Alfred Heineken, vagy ahogy a fél világ ismerte, Freddy Heineken 1923. november 4-én született Amszterdamban, a sörgyáros családba, hiszen nagyapja még 1863-ban megvette a város akkor legnagyobbjának számító, 16. században alapított sörfőzdéjét, a "Hooiberg"-et (A Szénakazal). A gyár kapacitása évi 2100 (kb. 1000 hektoliteres) hordó volt. Valamivel több mint 30 évvel később, dr. Elion felfedezte azt a különleges sörélesztőt, a "Heineken A-élesztőt", melyet a cég kizárólagos joggal használ és mai napig az ital legfontosabb alkotóelemét képezi.
1914-ben Henry Pierre Heineken vette át a cég vezetését, és ekkor tették meg az első kísérletet is a nagyszabású exportra, külföldi gyárak építésére, melyből az elsőt 1931-ben az akkor még holland gyarmat Indonéziában adták át.1931-ben pedig a Fraser & Neave konglomerátussal karöltve alapítottak főzdét Szingapúrban, és a szesztilalom feloldása után, 1933 végén elsők között szállítottak sört az Egyesült Államokba is. Valami gond viszont volt a rendszerben. No nem a sörrel, sokkal inkább a megfelelő körítés, a megfelelő marketing hiányzott. Alfred Henrynek ebben volt kiemelkedő szerepe.
Születése óta egyébként nem titkoltan a cég élére szánták a fiút, aki végül 19 éves korában, 1942-ben be is szállt a társaság vérkeringésébe.
1946-tól az amerikai kirendeltségen kezdett dolgozni, ahol nemcsak a reklámmal, mint olyannal és a megfelelő szakismerettel ismerkedett meg, de későbbi feleségével is itt találkozott. Az Amerikában töltött idő alatt Alfred észrevette, hogy a vevőkre mind nagyobb hatással vannak a reklámok, ezért hazatérése után ajtajára egy táblát tett ki "reklámrészleg" felirattal. Saját későbbi bevallása szerint, ha nem lett volna sörfőző, minden bizonnyal hirdetőügynöknek állt volna".
A márka arculatát teljesen újraformálta: az ő találmánya volt a mosolygó "e" betű a Heineken névben, ő döntött a zöld szín mellett és a világszerte ismert logó, a csillag, a zászló és komlóinda kombinációja mellett is. A mai napig jellemző dizájnt egyébként 1964-ben vezették be. Jelszava ez volt: "Nem sört árulok, hanem jó kedélyt". Meggyőződéssel hirdette, hogy a sör képes utazni, sőt a márka is képes utazni, ezért egyre-másra kötötte a licencszerződéseket külföldi sörfőzdékkel.
A marketingfogások és a világhír mellett a Heineken 1954-es visszavásárlása is az ő nevéhez kötődik, hiszen a nagyapját követő érában a többségi tulajdon már nem a család kezében volt. 1961-re a Heineken (legalább részleges) tulajdonát már 28 sörfőzde képezte – ebből négy Hollandiában, a maradék pedig Egyiptomtól Olaszországon át egészen Venezueláig volt található.
Freddy Heineken irányítása alatt a Heineken a világ második legnagyobb söripari vállalkozásává, s legnagyobb sörexportőrévé nőtte ki magát. A vállalat több mint 200 nemzetközi és helyi márka birtokosa, több mint hetven országban 125 sörfőzdéje működik, a magyar piacon a kilencvenes évektől vannak jelen. A vasfüggöny lebontása után ugyanis Heineken szinte azonnal lecsapott a Komáromi Sörgyár Rt. 55,3 százalékára. A sör a világ 174 országában kapható, percenként mintegy tizenkét és félezer palackot fogyasztanak el az általa előállított nemes nedűből.
Alfred Heineken életének volt ugyanakkor egy finoman szólva kalandos élménye is, hiszen 1983-ban sofőrjével együtt elrabolták. Az emberrablók 35 millió holland guldent kértek érte váltságdíjként, ami közel 5 milliárd forintot jelent. Ennek fejében 3 hét után szabadult a fogságból. Az eset hatására amennyire csak lehetett, visszavonult a nyilvánosság elől. Freddy Heineken 2002. január 3-án halt meg, az elrablást leszámítva meseszerű élete még a filmgyárosokat is megihlette, hiszen Rutger Hauer főszereplésével elkészítették A Heineken emberrablás című filmet. Az alkotás mozikba kerülését egyébként a holland bűnözés keresztapájának is ismert Willem Holleeder (Heineken elrablója) a börtönből szerette volna megakadályozni, hiszen az az életének egyik balul sikerült bűncselekményét dolgozta fel. A filmet ennek ellenére 2011 október legvégén, tehát közel egy éve mutatták be a holland mozikban.
mfor.hu
