Sőt, a hit élet és halál kérdése lehet: hiszen ha hisznek nekünk, és olcsón kapunk hitelt, akkor adósságpályánk csökkenő és fenntartható, ha pedig nem hisznek bennünk/nekünk, akkor csak nagyon drágán kapunk hitelt és képtelenekké válunk kitermelni az egyre gyülemlő adósságot: a csőd felé haladunk. Nem olyan bonyolult összefüggés, de itthon valahogy mégsem megy könnyen ennek megértése. Pedig a hit valóban (pénz)hegyeket mozgat meg.
Annak hírére, hogy zöld lámpát kaptunk a tárgyalások ELKEZDÉSÉRE (amiből a piac levonta a következtetést: lesz megállapodás), a magyar kötvényhozamok óriásit zuhantak. Míg egy hete pl. 8,8%-os hozamon tudtunk eladni 5 és 15 éves állampapírokat, ma ezeknek a másodpiaci hozama 8% alá zuhant, ami gigantikus elmozdulás. Egyébként az általam néhány cikkel ezelőtt vizionált fej-váll nyakvonalát is áttörte a piac, technikailag tekintve megnyílt az út a 6-7%-os szintek fel, amely már fenntarthatónak tűnik.
Sajnos, a magyar kormány olyan mint a rossz gyerek, semmiből nem tanul. Mihelyst a helyzet kezd jobbra fordulni azonnal előhozakodnak a már korábban sem túl okosnak tűnő ötletükkel, ami kifejezetten bizalomromboló és szerintem értelmetlen is:
//www.mfor.hu/cikkek/Kozvetlenul_az_IMF_megallapodas_elott_is_johet_a_devizakotveny_kibocsatas.html
Nagy kérdés továbbra is, hogy miért nem akarjuk lehívni azt a fránya IMF-hitelt, minek akarunk helyette még mindig igen magas, valószínűleg 7-8% közötti szinteken kibocsátani eurós állampapírt? Miért erőltetjük azt a híres piaci finanszírozást, amikor van jobb, olcsóbb???
A félreértések eloszlatása végett a helyzet az, hogy Magyarországnak folyamatosan járnak le hitelei, amit nagyjából negyedéves ütemezésben kell visszafizetni az IMF-nek. Ezt a hitel 3%-os kamatszint alatt kaptuk. Most (ha tényleg megállapodunk, bár lehet még azért pár csavar a történetben) két választásunk van. Vagy a lejáró hiteleket új eurós állampapírok kibocsátásából finanszírozzuk (tehát visszafizetjük a 3%-os THM-et a 7-8%-osból) vagy pedig valóban felvesszük az új IMF-hitelt, mindig annyit, amennyi éppen lejár, tehát effektíve ez nem jelentené új hitel felvételét, hanem a törlesztést eltolnánk mondjuk 2-3 évvel, és ketyegne tovább 3%-on. Számomra továbbra is érthetetlen, hogy miért kellene a piacról finanszírozni magunkat, amikor az IMF sokkal olcsóbban adja ugyanazt a pénzt, az előfeltételeket meg ugyanúgy teljesítenünk kell a hitelkerethez meg a konkrét hitelfelvételhez is.
Szóval sajnos Magyarországon megy a szokásos (nem csak hazánkra jellemző) politizálás: ha a politikus nyakán érzi a hurkot, akkor azonnal mindenbe beleegyez, de mihelyst a hurok kicsit is lazul, azonnal elkezdene kitáncolni a korábbi vállalásaiból. Kár. Persze ha szerencsénk van akkor ennek ellenére is le tudhatjuk vinni a kötvénypiaci hozamokat 6-7% közé. Reméljük így lesz...
Hosszabb távon pedig (különösen az MNB 2013 tavaszi vezetőváltása után) véleményem szerint az alacsony kamatok, gyengébb forint párosa felé fog egyre inkább fordulni a kormány (miközben továbbra is szoros költségvetési tervezés lesz, tehát az adósságunk nem fog nőni), ami azt jelenti, hogy a devizás vállalati kötvények lehetnek a nyerők, annak ellenére, amit a rövidebb távú helyzetükről a napokban írtam (Még sokáig "olcsó" lehet a magyar devizás állam- és vállalati kötvény). Különösen az OTP-re, illetve a MOL-ra és Richterre váltható kötvények tetszenek.
