A nemzetközi közösség klímavédelmi szempontból már eddig is gyanakodva méregette Ausztráliát, gyanítva, hogy a haladás kerékkötői lesznek az ENSZ novemberben esedékes, 26. éghajlat-változási konferenciáján, de most már tényleg úgy tűnik, hogy a déli szigetország lesz a COP26 fekete báránya. Annak ellenére ugyanis, hogy mindenkinek világos: a klímakatasztrófa legdurvább hatásait csakis globális összefogással lehet tompítani, Ausztrália az utóbbi hetekben olyan jelzéseket küldött, mely szerint tudják ezt ők is, csak nem foglalkoznak vele.
Ez így nagyon kevés lesz
Az ország nemzetközi megítélése már alapból sem volt túl szívderítő klímavédelmi szempontból: az emissziócsökkentésben az utóbbi években egyre vadabbul egymásra licitáló fejlett országok között Ausztrália csupán annyit vállalt az ENSZ-hez tavaly szilveszterkor beadott dokumentumában, hogy 2030-ig 26-28 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2005-ös értékekhez képest.
Mindeközben az Európai Unió idén tavasszal szigorította 55 százalékosra a 2030-ig elérendő csökkentést az 1990-es állapotokhoz képest, az USA pedig a klímaváltozást elbohóckodó Donald Trump után Joe Biden alatt megcélozta a 2005-ös szinthez képest az 50 és 52 százalék közötti emissziócsökkentést, 2050-ig pedig a nettó zéró emisszió elérését. Nagy-Britannia 78 százalékos csökkentést vállalt 2035-ig.
És végül a károsanyag-kibocsátással sokáig érdemben nem foglalkozó Hszi Csin-Ping is meggondolta magát, és bejelentette, hogy 2030-ig tetőzik Kína emissziója, 2060-ig pedig elérik a szén-dioxid-semlegességet. Ugyan egyelőre semmilyen részletet nem tudni ennek a hogyanjáról, de egy idei tanulmány szerint a vállalás "nagyjából összhangban" van a párizsi célkítűzésekkel.
Előbb egy botlás, aztán egy izomból beleállás
Mint hogy Ausztrália a világ egyik legnagyobb károsanyag-kibocsátója, különösen kedélyborzoló volt az eléggé megúszósra kalibrált vállalás. Aztán eljött a szeptember, és hozott két olyan fordulatot, mely minderre még rátett pár lapáttal.
Az első fiaskóra a Sky News jelentése nyomán derült fény: a csatorna a hónap elején egy kiszivárgott e-mail alapján bemutatta, hogy az ausztrál és a brit tisztviselők a nyáron megkötött szabadkereskedelmi egyezményűk szövegéből Ausztrália kérésére eltávolították a párizsi klímavédelmi célkitűzéseket, vagyis a dokumentumot említő szövegrész törlésével bizonyos klímavédelmi kötelezettségvállalások kikerültek a két ország kereskedelmi megállapodásából.
Amikor az ügyre egy múlt csütörtöki sajtótájékoztatón rákérdeztek, Scott Morrison ausztrál miniszterelnök tulajdonképpen egészen lazán beismerte, hogy ez valóban megtörtént, amikor azzal reagált, hogy
"hát, ez a kereskedelemről szólt. Nem egy klímaegyezmény volt, hanem egy kereskedelmi. Kereskedelmi egyezményekben kereskedelmi kérdésekkel foglalkozom, klímaegyezményekben meg klímakérdésekkel."
Ausztrália is részese a párizsi klímaegyezménynek, mely szerint az aláíró országok rosszabb esetben 2, kívánatosabb esetben 1,5 Celsius fokon belül tartják a globális felmelegedést az iparosodás előtti korszak klímájához képest. Morrison is erre mutogatott: az egyezményt aláírtuk, a célokat elérjük, mondta, a további kommentárokat pedig mellőzte - tehát részéről az ügyet lezártnak tekinti.
Aztán, a morrisoni bagatellizálás mellett egy másik ausztrál politikus már teljesen nyíltan beszélt arról, hogy valójában mit is gondol az ország erről a klímacécóról. Szintén a hó elején az ENSZ klímaügyi megbízottja, Selwin Hart arra hívta fel a figyelmet, hogy a dekarbonizáció nem elég gyors, és ez "el fogja pusztítani" Ausztrália gazdaságát. Keith Pitt ausztrál erőforrás- és vízügyi miniszter erre azzal válaszolt, hogy a Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint a szénnek még évtizedekig jócskán van jövője a délkelet-ázsiai, növekvő energiaéhség miatt, majd kegyelemdöfésként még azt is kijelentette, hogy Ausztrália ezért 2030-on túl is folytatni fogja a szénkitermelést és -exportálást.
"Ennek a létfontosságú iparágnak a jövőjéről az ausztrál kormány fog dönteni, nem pedig egy külföldi szervezet, amely be akarja zárni azokat a bányákat, amelyek munkahelyek ezreit adják és a gazdaságunknak több milliárd exportdollárt jelent"
- mondta Pitt.
Nagyon sok tonna fekete szén
Ausztrália a föld második legnagyobb szénexportőre, az Európai Bizottság adatai szerint egy ausztrál átlagosan 17 tonna szén-dioxidot bocsát ki, míg a globális átlag kevesebb mint 5 tonna fejenként. A világ 176 új szénprojektje közül 79 Ausztráliában van a Fitch Solutions Global Mines Database szerint. És ehhez képest:
"Az összes fejlett ország közül Ausztrália klímaügyi álláspontja a legkedvezőtlenebb. Nyilvánvaló, hogy Ausztrália lényegében nem fog részt venni a megbeszéléseken" nyilatkozta a CNN-nek Bas Eickhout, az Európai Parlament holland képviselője, aki azzal folytatta, hogy Ausztrália "egész boldog" volt az USA tavalyig játszott szerepével - itt a Trump-kormányzat klímakrízis-relativizáló álláspontjára utalt - és most, hogy Joe Biden alatt ismét fontossá vált a klímavédelem, Ausztrália lett a nyugati országok között az utolsó, mely a haladás útjában áll.
A kormányfüggetlen Ausztrál Klímatanács például azt javasolja, hogy az országnak 2030-ig nem 26-28, hanem 75 százalékkal kell csökkentenie a kibocsátását a 2005-ös szinthez képest, ha tényleg a másfél fokos melegedésen belül való megmaradás a cél. A kormány közölte, hogy még a glasgowi csúcs előtt előáll egy ambiciózusabb emissziócsökkentési válalással, arról azonban nem esett szó, hogy ez milyen mértékű szigorítást jelentene, és azt sem tudni, mikorra terveznék magát a bejelentést.
A klímaügyi vállalásokat monitorozó Climate Action Tracker szerint a mostani célkitűzés nem hogy a másfél, de a kétfokos forgatókönyv eléréséhez sem elég. Ha pedig az egész világ az ausztrál példát követné, akkor a melegedés mértéke 2 és 3 Celsius fok közötti lenne. Márpedig már a kétfokos melegedés is pokoli körülményeket teremtene a Földön, ami utána jön, az meg már tényleg olyan szinten szélsőséges jelenségeket és körülményeket teremtene a tudomány jelen állása szerint, ami jó eséllyel megszüntetné az emberi civilizációt abban a formában, ahogy ma ismerjük.
Ez a lobbi más, mint a többi
Ausztráliánál csak Indonézia exportál több szenet évente, és a szénipari lobbi ereje természetesen passzol az iparág méretéhez. Annyira hatékony, hogy a kedvéért az ausztrál kormány olyan, zöldenergiai ajtó-ablak helyzeteket is önként fölébikáz, melyek szó szerint sehol másutt nem adódnak a világon.
Néhány adat az ausztrál szénről: Keith Pitt miniszter a már korábban idézett ENSZ-replikájában azt is elmondta, hogy a szénexport nagyjából 50 milliárd dollár bevételt hozott az országnak a megelőző pénzügyi évben, a szénipar közvetlenül 50 ezer ausztrálnak ad munkát, közvetetten pedig még többnek. Tavaly az ország energiatermelésének több mint 60 százaléka származott szénégetésből. Mindezt úgy, hogy Ausztráliában a világon a legmagasabb a napenegia-termelési potenciál, vagyis sehol másutt nem jut ennyi napsugárzás a földterület négyzetméterére. Ezzel együtt a napenergia részesedése az ausztrál energiamixben csak hat százaléknyi. Ez az az említett zöldenergia-ziccer.
Az ausztrál poszt-Covid gazdasági csomag sem vádolható azzal, hogy zölden képzeli el a visszapattanást: a földgáz fokozott kitermelésére alapoz, az elektromosautó-stratégiája pedig nem számol e-autós ösztönzők bevezetésével, és semmiféle határidőt nem határozott meg a belsőégésű motorok kivezetésére.
Az InfluenceMap klímaügyi agytröszt múlt heti jelentése szerint ráadásul nem csak az a helyzet, hogy a szénipari játékosok nagyon eredményesen lobbiznak az ausztrál kormánynál az érdekeikért, de közben az ausztrál cégek ezzel ellentétes, klímabarát törekvései kimerülnek a zöld célok hangoztatásában, viszont a vállalatok jóval kevésbé elkötelezettek a gyakorlati lobbizás terén. Az USA-ban és Európában ezzel szemben a céges világban most már nem ritka, hogy egy vállalat aktívan kiveszi a részét a zöldítő célú nyomásgyakorlásból.
Pedig igény, úgy tűnik, lenne a zöld lobbira. Egy májusi közvélemény-kutatás szerint az ausztrálok 78 százaléka támogatná a 2050-re vonatkozó nulla kibocsátási célt. Körülbelül ugyanennyien szeretnék, ha a kormány támogatná az elektromos járművek elterjesztését. 63 százalékuk pedig támogatja az új szénbányák megnyitásának tilalmát Ausztráliában. A Fitch Solutions Global Mines Database szerint azonban a világ 176 új szénprojektje közül 79 Ausztráliában van.
Pedig nagyon nem kéne már piszkálni a szént meg az olajat
Arról, hogy a fosszilis tüzelők mekkora hányadát kellene a földben hagyni ahhoz, hogy elérhessük a párizsi klímacélokat, a londoni University College (UCL) végez számításokat. Először a 2015-ös párizsi klímacsúcs előtt számoltak, és épp a múlt héten közölték a frissített számaikat, mely szerint a világ kőolaj- és földgázkészlete 60 százalékának, a széntartalékok esetében pedig a 90 százaléknak a föld alatt kell maradnia 2050-ig, hogy lelassuljon az üvegházhatású gázok kibocsátása. Másképp megfogalmazva: azt találták, hogy a globális termelésnek évi átlag három százalékkal kell csökkennie 2050-ig. És még ezzel is csak 50 százalék lenne az esélye annak, hogy megáll a melegedés másfél fokon belül.
De nem igazán számol már ezzel az eshetőséggel az ENSZ Kormányközi Éghajlatváltozási Testületének (IPCC) idén nyáron bemutatott klímaügyi jelentése. Az aktuális IPCC-dokumentum szerint a következő két évtizedben a bolygó hőmérséklet-emelkedése most már minden valószínűség szerint át fogja ütni a másfél fokot, így jöhetnek azok az időjárási jelenségek, melyek még a most tapasztaltaknál is szélsőségesebbek lesznek. A jelentés szerint most 1,1 Celsius fokos emelkedésnél járunk.
A tanulmány azonban továbbra sem hajlandó elengedni az optimizmust, azt írja, hogy a limit-átlépés még mindig megelőzhető, de csakis akkor, ha gyorsan és drasztikusan csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását - és ennek még ebben az évtizedben kell megtörténnie. De így is vannak olyan jelenségek, melyeket már akkor sem tudunk megállítani és visszafordítani, ha sikerül másfél fokon belül maradni: a sarkköri jégsapkák olvadása, a tengerszint-emelkedés, valamint az óceánok további melegedése és savasodása.
A novemberi glasgowi klímacsúcson 197 ország vezetői találkoznak majd. Itt szükséges lesz új és még szigorúbb klímavédelmi irányvonalakat meghatározni - kérdéses, hogy addig előáll-e a beígért, ambiciózusabb célkitűzéseivel Ausztrália, illetve az is, hogy magán a csúcson mennyire lesz partner a konstruktív vitákban a most épp erősen klímaügyi fekete báránynak tűnő szigetország.
