Rózsa Sándor (1813–1878) előéletéről, gyerekkoráról meglehetősen keveset tudunk. Még mindig tisztázásra vár, hogy pontosan hol született, a legtöbb forrás szerint 1813. július 16-án, katolikus magyar szülők gyermekeként jött világra a legendás betyár. Anyját Kántor Erzsébetnek hívták. Apja, Rózsa András pásztorkodással és földműveléssel is foglalkozott. Rózsa Sándor 12 éves lehetett, amikor apja életét vesztette, egyes források szerint lólopásért akasztották fel, valószínűbb azonban, hogy Bácskában rablás közben ütötték agyon. A fiatal Rózsa Sándor minden jel szerint pásztorok között nevelkedett, iskolába sosem járt, írni-olvasni egész életében nem tanult meg.
23 éves, fiatal pásztor, amikor két társával elköveti élete első rablását: ellop két tehenet. szegedi törvényszék másfél évi fogságra és "fertályévenként 25 botok elszenvedésére" ítélte. A 150 botütésnek csak a felét állotta ki, tíz hónap múlva megszökött és saját szavai szerint "szaladó betyár" lett. Ezután állandó üldöztetésnek volt kitéve, bár ő később azt mondta, egész életében csak megkapaszkodni szeretett volna, mint egyszerű csikós vagy gazda.
A szökést követően Rózsa Sándor bandát szervezett, mellyel lóháton járta az Alföld elhagyott pusztaságait, és rendszeresen lecsapott a gazdagabb tanyákra, valamint a vidéken keresztülhaladó utazókra. A rabló általában csárdákban vagy egyes családoknál húzta meg magát, ahol a betyárok rendszerint a megfélemlítés eszközével, vagy egy nő szerelmének köszönhetően maradhattak meg. Rózsa Sándornak összesen 60 bűnesetéről maradt feljegyzés, rablásai során körülbelül 30 fő – csendőrbiztosok, szolgabírók, ellenálló áldozatok – életét oltotta ki. Ugyanakkor tudni kell, hogy Rózsa romantikus színben megörökített életmódját sokan követték akkoriban, főleg azok a férfiak, akik foglalkozásuk révén a társadalom peremére szorultak: a 19. század során az alföldi, bakonyi, mátrai pásztorok, bojtárok egyre-másra álltak betyárnak, és pokollá tették a hatóságok, valamint a lakosság életét.
1845-ben kegyelmi kérvényt nyújtott be, mert belefáradt a bujkálásba és szeretett volna becsületesen élni. Folyamodványát hírhedtsége miatt elutasították, a mentességet csak 1848-ban Kossuth Lajostól kapta meg. A népmonda szerint Kossuth Cegléd felé kocsizott, amikor Rózsa Sándor ki akarta rabolni, de Kossuth meggyőzte, hogy inkább az idegen csapatok ellen harcoljon. Az viszont tény, hogy a Honvédelmi Bizottmány 1848. október 13-án amnesztiában részesítette Rózsa Sándort, aki 150 felfegyverezett lovassal szabadcsapatot alakíthatott. (Jókai később azt írta, hogy ő vitte el a menlevelet, de az írót megcsalta élénk fantáziája, a történetből csak annyi igaz, hogy megbízták a kézbesítéssel.) Hamar lelohadt a betyárt a nép körében övező lelkesedés, mert Rózsa és csapata néhány látványos szerbek elleni győzelem után a parasztokat is fosztogatni kezdte. Az ügyet Damjanich közbenjárására eltussolták, de a szabadcsapatot feloszlatták; magát Rózsa Sándort a vizsgálat tisztázta.
1849 után újra körözést adtak ki ellene. A katonai hatóságok páratlanul magas vérdíjat, 10 000 pengőforintot ajánlottak fel a nyomravezető számára. A tekintélyes összeg dacára Rózsa Sándor még sokáig kijátszotta a katonák és pandúrok éberségét, mígnem 1857-ben komája, Katona Pál elárulta őt. Az 1859 februárjában tartott tárgyaláson az akkor 45 éves Rózsa Sándort kötél általi halálra ítélték, azonban Ferenc József megkegyelmezett neki és végül életfogytiglani börtönre ítélték.
A büntetést Kufstein várában kezdte letölteni, szigorú őrizet alatt. A kufsteini rabsága alatt vasárnaponként pénzért lehetett megnézni a piactéren.
1868 áprilisában Mária Valéria hercegnő születése alkalmából kegyelmet kapott és kiszabadult. Rövid szegedi tartózkodás után Pestre utazott, és Andrássy Gyula miniszterelnöktől azt kérte, hadd lehessen pandúr, kérvényét azonban elutasították. Ezt követően visszatért régi életéhez, és újjászervezett bandájával újfent az Alföld tanyavilágát terrorizálta. Bár Rózsa Sándor ekkor már túl volt 55. életévén, vakmerősége szemernyit sem kopott meg: legmerészebb rablási kísérlete éppen az utolsó volt, mely során a Szeged és Budapest között közlekedő postavonatot próbálta meg kirabolni – valahogy úgy, ahogy azt a vadnyugati filmekben láthattuk. Rózsa és a betyárok felszedték a síneket Kistelek mellett, és a sűrűben vártak, míg a szerelvény kisiklott. A vonaton utazó vadászkatonák hét társát lelőtték, Sándor térdét egy golyó roncsolta, így megint elfogták. Rablógyilkosságért először halálra ítélték, majd ezt 20 évig tartó börtönre változtatták – ám a várbörtönből megszökött.
Ráday Gedeon királyi biztos fogatta el 1869. január 12-én. (Elfogásáról korábban a Mesél a múlt sorozatban már megemlékeztünk - Rózsa Sándor megfogása) A három év múlva lefolytatott második perében 21 rendbéli rablás, 9 lopás és 1 rendbéli gyilkosság miatt életfogytiglani fegyházra ítélték. Másodfokon ezt halálbüntetésre súlyosbították, de a Kúria ismét levette nyakából a kötelet és élete végéig rács mögé dugta.
A leghíresebb magyar betyárt 1878. november 22-én, 65 évesen vitte el a tüdővész a szamosújvári börtönben, utána csak egyetlen, nyolc forintért elkelt suba maradt. Legendás alakja a népballadákban, a nótákban, a regények lapjain és a filmvásznon máig él, a Magyar Televízió 1971-ben készítette életéről a mára legendássá vált tévésorozatot Móricz Zsigmond regényei nyomán.
mfor.hu
Források:
MTI
Rubicon
Szentesi Zöldi László: Rózsa Sándor első bűnügye
Wikipédia
Zsupos Zoltán: Rózsa Sándor nyomában
