Nem csak szakmai értelemben, de földrajzilag is messziről indult az IBM alapítója, hiszen skót-ír bevándorló fakereskedő gyermekeként Cambell-ben született 1874. február 17-én. Nagyon szegény körülmények között született és nőtt fel, az volt élete egyik legfőbb motivációja, hogy soha ne kelljen visszasüllyednie ide. Pedagógiai tanulmányokat folytatott, de csakhamar abbahagyta az egyetemet és kereskedelmi iskolába ment. 18 évesen egy nagy húsüzem könyvelője lett, nem kedvelte azonban munkáját. Pár év sikertelen házalói munka után belépett egy pénztárgép árusító vállalathoz. A cég vezetője, egy elkötelezett monopolista volt az első mentora. Ennek a cégnek az volt az "isteni küldetése", hogy megsemmisítse és elpusztítsa a versenytársakat. 1912-ben a cégtulajdonos helyettesévé dolgozta fel magát, majd jó házasságot kötött: egy vasútikocsi-gyáros lányát vette feleségül.
A lyukkártyás adatfeldolgozás
1886-ban Herman Hollerith (1860-1929) olyan lyukkártya-feldolgozó gépet talált fel, amelyet elektronikus számlálásra lehetett felhasználni. A lyukkártyák szendvicsként helyezkedtek el rézrudak között; ahol lyuk volt a kártyán, ott a rézrudak kontaktust létesítettek, és egy elektromos áramkör záródott. A készüléket arra tervezték, hogy fel lehessen dolgozni vele az 1880-as népszámlálás adatait. Kézi feldolgozással ez ugyanis több mint egy évtizedig tartott volna. Később, 1911-ben Hollerith megalapította a Tabulating Machine Companyt (TMC). Watson is hasonló területen mozgott, hiszen 1914-24-ig a New York-i Computing-Tabulating Recording (CTR) vállalat vezetője volt, amely mérlegekre, bélyegzőórákra és könyvelőgépekre szakosodott. Mind a TMC, mind a CTR igyekezett terjeszkedni, és számtalan egyesülés és üzletrészek felvásárlása után 1924-ben jött létre az International Business Machines (IBM).
Felismerte az ügyfélkezelés fontosságát
Watson szerint a világ minden cégének szüksége volt egy IBM gépre, csak még nem tudtak róla. A megoldás egy iskola alapítása volt, hogy a világ legjobb üzletkötőit kiképezve áruit eljuttassa ezekhez a cégekhez. Az ügyfél "gondozása" volt a kulcs. A törődés az ügyfelekkel. Ennek köszönhetően megszületett az IBM Szellemiség. Egy vállalati "kultúra" szokásokkal, buzdító dalocskákkal és ehhez hasonlókkal. Egyben kialakult egy személyi kultusz is: az igazgató képe és szlogenje - "Gondolkozz!" - ott lógott minden irodában. A siker nem maradt el, az évtized végére majdnem minden biztosítónál és nagyobb cégnél volt egy lyukkártyás gép.
Jó érzékkel használta ki a politikai széljárást is. 1932-ben támogatta Franklin D. Roosevelt demokrata elnökjelöltet, s így annak megválasztása után, a New Deal idején az állam lett az IBM legjobb vevője. Ekkor a cég jövedelme 50 százalékkal emelkedett.
A II. világháború idején Watson a cég termelésének kétharmadát a hadiipar szolgálatába állította. Először piacra dobta az IBM 603-as elektronikus szorzógépet, majd az IBM 604-est, ami már osztani is tudott, viszont a computer-technikával nehezen barátkozott meg. A háború végére azonban az IBM bevételei így is megduplázódtak, de még ezután sem vonult nyugdíjba az öreg.
Az üzleti életbe belenövő fia és közte idővel fokozódtak a viták. A fiú újító törekvéseit az apa ugyanis nem nézte jó szemmel. Fontos esemény volt ebben a történetben az 1952-es év, amikor a céget perbe fogták versenyellenes tevékenysége miatt. Az ifjabb Watson meg akart egyezni, viszont az idősebb nem. A fiúnak végül mégis sikerült egyezséget elérnie, amivel gyakorlatilag megmentette az IBM-et az összeomlástól. 1956-ban halálakor úgy jellemezték az idősebb Watsont, mint kora legnagyobb értékesítője, nem mellesleg a világ egyik leggazdagabbja is volt.
mfor.hu
