Nagy Márton most pontosan látta a jövőt. A gazdasági növekedési ígéreteivel minisztersége alatt eddig látványosan felsült (például: a 2024-es 4 százalékos terv helyett a GDP csupán 0,6-tal bővült) nemzetgazdaságitárca-vezető már szombaton, az Economx és az Index közös konferenciáján belengette, februárban az élelmiszer-infláció akár 7 százalék fölé is mehet.
S lőn: három nappal később, kedd reggel a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) hajszálra azt a számot dobta be, mint a csúcsminiszter: az élelmiszerárak februárban 7,1 százalékkal voltak magasabbak, mint 2024 második havában. Ezen belül nem kevesebb, mint kilenc termékcsoporté is két számjeggyel növekedett egy év alatt:
- a liszté 44,3,
- az étolajé 27,5,
- a tojásé 24,7,
- a tejé 22,5,
- a vaj- és vajkrémé 19,2,
- a kávéé 16,1,
- a gyümölcs- és zöldségléé 14,5,
- a csokoládé és kakaóé 13,8,
- a tejtermékeké 10,9
százalékkal.
Persze ez annak nem volt meglepetés, aki olvassa lapcsoportunk, a Klasszis Média cikkeit. A KSH zárásánál néhány nappal később megejtett Privátbankár Árkosár-felmérés 20 hónapja nem mért ekkora éves áremelkedést, egy 30 mintatermékből álló családi nagybevásárlás már több mint 39 ezer forintba kerül. Különösen az idősek jártak rosszul, lapunk Nyugdíjas Árkosara szerint az ő havi nagybevásárlásuk 18 százalékkal drágult egy év alatt.
Ám még az élelmiszereknél is jobban mentek fel – legalábbis összességében – a szolgáltatások díjai, 9,2 százalékkal. Azon belül:
- a postai szolgáltatásoké 16,8,
- a telefoné, interneté 14,9,
- a lakbéré 12,2,
- a lakásjavításé és -karbantartásé 10,4,
- a járműjavításé és -karbantartásé 10,3,
- a testápolási szolgáltatásoké 9,4
százalékkal.
Nagyon kedvezőtlen a szolgáltatási szektor folytatódó intenzív felfelé árazása, de ez többé-kevésbé kalkulálható volt – értékelt Nagy János, az Erste makrogazdasági elemzője. Szerinte ez utóbbi abból a szempontból is negatív, hogy pár hónapja még inkább a dezinflációs folyamat támogatását lehetett várni a szolgáltatási szektortól.
A fenti szolgáltatási drágulásoknál nagyobb az egyéb termékek közül csak az ékszereknél történt, azokért átlagosan 18,9 százalékkal kellett a múlt hónapban többet fizetni, mint 2024 februárjában. A szeszes italokért, dohányárukért viszont csak 5 százalékkal, ezen belül a dohányáruk ára 4,9 százalékkal ment fel.
Az autóvételen morfondírozókat a használt autók felé terelheti, hogy míg azok 2,9 százalékkal kerültek kevesebbe, az újakért 6,6 százalékkal többet kellett leperkálni februárban az előző év azonos időszakához képest.
Ugyanakkor az üzemeltetés költségei mindenki számára emelkedett: a járműüzemanyagok 3,8 százalékkal drágultak. Az pedig szintén a nyugdíjasoknak nem jó hír, hogy a munkaképeseknél általuk nagyobb arányban vásárolt gyógyszerek, gyógyáruk ára 3,2 százalékkal emelkedett egy év alatt.
A háztartási energiáért mindenkinek 0,2 százalékkal kevesebbet kellett fizetni, ezen belül a tűzifa ára 4,9 százalékkal mérséklődött – de ez már be is határolja, hogy ez a fejletlenebb viszonyok között élőknek lehet némi könnyebbség. Ezzel szemben ugyanis a palackos gáz ellenértéke már 10,1, az elektromos energiáé 0,6, a vezetékes gázé 0,1 százalékkal lett magasabb.
A keddi általános adatokat a nemzetgazdasági miniszter már szombaton meglepetésinflációnak minősítette. Ám ez csak annak számára váratlan, aki nem ebben az országban él vagy nem fanatikus kormánypárti – a többieknek az Orbán-kormány elhibázott gazdaságpolitikai lépései láttán már szinte meg sem rezdül az arcizmuk. Legfeljebb a mértékéken tudunk még mindig elszörnyedni.
Azon, hogy két év után visszatértünk ugyanoda: az Európai Unió 27 tagországa közül nálunk a legmagasabb az éves infláció. Így volt ez már januárban is, de még azt a mértéket is „sikerült” februárban 10 bázisponttal megfejelni. Bár az adataikat cikkünk megjelenéséig még nem tette közzé mindenki, az 5,6 százalékos magyar értékre csak a januárban 5,3, illetve 5 százalékos rátát jelentett Lengyelország és Románia lehet veszélyes. Hogy ez így lesz-e, azt majd a laptársunk által havi rendszerességgel elvégzett Privátbankár Európai Inflációs Körképből megtudhatjuk.
Azon meg végképp nem lepődünk meg, hogy Nagy Márton maximálisan tartja magát az Orbán-kormány narratívájához, miszerint: mi semmiről nem tehetünk, minden csak és kizárólag mások hibája. Ebből már logikusan következik, hogy harcot indítottak – ahogy a csúcsminiszter tárcájának közleménye fogalmaz – az indokolatlan árnövelők ellen. Orbán Viktor a közösségi oldalán már be is jelentette: március közepétől 30 alapvető élelmiszer esetében a kereskedők árrése nem haladhatja meg a 10 százalékot.
Pontosan úgy tesz tehát a mostani kormány, mint ahogy azt oly sokszor láthatták a már a rendszerváltás előtt is élők, a Kádár-korszakban, sőt még azelőtt is. És az intézkedések is ugyanazok: hatósági árak, razziák, feljelentgetések – csak éppen az utóbbi most az árfigyelő nevet viseli – és természetesen bírságok. Meg persze olyan minimális sebtapaszt jelentő látványintézkedések, mint a nyugdíjasok áfa-visszatérítése.
Vannak kétségeink, hogy ezek most hatásosak lesznek-e. Hiszen az eddigiek sem voltak azok, például az árstopok mérséklés helyett csak még tovább hevítették az inflációt – több százalékponttal. Erre utalt Virovácz Péter, az ING Bank vezető közgazdásza is gyorsértékelésében, mondván, ahogyan a korábbi példák is mutatták, ezeknek a beavatkozásoknak lehetnek olyan hátulütői, amelyeket jelenleg nehéz számszerűsíteni. Az Erste makrogazdasági elemzője meg azt emelte ki, hogy különösen az árfigyelő rendszer kiterjesztése és a kiskereskedelmi üzletláncoknak küldött kormányzati üzenetek fényében meglepő az élelmiszerek havi drágulásának mértéke.
Az elmúlt két hónapban látott élelmiszerár-emelkedés egyébként a megélhetési válság időszakát idéző átárazási ütem – véli Virovácz. Amennyiben ötéves távlatban vizsgáljuk a kumulált áremelkedést, akkor az élelmiszerek esetében 2020 februárja és 2025 februárja között 80,3 százalékos drágulást láthatunk. Aligha meglepő, hogy a háztartások általánosságban elégedetlenek az anyagi helyzetükkel.
Ráadásul a jövő sem tűnik rózsásnak. Erre a hosszabb távú inflációs folyamatok előrejelzésére alkalmas – a szezonális hatásokat ugyanis kiszűrő – maginflációból lehet következtetni, amely még az általános fogyasztóiár-indexnél is 60 bázisponttal magasabb lett februárban, 6,2 százalék.
A kormánnyal összehasonlíthatatlanul reálisabb helyzetértékelést adott Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. Eszerint az aggodalomra okot adó havi alapú, meglehetősen széles körű átárazások nagy része (talán a szeszes italokat kivéve) már nem egyszeri hatás, itt az alapfolyamatokkal van probléma. Ennek több oka lehet: a tavaly év végi forintgyengülést a cégek fokozatosan és erőteljesen beépítik áraikba, az árfolyam változásának transzmissziója a korábbinál is erősebb lehet – a probléma csak az, hogy az erősödő árfolyam transzmissziója vélhetően nem ilyen erős. Szintén hozzájárulnak a magas inflációhoz a magasan ragadt inflációs várakozásk – a magas várakozások önbeteljesítőek. Ami az adatokból még nem látható, de valószínűsíthető, hogy a vállalati profitráták növekedésének is van szerepe a pénzromlásban.
Ez különösen is kockázatot jelent az adócsökkentések kapcsán, hiszen itt a korábbiakhoz hasonlóan a vállalatok vérszemet kaphatnak a növekvő kereslet kapcsán és az így kiosztott pénzekből ők is részesedni szeretnének.
Regős emlékeztet, hogy a gyors pénzromlás erodálja a keresetek értékét, így veszélyt jelent a növekedésre is – azaz a keddi adat nyomán várhatóan nemcsak az inflációs kilátások kúsznak felfelé, hanem a növekedési kilátások is lefelé.
S ha már bérek. Virovácz szerint az érzékelt infláció erősödése vélhetően tovább rontja majd a fogyasztói bizalmat, különösen akkor, hogy ha beigazolódik az a félelem, miszerint a vállalkozások nagyon szűkmarkúan mérik majd idén a béremeléseket. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a háztartások egy jelentős része a vásárlóerejének csökkenésével szembesül majd, ha az idei béremelés mértéke nem éri el az infláció mértékét sem. Jelen helyzetben tehát sokkal inkább kell tartanunk az infláció recessziós hatásától, sem mint egy ár-bér spiráltól – mutat rá az ING vezető közgazdásza.
Az új jegybankelnök (Varga Mihály – a szerk.) tehát olyan időszakban kezdi mandátumát, amikor az infláció felfutóban van – hangsúlyozza a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza. Szerinte, bár a következő hónapokban remélhetőleg a bázishatások miatt lesz némi mérséklődés, de az nagyjából biztosra vehető, hogy az éves infláció 5 százalék felett lesz – a kérdés az, hogy a következő néhány adat után nem kell-e a becslést 6 százalékra emelni. Ennek nyomán tehát a monetáris politika lazítása szóba sem kerülhet, egyre inkább a szigorítás merülhet fel – egyelőre csak kommunikációs szinten.
Ami viszont szintén biztosra vehető, hogy az idén is szükség lesz pótlólagos nyugdíjemelésre, ami viszont a költségvetés számára jelent kiadást.
Az újra rossz irányba fordult inflációs folyamat kifejezetten kellemetlen a monetáris politikai döntéshozatal szempontjából, és tartósan szigorú monetáris kondíciókat sugall. Az újabb jelentősen negatív inflációs meglepetés az inflációs előrejelzések újbóli felfelé revízióját tehetik szükségessé.
Virovácz is amondó, hogy a most kialakuló helyzetben egy elhamarkodott gazdaságélénkítő monetáris lépés csak tovább súlyosbíthatja az inflációs sokkot a forint leértékelődésén keresztül. Ez mintha már el is kezdődött volna, a hazai fizetőeszköz az euróval szemben az inflációs adat közlése után közel került a 401-es szinthez.
További friss árfolyamokat itt találhat, laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár elemzéseit pedig a témában itt olvashatja.
Az inflációs helyzet tehát minden fronton romlik és ez jelentősen beszűkíti a monetáris politika mozgásterét. A februári inflációs adatok tartósan szigorú monetáris kondíciókat sugallnak – vetítette előre Nagy. Egyúttal kilátásba helyezte, hogy az újabb jelentősen negatív inflációs meglepetés az inflációs előrejelzések újbóli felfelé revízióját tehetik szükségessé.
Az ING Bank azonban már most lépett, a februári inflációs mutató következtében ismét felülvizsgálta az idei évre vonatkozó inflációs előrejelzését. Míg a januári adat után az idei évre várt átlagos inflációt 5,1 százalékra emelte, a mai adat fényében immáron 5,6 százalékos a friss előrejelzés. Az év hátralévő részében pedig vélhetően 5,0-6,5 százalék között hullámzik majd a ráta. Ilyen inflációs kilátások mellett egyre nagyobb esély mutatkozik egy újabb komoly negatív meglepetésre a gazdasági teljesítményben – véli Virovácz.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
