A mai Nyugati pályaudvar közelében állt először a Pesti indóház, melyet eleinte csak Budapest megállóhelynek neveztek. Innen indult 1846-ban a Pest és Vác közötti vasútvonal, mely Magyarország első vasútja volt. A ma már a belváros részévé vált Nyugati akkor a város szélén helyezkedett el, az 1871-ben egyesített fővárosban azonban már központi helyre került. Többek között ez indokolta, hogy a korábbi indóház helyére egy impozánsabb pályaudvart építsenek. Az építkezés kezdetekor a legfontosabb feladat a régi állomás lebontása volt, hiszen az éppen a készülő Nagykörút nyomvonalán helyezkedett el.
A mai épület 1874 és 1877 között készült el az osztrák August de Serres és a francia Gustav Eiffel tervei alapján. Utóbbi építész később a párizsi Eiffel-toronnyal vált világhírűvé. A pályaudvar vasszerkezete a maga korában technikai bravúrnak számított. Eiffel szerepvállalása egyébként vélhetőleg annak is volt köszönhető, hogy az építtető Osztrák-Magyar Államvasút Társaság akkor még francia érdekeltség volt, majd 1891-ben államosították. A két építész egyébként pályázaton nyerte el a tervezési jogot.
1891-ben nevezték át az állomást Nyugati pályaudvarra, ugyanakkor kapta mai nevét a Keleti pályaudvar is. A nevek azonban nem a földrajzi elhelyezkedést jelölik, hanem az építkezést finanszírozó társaságra utal.
Jelentősebb rekonstrukció a századik évforduló után, 1977-79 között kezdődött utoljára az épületen, majd 1981-ben a hármas metró is elérte a mai Nyugati teret. A felújítás végül 1988-ban fejeződött csak be. A metró építésekor bontották le a pályaudvar melletti szállodát, melyet a köznyelvben csak Westendnek hívtak, melyről az 1999-ben megnyílt Westend City Center bevásárlóközpont kapta a nevét. 1998-ban megújult a Nyugati pályaudvar Nagykörút felőli homlokzata, azóta viszont semmilyen felújítást nem végeztek az épületen, így mostanra több helyen omladozik és beázik a csarnok. A pályaudvaron ma 17 vágány működik, a csarnok hossza 146 méter, szélessége 42 méter, legnagyobb magassága pedig 25 méter.
mfor.hu
