Hogy lett legenda egy nyomdából?
1848. március 15-én a forradalmi ifjúság a Pilvax kávéházból először az egyetemekre vonult, közben Petőfi és Jókai többször felolvasták a Nemzeti dalt és a 12 pontot, majd az egyre nagyobb tömeg délelőtt 10 óra után a Landerer és Heckenast nyomdához vonult, hogy az első pontot, a sajtószabadságot érvényesítve kinyomtassa a két legendás dokumentumot. A nyomda az akkori Hatvani utcában volt, mely ma a Kossuth Lajos utca és a Szép utca sarka az Astoria és a Ferenciek tere között. Az épületen jelenleg is emléktábla van a forradalmi események emlékére.
A forradalmárok nevében Petőfi, Vasvári Pál, Vidáts János és Jókai foglalták le a nyomdagépeket, majd órákig osztogatták az összegyűlt tömegnek a kinyomtatott magyar és német nyelvű példányokat. Míg a nyomtatás tartott, Petőfi, Jókai, Vasvári, Egressy és Irányi beszédet tartottak a néphez. Ekkor Petőfi negyedszer szavalta el a Nemzeti dalt. Csak délfelé oszlottak el, megállapodva abban, hogy délután az államfogságban levő Táncsics Mihály kiszabadítására mennek Budára.
Ki volt Landerer és Heckenast?
A Landerer-nyomda családi vállalkozásként Pozsonyban és Pesten üzemeltetett nyomdákat, a forradalom idején Landerer Lajos volt a tulajdonosa, de már az édesapja és a nagyapja is nyomdászok volt. Landerer bölcsészként végzett, majd rövid katonáskodás után Bécsben tanulta ki a könyvnyomtatást, és 1824-ben vette át a nyomda vezetését. 1833-ban elsőként készített színes nyomatot Magyarországon, majd az 1838-as árvíz idején részt vett a mentésben, ezért a főváros díszpolgárának választották.
Landerer 1840-ben alapított kiadóvállalatot Heckenast Gusztávval társulva, majd egy évvel később elindították a Pesti Hírlap kiadását. A lap szerkesztője kezdetben Kossuth Lajos volt, akit így akartak a cenzúra keretei közé szorítani, 1844-ben azonban Bécs nyomására Landerer kiprovokálta Kossuth lemondását. "Landerer és Heckenast uraknak minden mértéket meghaladó szennyes piszkosságát tovább tűrnöm lehetetlen. Dolgozom, mint a barom, kérkedés nélkül mondhatom, lelke, fenntartója vagyok a Pesti Hírlapnak… Sok ember mondotta már, hogy valósággal bolond vagyok az ő igavonó marhájuk lenni, s az örökös munkával, örökös bosszúsággal életemet, egészségemet érettük felemészteni…" - mondta a szakítás után Kossuth.
A szabadságharc alatt a Landererék által berendezett bankjegynyomdában készültek a Kossuth-bankók, a bankjegynyomda követte a kormányt Debrecenbe, Szegedre és Aradra, majd a szabadságharc végén Lugoson működött. A világosi fegyverletételt követően Landerer bujdosni kényszerült, és visszatérése után sem vehetett részt vállalkozása irányításában, végül 1854-ben halt meg.
Landerer Lajos üzlettársa Heckenast Gusztáv volt, akinek kiadóvállalatát 1817-ben alapította Wigand Ottó Kassán, majd 1827-ben Pestre helyezte át a cég székhelyét. A kiadó számos politikailag veszélyes könyvet jelentetett meg, majd miután a cenzúra tilalma ellenére Lipcsében kiadták Wesselényi Miklós Balítéletek című művét Wigand ellen elfogatóparancsot adott ki az udvar. Az üzletember vállalkozását átadta sógorának, Heckenast Gusztávnak és Lipcsébe menekült, ott telepedett le.
Heckenast tovább fejlesztette a kiadót, azonban egyre inkább érezte, hogy nyomdára is szüksége lenne, ezért társult Landerer Lajossal. Heckenast vezette a közös céget, míg társa a nyomda technikai vezetését tartotta meg saját kezében.
Mi lett a nyomdával 1849 után?
Mint említettük, a forradalmárokkal való szövetkezés miatt Landerer Lajos a szabadságharc bukása után nem térhetett vissza a vállalkozáshoz, majd 1854-ben meghalt. Ezt követően még kilenc évig, 1863-ig Landerer és Heckenast néven működött a nyomda és kiadóvállalat, melyet Heckenast vezetett az örökösökkel.
A társaságot Heckenast Gusztáv 1873-ban 700 ezer forintért eladta a Franklin Társulat néven létrejött kiadóvállalatnak, melynek székhelye az Egyetem utcában volt. Heckenast 1874-es visszavonulásáig alelnökként dolgozott a részvénytársaságban, melynek részvénytőkéje 600 ezer forint volt - 4000 darab 150 forintos névértékű részvény.
1901-ben a Franklin nagyarányú fejlődésnek indult, megvásárolta a Werbőczy Könyvnyomda épületét, valamint a Wodianer nyomdát és kiadót. A cég az ifjúsági könyvek és tankönyvek nagy részének kiadójává vált a 20. század elejére. A második világháború alatt Budapest bombázásakor a Franklin Társulat épületeinek többsége is romba dőlt.
A céget 1948-ban államosították, majd 1949-ben egyesítették a Szent István Társulat tulajdonában lévő Stephanaeum nyomdával, de továbbra is Franklin Nyomda néven működött. Kiadói tevékenységét 1950-től a Szépirodalmi Könyvkiadó vette át. 1992. december 31-én Franklin Nyomda és Kiadó Kft. néven alakult újjá a legendás cég.
mfor.hu
