A White Star Line hajótársaság megbízásából, 1907-ben három luxusgőzös tervezését kezdték el. A cég a vetélytársának a Cunard Line RMS Lusitania nevű hajójának első útja alkalmából jelentette be a nagyszabású tervet. Az volt a szándékuk, hogy a Cunard hajója körüli hírverés kapcsán felhívják az emberek figyelmét az új, nagyobb, öt éven belül várható Titanicra. Az 1907 után következő évek azzal teltek, hogy előteremtették a pénzt, különböző terveket készítettek, és tárgyalásokat kezdtek a New York-i kikötői hivatalokkal egy meghosszabbított móló építésének engedélyezéséről - hogy megfelelő helyet biztosítsanak az új óriásnak. A Titanic tényleges építése, mely az írországi Harland és Wolff hajóépítő üzemben zajlott, az első acéllemezek összeszegecselésével 1909. március 22-én kezdődött meg. A hajógyár egyébként a szokásos 6000 fős dolgozói létszámát több mint kétszeresére duzzasztotta az építés érdekében. Ezzel a cég Belfast legjelentősebb munkaadója lett, a dolgozókat pedig a szerelőcsarnokokat labirintusszerűen körülvevő szűk utcákban szállásolták el.
Valamivel több, mint két év múlva, 1911. május 11-én bocsátották vízre a Titanicot, bár nagyon sok munka volt még hátra, de abban az időben a hajókat általában üres hajótestként bocsátották a vízre, hogy a vízrebocsátási súlyt a minimumon tarthassák. Innentől még közel egy évbe tellett, hogy beszereljék a hajómotorokat, kazánokat, kialakítsák a belső tereket, a hajókonyhát és felszereljék a navigációs eszközöket.
A Titanic legnagyobb szélessége a vízvonalnál 28 méter volt, a hosszúsága pedig 269 méter. Ez azt jelenti, hogy a hosszúsága 8 egymásra rakott tízemeletes panelháznak felelt meg. 53 méteres magassága a gerinctől a kémények tetejéig pedig egy 18 emeletes épület méreteinek volt megfelelő. A Wikipedia szócikke szerint a hajó burkolatát alkotó acéllapokat 3 millió szegeccsel rögzítették. A hajón úszómedence, törökfürdő, tornaterem, squashpálya és lift is volt. Kommunikációját két darab, független, 1,5 kW teljesítményű Marconi rádió látta el. A hajó építésének tervében eredetileg 64 mentőcsónak lett volna, de – arra hivatkozva, hogy elsüllyeszthetetlen, illetve hogy a csónakok túl nagy teret vennének el az utasoktól a csónakfedélzeten – mindössze húszat helyeztek el. Az akkori előírások nem tették kötelezővé a teljes utaslétszámnak megfelelő hellyel ellátott mentőcsónakok felszerelését, mert nem az utaslétszám, hanem a vízkiszorítás számított. A tragédia következtében ez az elavult szabály megváltozott. A 34,6 kilóméteres órénkénti sebességű hajó építési költsége 1,5 millió dollárra rúgott.
A Titanicon összesen 860 fős legénység dolgozott, 3547 utas szállítására volt képes, akik közül 416-an az első osztályon, 162-en a másodosztályon, 262-en pedig a harmadosztályon utazhattak. Az első osztályon való utazás ára 125 dollárnál kezdődött, de könnyen ennél magasabb összeg is kijöhetett a szoba nagyságától és felszereltségétől függően. A legdrágább luxuslakosztály ára 900 brit font vagy 4500 dollár volt, ami a "milliomosok lakosztálya" becenevet kapta. (Csak összehasonlításként, akkoriban egy átlagos háztartás havi költsége kevesebb volt, mint 1000 dollár volt). Ha valaki másodosztályon akart utazni, akkor 66 dollárt kellett fizetnie, ezt azonban úgy, hogy megosztja a kabinját mással. A harmadik osztályon hasonló feltéllel 36,25 dollárba került egy út.
Mindössze néhány napig szelte a habokat
A hatalmas hajó 1912. április 10-én kezdte meg az útját Southampton kikötőjéből. Április 14-én 23.40-kor Frederick Fleet az őrszem úszó jéghegyet vett észre, és meghúzta a vészharangot. Majd éjfél után kicsivel megkezdték az utasok mentőcsónakba helyezését és a mentőmellények kiosztását. A parancs értelmében először csak a nők és a gyermekek szállhattak be, később már a férfiak is, ha maradt még hely. 0 óra 45 perckor leeresztették az első csónakot, a 7-es számút, 28 emberrel, az utolsó csónakot pedig, a D jelzésűt 2.05-kor bocsátották le. Az utolsó fehér vészjelző rakéta 1.40-kor röppent fel. 2.18-kor a Titanic teste már negyvenöt fokos szögben meredt az ég felé.
Egyes források alapján 1494, mások szerint 1517 ember veszett oda. 210 személyzettag, 126 férfi, 317 nő és 52 gyermek menekült meg, összesen 705-en élték túl a katasztrófát, ez körülbelül a hajón utazóknak az egyharmada. A Titanicnak magyar utasai is voltak. A tragédiát túlélte Reischl Mátyás, az egyik első osztályú étterem magyar pincére, a hajón utazó magyar kivándorlók azonban nem mindannyian maradtak életben. Megmenekült például a soproni Hoffer Lujza és a harmadosztályon utazó Kisik Antal és felesége, de a tengerbe fulladt Kisik Vince és a 18 éves Kisik Mária. A Titanic segítségére siető hajó – a brit Carpathia – hajóorvosa is magyar volt: dr. Lengyel Árpád, aki a megmenekült utasoktól hálából emlékérmet kapott.
Nem kapkodták el a Titanic kincseit
A Guernsey's aukciós ház árverését nagy izgalommal várta a világ, hiszen az elsüllyedt Titanicból felhozott kincsek lelhettek itt új gazdára. Az érdeklődők március végéig tehették meg ajánlataikat, a határidőt azonban április 6-ig meghosszabbították, és a ház tovább tárgyal a lehetséges vevőkkel. A kollekció 5500 darabból áll, bútorok, tányérok, edények, bőröndök, cipők, ruhák épp úgy vannak benne, mint ékszerek és távcsövek, de még levelezőlapok is. A leletek jelentőségét 189 millió dollárra taksált értékük is mutatja.
mfor.hu
