//www.portfolio.hu/gazdasag/banai_tizmilliardokat_sporolhatunk_az_imf-megallapodassal.162030.html
Nahát, milyen érdekes.
Már csak az a kérdés, hogy akkor miért kellett elzavarni őket? És az is, hogy erre csak most jöttek rá?
Mivel a visszahívás több tízmilliárdos haszonnal jár a kormányzat szerint is, ebből következik, hogy az elzavarás soktízmilliárdba került. Miért? Érthetetlen dolgok ezek. Pedig valójában nem tíz, hanem százmilliárdokról beszélünk...
Kezdjük a devizahitelek költségével:
1. Az IMF-finanszírozásnál olcsóbb nincs. Az alábbi táblán látható (//www.imf.org/external/np/fin/tad/extrans1.aspx?memberKey1=415&endDate=2011-12-31) hogy a 7,4 mrd SDR hitelre 200 milliót fizettünk kamatba 2011 során. Ez 2,7%-os kamatszint, nagyjából annyi, mint amennyit a legfejlettebb államok fizetnek állampapírjaikra. A szabadságharcos hevületben további IMF-hitel lehívások helyett 2011-ben kibocsátottunk (//www.akk.hu/object.0ce0305b-9290-4bfe-92f7-a3c2719359d0.ivy) 4,25 mrd USD és 1 mrd EUR kötvényt. Átlagos kamatszint mondjuk 6,5%.
A különbség 3,8%, amit csak erre a 4,25 mrd USD+1 mrd EUR-ra számolva éves 160 millió euró, azaz kb 50 mrd Ft ÉVENTE. Ennyibe kerül, hogy nem az IMF-től kértünk pénzt hanem a piactól. És láthatóan az elmélet továbbra is az, hogy piaci kibocsátást szervezünk az olcsó hitel helyett, mivel nekünk csak "védőháló kell". Magánszemélyként ki választaná a 6,5%-os hitelt a 2,7% helyett???
2. Tettük mindezt azért, hogy szabadon alakíthassuk a gazdaságpolitikánkat, ám ez egy álom. A piacok ugyanúgy "monitorozzák" a gazdaságot, akinek hitelt adnak, mint az IMF, ugyanúgy követeléseik vannak. Nem lehet bármit megcsinálni, mert akkor nem adnak pénzt - pont úgy mint az IMF. Én sem adok a SzomszédJózsinak pénzt ha látom, hogy úgyis csak elissza. Ha mintakertészetet épít belőle, aminek a megtérülése valószínű, akkor szívesebben adok kölcsön. És teljesen mindegy, hogy egy bank, vagy piaci szereplők nyújtják a kölcsönt, hasonlóképpen gondolkodnak. Tehát az elzavarásnak értelme sem volt sok - ugyanúgy nincs szabadságunk. A magyar gazdaság és gazdaságpolitika nem autonóm, nem is lehet az, kivéve ha átalakulunk Észak-Koreává. Ők valóban szabadok, azt csinálnak amit akarnak...
3. A forintban mért finanszírozási költségek is attól függenek, hogy mennyire bíznak meg bennünk. Az IMF elzavarásával legalább 200bp-tal megugrottak a finanszírozási költségek. Idén bruttó módon 3000 mrd Ft állampapírt kell kibocsátani, azaz ez önmagában 60 mrd Ft ÉVES többletköltséget jelent.
4. A még súlyosabb hatás a devizahitelek átárazódása és emiatt a törlesztőrészletek megugrása, ennek pontos becslésére nem vállalkoznék, de minimum éves 100 mrd Ft többletköltséget okoz ez is.
5. És legvégül a bizalom megingása pedig visszaveti a beruházási kedvet, ennek számszerűsítése még nehezebb, mint az előző.
Összességében a gazdasági szabadságharc azonnal láthatóan minimum éves 250-300 mrd többletköltséget okozott Magyarországnak, ami a GDP 1%-a. Ennyit költöttünk el értelmetlenül. És végül visszatérünk ugyanahhoz az IMF-hez, akit elkergettünk, csak szegényebbek vagyunk sokszáz milliárd forinttal. Ez a mai vicc, bár ez inkább tragikomédia.
