusra a magyar kormány részéről, hogy ez a konfliktus elsimítódjon, vagy múlt időbe kell helyezni az egészet?

Mi simítódjon el? Az, hogy minket autoriter államnak nevezett, vagy mi? Az teljesen evidens, hogy számunkra fontos a harmonikus együttműködés az Egyesült Államokkal, ezt számtalanszor kinyilvánítottuk már. Ha ez gesztusnak számít, akkor elmondtuk. A nagykövetünk folyamatosan tartja a kapcsolatot az amerikai vezetőkkel, politikusokkal, abban a körben is elhangzik ez rendszeresen.

Úgyhogy én ezt az egészet nem értékelném túl. Amerikában volt egy választási kampány, ahol nyilván némi túlfűtött hangulatban rólunk nem egy ezeréves államhoz méltó módon beszéltek, amire reagáltunk. Volt már ilyen, lesz is ilyen, nem csak az amerikaiakkal kapcsolatban.

Számítanak arra, hogy az új amerikai vezetés alatt fokozódni fog a nyomás Magyarországon a demokráciavitában?

Hát először is, azt javasolnám, hogy éljünk inkább pozitív előképekkel. Bízzunk abban, hogy az új amerikai adminisztrációval tovább tudjuk folytatni azt a munkát, amit megkezdtünk az előzővel. Magyarország és az Egyesült Államok között soha olyan jó nem volt a politikai együttműködés, mint az elmúlt négy évben, ezt minden tárgyilagos elemzés ténynek veszi. Mi azt szeretnénk, ha ez folytatódna.

De az egy republikánus vezetés volt, most meg egy demokrata párti elnök fogja irányítani az USA-t. Tehát újra feltenném a kérdést: az új demokrata vezetés alatt több kritika érkezhet Washingtonból?

Nézze, nem minősítgetve, és az elfogult véleményalkotás minden negatívumát magunk mögött hagyva tudom azt mondani, hogy a 2016-ot megelőző időszakban a két ország vezetésének az együttműködése sem minőségében, sem kiegyensúlyozottságában nem közelítette meg azt, ami 2016 és 2020 között történt. Ez szerintem mindenki számára evidencia, ezzel az állítással nem bántunk meg senkit.

Abban reménykedünk, hogy a következő, demokrata adminisztráció alatt nem zuhan vissza oda a két ország politikai kapcsolatrendszere, ahol az előző demokrata adminisztráció alatt volt.

És ezt megint nem minősítgetve, hanem a helyzetet tényszerűen leírva mondom. Én tárgyaltam 2014-ben is az amerikai külügyminisztériumban, és tárgyaltam 2018-ban is. Nem ugyanaz volt a hangulat, ez kétségtelen.

Lehet következménye az amerikai befektetések magyarországi alakulására a demokrata győzelemnek? Vagy, ahogy megnyerték Merkeléket a német iparvállalatok bőséges támogatásával, úgy most az amerikai cégek részesülnek majd ebben a kegyben, a békekötés reményében?

Mi nem diszkriminálunk nemzeti alapon a vállalatok között, se pozitív, se negatív értelemben. Az erre vonatkozó nyomásgyakorlást rendszerint visszautasítjuk. Ma Magyarországon minden befektető – függetlenül attól, hogy melyik országból érkezik – azonos feltételekkel néz szembe, azonos kedvezményeket, támogatásokat kap.

Fontos továbbá, hogy az amerikai beruházói közösség a második legnagyobb nálunk, az 1700 amerikai tulajdonban lévő vállalat 105 ezer embernek ad munkát. Mi nagyra becsüljük az amerikai beruházói közösséget, nem véletlen, hogy a legtöbb stratégiai partnerünk onnan érkezett. A vállalataik jelentős mértékben hozzájárulnak a gazdasági növekedéshez, az exportteljesítményünkhöz, a gazdasági dimenzióváltásunkhoz. Tehát az amerikai vállalatok továbbra is élvezni fogják a mindenki számára biztosított kedvezményeket.

Végül még azt szeretném rögzíteni, hogy én eddig még soha, egyetlen vállalattal folyó tárgyaláson sem érzékeltem negatív hangulatot politikai kérdések miatt.

A legutóbbi időben, az elnökválasztás idején sem?

Akkor sem. Voltak politikai típusú konfliktusaink egyes országokkal, de az onnan érkező vállalatok hangulatán, döntéseiben ezt soha nem lehetett érezni. A legnagyobb beruházói közösség itthon a német, tavaly is darabra a legtöbb beruházás Németországból érkezett, s bár voltak migrációs és egyéb típusú vitáink német politikusokkal, ez nem volt érezhető a gazdasági kapcsolatokban.

Befektetések: csúcsév volt a tavalyi

Ha már a befektetések szóba kerültek, milyen volt a tavalyi, járvánnyal sújtott év?

Soha annyi beruházást a beruházás-ösztönzési rendszeren keresztül nem hoztunk még be Magyarországra, mint 2020-ban. De legyünk korrektek, és nagy elődökkel szólva bontsuk ki az igazság minden részletét: egy robosztus beruházás-ösztönzési választ adott a kormány a világjárvány gazdasági kihívásaira, kihasználva az Európai Unió átmeneti, könnyítő szabályait. Összesen 1433 beruházást menedzselt tavaly a HIPA, ami példa nélküli. Ami a beruházási volument illeti, abban Kína végzett az első helyen, tehát ez a második év egymás után, amikor egy keleti ország végez e tekintetben az élen. Két éve ugye Dél-Korea lett az első.  Darabszám tekintetében a magyar vállalatokkal foglalkoztunk a legtöbbet, tekintettel arra, hogy a válsághelyzetre válaszként kiírt beruházás-ösztönzési programokat 85 százalékában magyar tulajdonú vállalatok vették igénybe. Ha pedig, mint említettem, a nagyberuházásokat nézzük, ott darabszámra a németek lettek az elsők. Mindez azt mutatja, hogy egy kiegyensúlyozott beruházás-ösztönzési rendszerünk van, ahol a magyar,a  keleti és a nyugati vállalatok is egyaránt részesülnek a programból.

A „járványhelyzeti beruházások” milyen időtávon tudnak megvalósulni?

A speciálisan a járványhelyzetre válaszul kiírt ösztönzési programban a közepes beruházások 2021 nyaráig, a nagyberuházások pedig 2022 nyaráig valósulnak meg.

Mit tud elmondani a 2021-es évről, milyen invesztíciók vannak a csőben, mekkora összegben és mely iparágakban várhatóak bejelentések a közeljövőben?

A kifejezetten a járványhelyzet miatt kiírt programokban részt vevő vállalatok 99 százaléka új gépeket vett és új technológiai megoldásokat szerzett be. Van, ahol már be is fejeződött ezek üzembe állítása, máshol ez idén nyárig történik meg. Ezt azt jelenti, hogy a magyar gazdaságban egy jelentős többletkapacitás fog megjelenni, tehát a globálisan visszahúzódó vállalatok, bezáruló gyárak által kiesett kínálat pótlását ezek a megnövekedett magyar kapacitások el tudják majd végezni. Ez tipikusan a kanyarban előzés esete. Ezeknek a beruházás-ösztönzési programoknak a hatása gyakorlatilag a jövő év második, harmadik negyedévi gazdasági számokban tetten érhetőnek kell lenniük.

Ami a nagyberuházásokat illeti, jelenleg 78 beruházási szándékról folynak tárgyalások a HIPÁ-ban. Ezek összesen 13,3 milliárd euró értéket képviselnek, amiért nagyon komoly verseny folyik a régióban, illetve a szélesebb értelemben vett térségben. A beruházási szándék 80 százaléka az elektromobilitáshoz, tehát az elektromos autóiparhoz köthető. Itt meg kell jegyeznem, sokat dolgoztunk az elmúlt években azért, hogy a hagyományos autóipart felváltó modern, elektromobilitásra épülő magyarországi autóipar Európa élbolyában legyen. A keleti nagyvállalatok sorra hozták hozzánk a gyártási kapacitásaikat, és mára a világ egyik legnagyobb, elektromos akkumulátor gyártó kapacitása nálunk jött létre.

További tíz százalékot képvisel a beruházói tervek között a hagyományos járműipar amit a gyógyszeripari befektetési szándékok követnek. Ez sem véletlen, hiszen Magyarország a világon a 19. helyen áll a gyógyszeripari export tekintetében.

A csúcstalálkozókról

 

Visszatérve az amerikai elnökválasztásra, bár még be sem iktatták a hivatalába Joe Bident, de a magyar kormány készen áll egy legmagasabb szintű találkozóral?

 

Természetesen készen állunk mindenfajta konzultációra. Valamit azért szeretnék leszögezni: mi soha nem tekintünk fontosnak egyetlen ország vezetőjével való találkozót sem pusztán azért, hogy megtörténjen. Az Egyesült Államok egy komolyabb ország, az USA elnöke pedig egy komolyabb ember annál, hogy csak azért jöjjön létre egy ilyen találkozó, hogy elmondhassuk, ez is megvolt. Ugyanígy van ez a világ minden más országával. Két vezető között akkor van értelme találkozni, ha van mit megbeszélniük. Az ésszerűség alapján fogunk ebben a kérdésben is eljárni. Meg gondolom az amerikaiak is.

 

Ehhez képest az orosz elnökkel rendszeresen konzultál a magyar miniszterelnök, bár erre tavaly a járvány miatt végül nem került sor. Van már időpontja a következő találkozójuknak?

 

Abban maradtunk az oroszokkal, hogy amennyiben a világjárvány úgy alakul, hogy lehetőség nyílik a személyes találkozóra, akkor idén természetesen találkozni fognak a vezetők. Tavaly is készültünk rá, aztán egy idő után világossá vált, hogy a járvány, illetve az orosz elnök ezzel kapcsolatos, személyes mozgására vonatkozó szabályok értelmében erre nem kerülhet sor.

 

Ahogy én látom a járvány alakulását, ez inkább az év második felében lehetséges.

 

Igen, erre érdemes készülni.

 

Közben azért haladnak a közös projektek, mint a Paks2 beruházás?

 

Erről azt tudom elmondani, hogy decemberben Budapestre jött a Roszatom vezérigazgatója, fogadta a miniszterelnök úr, nálam is járt, Süli János miniszter úrnál is. Azt állapítottuk meg, hogy a világjárvány nem hátráltatta az építkezést, a beruházás az uniós jóváhagyási eljárás elnyúlása miatt módosított menetrend szerint halad, amit tudunk tartani.

 

2030 előtt megtörténik az új blokkok üzembe helyezése?

 

Persze, mindenképpen.

 

Években mérhetően hamarabb? Süli János legutóbb 2029-es céldátumról beszélt.

 

Szerintem a 2028-2029-es céldátum reális. Mindenképpen 2030 előtt állnak üzembe az új blokkok.

A V4-ekről: nem maradt tüske a magyar kormányban

Mi szüksége van még Magyarországnak az EU-ra? Érzékelhetően egy kényelmetlen együttműködési forma ez az Orbán-kormány számára, egy akadály a politikájának kiteljesítése előtt. Mekkora az elköteleződés a közösség iránt a magyar kormány részéről?

Száz százalékos. Ezek a viták nem azért zajlanak, mert bárki megkérdőjelezné, hogy nekünk az EU-ban van-e a helyünk, vagy sem. Azért zajlanak, mert az EU jövőbeni erőssé tételét másként képzeljük el bizonyos pontok mentén. Teljesen legitim, hogy eltérő álláspontok ütköznek, például arról, hogy egy föderális irányba mozduljon-e az unió, vagy inkább erős tagországok erős szövetsége legyen, ahogy mi is szeretnénk. Mint ahogy vita van a migráció kérdéséről, vagy arról, hogy az uniós forrásokat lehet-e szubjektív kritériumokhoz kötni.

Ezekben a vitákban gyengülni vagy erősödni látja Magyarország pozícióját?

Szerintem az a fontos, hogy az Európai Unió erősödik-e. De hogy válaszoljak a kérdésére: igen, erősödött a súlyunk. Ennek oka például a gazdasági teljesítményünk. Egy ország, amelyik a lakosságszám alapján a 92. a világon, de a 34. legnagyobb exportteljesítménnyel rendelkezik, az nyilván ad egyfajta erőt. Erőt ad az is, hogy kiálltunk magunkért, és fontos, az európai diskurzust meghatározó kérdésekben igazunk lett. De nem csak Magyarországra értem ezt, hanem egész Közép-Európára. A térségünknek most sokkal nagyobb súlya van a közösségen belül, mint volt tíz éve.

Jó, hogy szóba hozta Közép-Európát, mert rá akartam kérdezni a V4-es együttműködésre. A jogállami vita kapcsán elég komoly törés látszik kialakulni: a csehek, szlovákok szembekerültek a lengyel-magyar párossal. Hogy látja, valóban kikezdte ezt a kooperációt a jogállamisági vita? Helyre lehet hozni a szövetséget?

Akkor beszélhetnénk törésről, ha ezt egymás háta mögött csináltuk volna. De a vezetőink leültek, és megvitatták az álláspontokat, majd elfogadták, hogy vannak véleménykülönbségek. Amíg kulturált keretek közt zajlik a vita, nincs probléma. Hol van az leírva, hogy négy különböző országnak – amellett, hogy nagyon szoros kötelékek fűzik össze azokat – minden egyes kérdésben egyet kell érteniük?

Amennyire érdekközösség, annyira értékközösség is a V4 együttműködés, legalábbis én így tekintek erre. Utóbbi nem sérült a jogállamiság vita miatti megosztottsággal?

Mi nem minősítgettük egymást. Probléma akkor lett volna, ha egymással kezdünk el foglalkozni, nem pedig a lényeggel. Mindenki elmondta az álláspontját, de nem tette hozzá, hogy a másiké fals. Tiszteletben tartottuk, hogy másnak más az álláspontja. Szerintem ezáltal pont, hogy erősödött az értékközösségünk. A globális politikában is ennek lenne végre itt a helye, ideje. Azáltal erősödne az Európai Unió is, meg a globális közösség is, ha a másik álláspontjának különbözőségét tiszteletben tudnánk tartani. A V4 szerintem ettől is erős.

Mégsem arról volt szó, hogy egy kerítést hol húzzunk föl, nem erről oszlottak meg a vélemények. Arról volt szó, hogy a magyar és a lengyel kormánnyal szembeni jogállamisági kritikákat mennyire kell, lehet figyelembe venni az uniós pénzek elosztási mechanizmusa során. Ez a vita a legérzékenyebb pontján érintette mind a magyar, mind a lengyel kormányt, és ebben a csehek és a szlovákok a másik oldallal azonosan foglaltak állást.

Ők nem a magyar meg a lengyel helyzetről foglaltak állást, hanem egy általános európai eljárásról. Ami szerintünk nem volt helyes, nekik meg elfogadható volt. Mi ezt tudomásul vettük, és küzdöttünk a saját igazunkért. Ők pedig nem gátoltak minket ebben a küzdelemben.

Tehát azt mondja, hogy nem maradt tüske a lengyel és magyar kormányban.

Nem, dehogy, szó nincs erről.

A vakcinákról: az üzleti résszel soha nem foglalkoztam

Járják még a világot a portyázók?

A helyzet bizonyos szempontból hasonló, bizonyos szempontból viszont teljesen más, mint volt tavasszal. Abban hasonló, hogy az egész világ olyasmit akar megszerezni, amiből kevés van, és kevés helyen állítják elő. Tavasszal maszkot, lélegeztetőgépet akart venni mindenki, amit akkor leginkább csak Kínából lehetett beszerezni. Az akkori helyzet sajátosság volt, hogy nem voltak világos üzleti feltételek, esetleges volt, hogy honnan és mennyi védőeszközt, gépet lehet éppen beszerezni. Az az időszak egy információs kihívás elé állított minket, mert nem kizárólag a pénz döntötte el, hogy ki jut hozzá a listáján szereplő dolgokhoz. Nem voltak hagyományos piaci körülmények - amit sajnos a mi ellenzékünk nem hajlandó tudomásul venni. Most annyiban változott a helyzet, hogy be lehet azonosítani azt a négy-öt pontot a világban, ahonnan a legfontosabbat, a vakcinát be lehet szerezni.

Majd erről is kérdezném, de előbb arra volnék kíváncsi, hogy kik voltak ezek a portyázók, és mennyi volt a részesedésük a lélegeztetőgépek beszerzéséből?

A dolog üzleti részével soha nem foglalkoztam, mert az nem az én asztalom. Tavasszal egy dolog volt fontos: ha valaki fel tudott kínálni megfelelő mennyiségű és minőségű lélegeztetőgépet, akkor arra azonnal le kellett csapni. Ebben segítségünkre voltak közvetítők, ügynökök, ahogy más országokban is.

Ezek a szerződések akkor megvannak itt, a külügyben?

Igen, természetesen megvannak. De hogy lássa a lényeget, a nagykövetségünk munkatársai emberfeletti munkát végeztek ott, a helyszínen, itt, a külügyben pedig külön részleget állítottunk fel a logisztikai feladatokra. Könnyű az ellenzéki padsorokból ócsárolni az egészet, de amikor arról volt szó, hogy több százezer maszkot, tízezer számra lélegeztetőgépeket, egyéb eszközöket kell behozni az országba azért, hogy ne haljanak meg az emberek - mint ahogy G7-es országokban botrányos körülmények között, a kórházi folyosókon meghaltak - akkor érthetővé válik, hogy nem nagyon volt helye a megszokott üzleti formuláknak. Ha ragaszkodunk a rutinokhoz, és kulturált e-maileket küldünk szét, vagy telefonon érdeklődünk a készletek iránt, tán még ma is várnánk a szállítmányokat.

Azt mondja, mint a vadkapitalizmusban, zsákban kellett vinni a pénzt?

Nem, természetesen nem erről volt szó. A részlegünk azzal foglalkozott, hogy idejében felderítse, ha valahol elérhetővé vált egy maszkszállítmány, és megszervezze annak a lehető leggyorsabb beszerzését, a légiszállítás elintézésétől a vámolásig. Ma már egyszerűbb feladat egy teherszállítót bérelni, de tavasszal arra sem nagyon volt módunk.

Ki hozta meg a végső döntést, hogy mi az, amit meg lehet venni, mi az, amit nem, és mennyit lehet egy tétel beszerzésére költeni, hogyan fizessünk?

A döntési folyamat úgy nézett ki, hogy adott volt, mennyi lélegeztetőgépet kell vásárolni és addig kellett elfogadni az akkori körülmények között az észszerű ajánlatokat, amíg azt a keretszámot ki nem töltöttük.

Erre korlátlan forrás állt rendelkezésükre? A pénz nem lehetett akadály?

Észszerűtlen megoldásba senki nem ment bele, de még egyszer mondom, nem volt a piac által kijelölt ár.

A beszerzést azért érte kritika, mert jóval a szükségesnek gondolt mennyiség felett vásárolt gépeket a kormány, és nem egy esetben drágán. Mennyi van most raktáron?

Válasszuk szét, hogy kinek mi volt a dolga. Nekünk az volt, hogy felhajtsuk a beszerzési forrásokat, diplomáciai eszközökkel támogatva megkössük a megállapodásokat, és érjük el, hogy a partnerek betartsák ezeket a szerződéseket. Nekünk addig volt dolgunk, amíg a gépek megérkeztek Magyarországra, egészen az elvámolásig. Onnantól kezdve már nem külpolitikai kérdés, hogy melyik kórházba mennyi kerül ezekből az eszközökből. A kontingenseket pedig abból kiindulva állapították meg, hogy mennyi eszközre van szükség a garantáltan eredményes védekezéshez a tavaly tavasszal készült, legrosszabb forgatókönyvvel számoló helyzetértékelés szerint. Erre volt egy keretszám, amit nem mi, hanem a megfelelő tudással és hatáskörrel rendelkező szakemberek állapítottak meg. Furcsa is lett volna, ha ezt mi találjuk ki, az államtitkáraimmal.

Mennyiért lehet ezeket a gépeket most eladni?

Még egyszer mondom, nem foglalkozom üzleti kérdésekkel, de azt tudom, hogy a világ bizonyos részein továbbra is hiánycikk a lélegeztetőgép.

Akkor futnak be megrendelések?

Persze, mivel tudják rólunk – bizonyos „áldásos” tevékenységeknek köszönhetően -, hogy nálunk van egy viszonylag nagyobb mennyiségű lélegeztetőgép-állomány. Rendszeresen futnak be olyan megkeresések, hogy van-e eladó gépünk, esetleg adományként tudunk-e rendelkezésre bocsátani ilyet.

Mely térségekből jönnek az érdeklődők?

Latin-Amerikából, Afrikából, de innen, a nyugat-balkáni szomszédságból is kaptunk megkeresést. Mi ezeket becsatornázzuk, és ha az a szakmai döntés születik, hogy meghatározott mennyiségű lélegeztetőgép nélkülözhető, akkor lehetőség nyílik az eladásukra. De fontos hangsúlyozni, hogy ez nem cél, nem ez a fő terv ezekkel az eszközökkel, csak egy lehetőség.

Eddig 80 ezer vakcina jutott el hozzánk. Mikor kapunk annyit, hogy a lakosság 60 százalékának beoltásával közel kerüljünk az átoltottsághoz?

Hát igen, ha ezt meg tudnám válaszolni, akkor jövendőmondással nagyon sok pénzt tudnék keresni az elkövetkezendő időszakban. Csalódást keltő az Európai Unió tevékenysége ebből a szempontból is. Ez sajnos nem új, már a tavaszi időszakban azt tapasztaltuk, hogy ami nem oldódik meg nemzeti alapon, az nem lesz megoldva. Az EU koordinációs mechanizmusa tavasszal minden szempontból kudarcot vallott. És most ugyanezt kell mondanom. Fanfárok és dicshimnuszok közepette harangozták be, hogy december végén óriási mennyiségű vakcina érkezik Európába. Ehhez képest azt tapasztaljuk, hogy a vakcina adagok nagyon lassan érkeznek meg. Amikor megjelent a határnál egy kis teherautó december 26-án, akkor mindenki elkezdte érezni a realitást. Az EU ebben az ügyben is nagyon elkésett.

Májusig eljuthatunk egy nagyarányú átoltottságig?

Ez attól függ, hogy a jelenleg egyetlen beszerzési forrás kiegészül-e más beszerzési forrással (Az interjú rögzítése után érkezett a hír arról, hogy az Európai Bizottság engedélyezte a Moderna vakcinájának forgalmazását).

Mikor fog kiegészülni? Például Kínából kapunk vakcinát?

A kínaiakkal folyamatos tárgyalásban vagyunk arról, hogy nagyobb mennyiségű oltóanyagot tudjunk vásárolni. Ennek vannak bizonyos feltételei, melyek még nem teljesültek minden tekintetben.

Jó esetben tavaszra azért már bejöhetnek a kínai készítmények?

Szeretném, ha erre hamarabb sor kerülne. De itt hagy jegyezzem meg, nagyon rossznak tartom azt az ellenzéki politikát, ami a keleti végeken fejlesztett vakcinákat támadja. Gyerekkorunkban senkit nem zavart, hogy az oltások keletről érkeztek, ma ennek köszönheti a magyar lakosság a különböző betegségek elleni védettségét. Ki gondolhatja komolyan az oroszokról, kínaiakról, hogy szándékosan káros oltóanyaggal oltják be a saját állampolgáraikat?

Akkor ön simán beadatná magának a kínai vagy orosz vakcinát?

Én akkor fogom beoltatni magam, amikor sorra kerülök, de elég hátul vagyok a listán, mert se egészségügyi, se közrendvédelmi, sem szociális dolgozó nem vagyok. Hál istennek krónikus beteg sem, és a korom okán sem kell előre sorolni engem. Oda akarok kilyukadni, hogy az OGYÉI (Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet) járványügyi szakemberei kimentek Oroszországba megvizsgálni az ottani vakcinagyártást. Azzal a tapasztalattal jöttek vissza, hogy a technológiai színvonal és a hozzáértés tekintetében csak a legmagasabb fokon lehet beszélni mindarról, ami ott történik.

Ha ez nem így lenne, akkor a nyugati vállalatok nem keresnék az együttműködési lehetőséget a keleti vállalatokkal, és a német kancellár és az orosz elnök tegnapi telefonbeszélgetésének nem az lett volna a fő témája, hogy milyen módon vágjanak bele a közös gyártásba.

De nem arról volt szó, hogy kapacitáskorlát miatt nem tudunk számolni az orosz vakcinával?

Ez egy folyamat, nyilvánvalóan egy oltóanyaggyártás kapacitás kiépítése nem megy ujjcsettintésre. Még az is lehet, hogy figyelembe tudjuk venni az orosz vakcinát nagy mennyiségben, ha úgy alakulnak az ottani kapacitások.