Trump gazdasági öröksége: hitelből pörgött tovább a növekedés

Donald Trump gazdaságpolitikáját nehéz hagyományos ideológiai jelzőkkel leírni. Az elnök kereskedelmi háborút kezdett Kínával, csökkentette a társasági adót és a jövedelemadót, korábban nem látott szintre tornázta fel az államadósságot, eközben pedig folytatódott az Obama-adminisztráció alatt, a gazdasági válságot követően megindult növekedés, tovább csökkentve a munkanélküliséget és emelve a béreket.

Donald Trump nem csak politikailag, de gazdasági téren is ellentmondásos elnöki ciklus után távozik (Fotó: MTI/AP/Jacquelyn Martin)

Trump egyik legtöbb vitát kiváltó politikai célja Kína megregulázása volt. 2018-tól büntetővámokat vetett ki a kínai importra, hogy aztán végül 2020 elején nagyszabású kereskedelmi megállapodást kössön az ázsiai országgal. A kereskedelmi háború valójában mindkét ország gazdaságának ártott: Kína kevesebbet tudott Amerikába exportálni, az amerikai fogyasztók számára pedig megdrágultak a fogyasztási cikkek. A háború lezárását a kínai és amerikai politikusok is saját győzelmüknek állíthatták be, de mindkét ország polgárai vesztesei voltak a konfliktusnak, ráadásul az egész világnak árt.

A számok alapján egyébként nem sok értelme volt a dolognak. A közgazdászok szerint eleve nincsen túl sok értelme a kétoldalú kereskedelmi mérleggel foglalkozni (nekem például negatív a kereskedelmi mérlegem az élelmiszerboltok felé, de pozitív a munkáltatóm felé), de összességében sem feltétlenül baj, ha negatív egy ország kereskedelmi mérlege. Ennek megfelelően hiába csökkentette Kína irányában a külkereskedelmi hiányt a Trump-adminisztráció, ehelyett egyszerűen más országokból importált Amerika, nem támadt fel az amerikai ipar és persze exportálni is kevesebbet tudott Kínába.

A republikánusok általában pártolják az adócsökkentést, ami szerintük ösztönzi a gazdasági növekedést. Ennek megfelelően Trump is keresztülvitt egy jelentősebb adócsökkentési programot 2017-ben.