1938-ban már nagyon biztosnak tűnt, hogy háború lesz a világon, így Szilárd Leó, aki már jó ideje foglalkozott a magenergia felszabadításának kérdéskörével, Wigner Jenőt is bevonta a neutronok által létrejövő láncreakció kutatásába. Miután összeállt a "csapat", elküldték levelüket Roosevelt elnöknek az úgy nevezett Manhattan Tervhez, aki ennek nyomán létre is hozta az Uránium Bizottságot. Tagjai Szilárd Leó, Teller Ede, Wigner Jenő és Enrico Fermi volt, utóbbi a kutatás vezetőjeként. A Manhattan Terv egyébként az 1940-es évek szupertitkos küldetésének fedőneve volt az atombomba megépítésére.
Wigner a chicagói Metallurgia Egyetem Laboratóriumában működő elméleti fizikai csoportot vezette, mely a világ első plutóniumtermelő atomreaktorát tervezte és építette. Wigner azonban nemcsak megtervezte az 500 ezer kW-os hanfordi reaktorokat, hanem meggyőzte többek között a Metallurgiai Laboratóriumot, hogy a héliumhűtés helyett vízhűtést kell használni. Szilárd Leó feladata pedig a tényleges láncreakció kidolgozása volt.
A munkát nehezítette egy idő után, hogy akkoriban rendkívül nehéz volt uránhoz jutni, és ekkor, 1942 őszén lépett képbe a DuPont társaság a birtokában lévő három reaktorra is elegendő urán mennyiséggel - mindegyikre 270 tonnát számolva. Pár hónappal később, 1942. december 2-án létrejött az első önfenntartó láncreakció, melynek plutóniumból nyert energiaszükségleteit a Wigner által tervezett atomreaktor termelte. (Az atomreaktor az atomerőmű központi része – itt megy végbe a kontrollált láncreakció).
A terv megvalósítására egyébként több mint 50 ezer munkást telepítettek Washington állam déli részére, Hanfordba. 1943. júniusában kezdődött az építkezés és mindössze 13 hónap alatt el is készült a létesítmény. Később itt még nyolc további reaktor épült.
Wigner egyébként a háború hátralévő ideje alatt, és utána is még néhány évig folytatta az új reaktorok tervezését, és összesen 37 szabadalma lett. Ezek egy része lefedi a legtöbb reaktortípust, amelyek az azóta eltelt ötven évben kereskedelmi sikereket értek el.
Történelmi emlékhely lett
Ez a hanfordi telephelyen (Washington állam, USA) épült létesítmény volt az, mely az első atombomba-robbantáshoz szükséges plutóniumot is szolgáltatta 1945. augusztus 6-án. A második világháború után a hidegháborúban is megrendeléseket teljesített a reaktor. A létesítmény egészen 1968-ig működött, melyet 2008-ban történelmi emlékhellyé nyilvánítottak.
A helyi illetékesek szerint ha ez nem történt volna meg, akkor a térség megtisztítását szolgáló program keretén belül vagy leszerelték volna a reaktort, vagy pedig betonszarkofágba zárták volna. Mivel annak idején összesen kilenc reaktor épült a környéken, nukleárisan a legszennyezettebb térség lett Hanford, ezért 50 milliárd dolláros megtisztítást célzó programot indítottak el, melynek során betonszarkofágba zárták a reaktorokat, vagy lebontották őket.
mfor.hu
