Születés
A smiley egy mosolygó arcot jelképező karika két pont-szemmel és egy szájat jelentő görbe vonallal, általában sárga színben. Az eredetijét Harvey Ball találta ki 1963-ban egy biztosítócég számára. Az arcot a két Spain fivér, Bernard és Murray népszerűsítette tovább, akik márkajelzésként pólók, bögrék, gombok, matricák és egyéb tárgyak díszítésére használták fel.
A „smiley” a dance és az underground zene és kultúra jelképe is volt az 1990-es évek elején. Végül az internetkultúra egyik alapja lett, mint érzelmet kifejező ikon.
:D
Az elektronikus, azaz számítógépen megjelenített szmájli azért született, hogy humorosnak szánt fórumbeli hozzászólásokat megkülönböztesse a nem humorostól, mert a Carnegie Mellon Egyetem (CMU) amerikai magánegyetemen a hozzászóló tagok fölösleges vitákba bonyolódtak a félreértések miatt. Az egyetem professzora, Scott E. Fahlman javasolta a ' :-) ' jelet, avagy mosolyt, hogy megkülönböztetést nyerjenek a tréfásnak szánt kommentek.
James Morris, az egyetem informatikai professzora röviden csak annyit üzent a kollégáinak: "Ez egy kommunikációs áttörés". Pedig akkor még sem Fahlman, sem ő nem gondolta, hogy a smiley-jelek ilyen népszerűek lesznek. Valóban, ma már az összes online, vagy szoftveres chat-ben megtalálhatóak a szmájlik a Facebooktól kezdve a Windows Live Messengeren át a Whats app-ig. Manapság az idősebb generációnak egy chat-fal sokszor teljesen érthetetlen, olyan szerteágazóan fejlődtek az emotikonok. A sokszor a felhasználók által kitalált új érzelmet kifejező karaktersorok száma végtelennek hat.
Ázsia másképp írta
A Wikipedia szerint egyes szociológiai kutatások különbséget látnak a japánok és az amerikaiak arcjáték-használatában, értelmezésében. A japán tradíció az érzelmek kifejezésében visszafogottságot követel meg. A szem környékét azonban nehezebb tudatos ellenőrzés alatt tartani mint a száj környékét, így egy japán a másik érzelmeit inkább annak szeméből próbálja meg kiolvasni. Egy amerikai ezzel szemben, mivel ott az érzelmek erőteljes kifejezése a norma, inkább beszélgetőtársa száját figyeli. Erre vezethető vissza, hogy a japánok ugyanannak az érzelemnek a kifejezésére gyakran egy másik jelsorozatot választanak, mint az amerikaiak. Például : (^_^) - férfi, (*_*) - lelkesedés, (>o<) - fájdalmában kiált.
Japánból elindulva terjedőben vannak az emodzsik, vagyis képbetűk (például: ＼(＾▽＾*)いらっしゃ～いっ(*＾▽＾)／ - üdvözöllek. Ezeknél nem szükséges a fejünket balra billenteni, ha szemügyre akarjuk venni őket. 2000 óta mind gyakrabban bukkannak fel az IRC-n, és különösen az ifjabb korosztály körében népszerűek. Gyakori, hogy nem csak ASCII jelekből állnak, hanem japán írásjegyeket is tartalmaznak, elsősorban katakanát. Ezáltal a kifejezés lehetőségei szélesebbek. A modern japán mobiltelefonok már kulcsszavak tucatjait képesek tetszés szerint kandzsiba vagy emotikonokba átalakítani.
mfor.hu
