Kármán Tódort a szuperszonikus légi közlekedés atyjaként, valamint a rakétatechnológia és hiperszonikus űrhajózás egyik úttörőjeként is ismerik. Édesapja Kármán Mór, a budapesti Tudományegyetem professzora volt, akit Eötvös József miniszter egy felvilágosult szellemű gimnázium megszervezésével bízott meg. A munkát sikerrel véghez is vitte, és a fia, Tódor már ebben az oktatási intézményben nevelkedett; az egykori Mintagimnázium ma a Trefort Gimnázium néven működik. Mivel az édesapja ezzel a munkájával a császár elismerését is kivívta, rábízta Albrecht főherceg nevelését és nemesi címet adományozott neki, amit Tódor is szívesen használt. Ennek köszönhető a Szőllőskislaki előnév.
Tódor különleges tehetsége már egész kicsi korában megmutatkozott, hiszen hatévesen 5-6 jegyű számsorokat is fejben tudott tartani, a gimnáziumban pedig 1897-ben az Eötvös-versenyt is megnyerte matematikából, ami az ország legjobb tanulójának jár. Tanulmányait ezután a budapesti Műegyemeten végezte, a diploma megszerzése után pedig a szelepek csattogását vizsgálta első kutatási témaként, melyre végül matematikai megoldást talált. Egyébként a műszaki problémák matematikai modellezése és megközelítése az egész munkásságára jellemző volt.
A következő években Göttingenbe került egy ösztöndíjnak köszönhetően, majd a doktori disszertáció befejezése után Párizsban hallgatta Marie Curie előadásait. Az itt töltött idő alatt lelkesedett fel a repüléselmélet iránt. Hazatérése után pedig Selmecbányán lett a Bányamérnöki Egyetem alkalmazott mechanika professzora, de ezt a pozíciót nem sokáig töltötte be, hiszen egy év múlva, 1913-ban elfogadta az Aacheni Egyetem meghívását és itt hozzáfogott a repüléstudományi intézet megszervezéséhez, és egy szélcsatorna építéséhez.
A Wikipedia szerint az első világháború kitörésével 1914-ben az Osztrák-Magyar hadseregbe hívták be. Idejét nagyrészt a Bécs melletti Aerodinamikai Laboratóriumban töltötte, ahol késedelem nélkül egy repülőfejlesztési kísérleti laboratóriumot rendezett be szélcsatornával. Itt Petróczy István, Zurovetz Vilmos és Asboth Oszkár közreműködésével együtt egy a helikopter elvein épült, de csak egy helyben lebegő kötött tüzérségi megfigyelőeszközt terveztek, építettek és üzemeltettek, amit később PKZ néven szabadalmaztattak.
A szerkezet súlya 650 kilogramm volt, 2-2 190 lóerős Austro-Daimler elektromotor segítette a felemelkedését, melyek 195 kW-os energiaszükségleteit közvetlen földi kábelösszeköttetéssel oldották meg. Az első 4 sikeres tesztrepülés -jobban mondva emelkedés- 1918 márciusában volt. Azonban a kísérletek folytatását a motor leégése miatt fel kellett függeszteni.
Siker siker után
Innentől kezdve a kutatásai elsősorban a turbulencia jelenségére irányult, a problémák matematikai megközelítése pedig elismerést hozott neki. 1929-ben a Kaliforniai Műegyetem meghívta őt a Guggenheim Repüléstudományi Laboratórium megszervezésére és vezetésére, ezért Pasadenába költözött. Itt ismerte fel, hogy a kutatásai támogatására a katonaságnál van meg a megfelelő szervezettség és anyagi háttér. A kiváló kapcsolatainak köszönhetően a hangsebesség feletti repüléssel és rakétatechnikával foglalkozhatott. 1936-ban rakétakutató csoportot szervezett. 1939 második felében pedig hivatalosan is megkezdődtek az úgynevezett JATO (Jet-Assisted Takeoff = sugárhajtással segített felszállás) program elméleti és gyakorlati munkálatai. A programot elsőként szilárd hajtóanyagú startrakéta kifejlesztésével kezdték. A munka 1941 augusztusára már eredménnyel is járt, hiszen az első repülési kísérletek bebizonyították, hogy a JATO-rakétákkal ellátott repülőgép nekifutási úthossza több mint 50 százalékkal csökkent. Kármán néhány közeli munkatársával, mindenekelőtt Frank Malinával, rakétatechnikai vállalkozóvá vált, mivel 1942 márciusában megalapították a rakétafejlesztésre és -gyártásra szakosodott Aerojet Engineering Corporation elnevezésű vállalatot, amely az 1960-as évek elejére Aerojet-General Corporation névvel a világ egyik legnagyobb rakéta- és rakétahajtómű-üzemévé vált.
Megalakulása után a NATO Párizsban "Aeronautikai Kutatási-Fejlesztési Tanácsadó Bizottságot" hozott létre 1952-ben, amelynek Kármán Tódor lett a vezetője. Munkássága elismeréseképpen 1956-ban megkapta a Szabadság Díjat, a legmagasabb amerikai polgári kitüntetést. 1962-ben a Magyar Tudományos Akadémia meghívására hazalátogatott, és megkapta a Magyar Asztronautikai Szövetség díját is.
1963. május 3-án halt meg Aachenben, gyógyfürdőzés közben. Az Amerikai Légierő Los Angelesbe szállította koporsóját, a Hollywoodi Memorial Temetőben temették el. A Holdon és a Marson egy-egy kráter őrzi nevét. 1992-ben arcképével és örvényeivel bélyeget adtak ki Magyarországon.
mfor.hu
