A hitelválság hatására az államok kénytelenek voltak hatalmas, precedens nélküli monetáris és fiskális stimulust eszközölni, amelynek eredményeképp a gazdasági növekedés visszatért de egyben igen jelentős inflációs nyomást és spekulációt okozott a nulla közeli kamatszinteknek köszönhetően. A fejlődő világ növekedése teljesen visszatért és ott inflációs veszély is van, míg a fejlettekben a növekedés üteme nem igazán kielégítő és belső inflációs nyomás nincs, ám a lakosság vásárlóereje mégis csökken, mert a különböző nyersanyagok ára nagyon megugrott. Egy igen negatív cserearány-átrendeződés zajlik a világban, amelynek hatására a fejlettek szegényednek, egyes fejlődők pedig gazdagodnak. A fejlett országokban a jólét tehát nem nagyon nő, még mindig magas a munkanélküliség is és emiatt továbbra is fenn kell tartani a monetáris stimulust, és fenn kellene tartani a fiskálisat is, ámde a kötvénypiacok lázadoznak, egyre több országot büntetnek, nem tűrik a nyakló nélküli eladósodást. Erre mindenkinek reagálnia kell és emiatt fiskális megszorítások várhatóak mindenütt. Nem kivétel USA sem, az S&P leminősítése jelezte, hogy tenni kell valamit.
Ezek eredményeképpen a fejlődő világban kamatemelések zajlanak, amely lassítja a világot, a fejletteknél pedig állami megszorítások, ami lassítja a világot. A világgazdaság tehát lassulóban lesz, miközben a fejlettek fenn kell, hogy tartsák - éppen ennek ellensúlyozására - a monetáris stimulust. Ráadásul az EU-periféria válsága folyamatosan zajlik, amely a biztonságos befektetések felé tereli a pénzt.
A surranópályán már meg is indultak a fenti folyamatból profitáló amerikai és német kötvények: bund, UST egyhónapos csúcs. Ez utóbbira egyébként is akkora pesszimizmus van, hogy valamennyire is kedvező környezetben nagyon sokat erősödhet.
A többi eszközzel kapcsolatban meglehetősen konfúz érzéseim vannak: a részvényekre egyrészt lehet optimistának lenni, amíg a goldilocks szcenárió fennmarad (lassú növekedés+sok pénz = emelkedés), de lehetünk negatívak is, ha a növekedési kilátások nagyon megbicsaklanak.
Devizák: a dollárral kapcsolatos pesszimizmus érzésem szerint kezd túlzóvá válni, de mellette sem szól semmi. Az eurónak van némi kamatelőnye (+), de ha nagy lesz a baj, az ECB is nyomtatni fog, mint bárki más (-). A forintot fenntartja a hátSZÉLL (+), de azért nem hinném, hogy ha beüt a periféria válság, akkor ne esne nagyobbat (-).
Áruk: akcelerációs jelek aranyban és ezüstben, réz esik. Elég komoly lehet itt a spekuláció, ebben sem mernék nagyon semmit sem csinálni.
Mit lehet tenni? Régi mondás: When in doubt get out...(és a folytatás: you can always come back later)
