Sajátos kapu mered a Károly körútra a Madách Imre út elején álló óriási lakóház alatt. Az alkotást eredetileg egy, az Andrássy úthoz hasonló, közlekedési és üzleti folyosó kiindulópontjának szánták, amelynek felépítésére 1900-ban tett javaslatot dr. Morzsányi Károly, az akkori Budapest törvényhatósági bizottságának tagja. Az indítványozó úgy vélte, a beruházás hozzájárulhat Erzsébetváros már akkor is elavultnak ítélt területeinek megújulásához, levegőssé tételéhez. A projektre tíz-tizenkétmillió koronát szántak.
Közbeszólt az első világháború
A soha el nem készült Madách Imre, majd folytatásaként Erzsébet nevét viselő sugárútra a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) hat tervet dolgozott ki. Az elképzelések közös pontja volt, hogy a folyosót a Rottenbiller utca vonalában futtatta rá a kifelé tartó s kellően széles Damjanich utcára. Kompromisszum nehezen született - s mire tető alá hozták, kitört az első világháború.
A kérdés legközelebb 1929-ben került terítékre, amikor az Orczy-ház Rt. bejelentette, hogy lebontja a Károly körút és a Király utca sarkán álló ingatlanát, s helyére újat épít. Ugyancsak ebbe az irányba hatott az akkor tapasztalható - amúgy hamarosan kifulladó - gazdasági fellendülés, illetve a teljes rendezési terv hiányában pangásra ítélt erzsébetvárosi elöljáróság panaszáradata.
Ám hiába voltak a szép elképzelések, azok nem nyerték el ifjú báró, Wekerle Sándor pénzügyminiszter tetszését. A politikus a képviselőházban egy törvénytervezet vitája során a projektet teljesen szükségtelennek ítélte, s úgy fogalmazott: „Szerintem a jelen viszonyok mellett csak roppant drágán lehet a kijelölt háztömböket megváltani, lebontani, majd a helyükön széles ’allét’ építeni.”
Keskenyebbre vették
Hozzátette, ha a főváros és az FKT saját költségén erre hajlandó, a kabinet nem lép fel kerékkötőként, ám állami segítséget egyelőre nem tud biztosítani. Mint ez az eset is mutatja, a Pénzügyminisztérium már akkor sem feltétlenül szívlelte Budapest urainak ötleteit.
A lelombozó kezdet ellenére a Közmunkatanács kidolgozta a sugárút új terveit: eszerint az Erzsébetvároson keresztül nyitandó folyosó merőlegesen torkollik majd a Károly körútba. Az első világháború előtti elképzelésekhez képest a találkozóhelyen kialakított tér szélességét kilencvenről ötven méterre csökkentették. Erre azért volt szükség, mert az akkori városatyák úgy vélték, a placc nem szépészeti, hanem üzleti és közlekedési célt szolgál majd.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
