Láthatóan még senki nem tud semmi konkrétumot, de kétnaponta bejelentik, hogy már majdnem megvan a megoldás, megmentik a devizahiteleseket. A struktúra valahogy úgy néz ki ha jól értem, hogy az állam "ideiglenesen" átvállalja az árfolyamkockázatot, tehát mondjuk garantálja, hogy 190-en törlesszen a nép, és ha lemegy 190 alá a CHFHUF a hiteles akkor is ugyanannyit fizet, ha felmegy 190 fölé akkor is. Aztán pár év múlva meg majd lesz valahogy, remélik, hogy jól, ha meg nem, akkor az állam ki kell, hogy fizesse ezt, mert garanciát vállalt (esetleg egy részét a bankokra hárítja).
Mit jelent ez?
1. Az "ideiglenesen" szó hallatán mindig a hazánkban "ideiglenesen" állomásozó szovjet csapatok jutnak eszembe. Ugye nem tudhatjuk hogy hol lesz a svájci frank 3-4-5 év múlva (azt se tudjuk, holnap hol lesz), úgyhogy ez az ideiglenes éppúgy eléggé hosszan elnyúlhat, mint a szovjet csapatok itt állomásozása 56 után.
2. Másrészt ez a problémák eltolását jelenti, hiszen egy politikus számára talán ez a legkedvezőbb: most megoldjuk (valójában szőnyeg alá söpörjük) a bajt, aztán a jövőben meg valaki majd kifizeti, ha nem oldódott meg. Épp ez a gondolkodás vezetett ahhoz, hogy a fejlett országok adósságválságban vannak, az államadósságválságok évtizedét éljük, hiszen mindig könnyebb hitelt felvenni, és a terhet a jövőre hárítani, mint MOST szembenézni a problémákkal. Természetes emberi tulajdonság.
3. Talán a legfontosabb: az állam itt effektíve egy naked (meztelen) CHFHUF call ocpiót ír ki. Az opciókiírás jó dolog, azt mondják, az opcióírók az év 11 hónapjában keresnek, aztán a tizenkettedikben a dupláját bukják el. A meztelen opcióírás tehát az idő nagy részében kellemes elfoglaltság, mert folyamatosan szedjük be a "hülye opcióvásárlóktól" az opciós díjat, de aztán egyszercsak történik valami extrém esemény, és az opcióírónak ki kell fizetnie egy csomó pénzt. Szóval a naked opcióírás életveszélyes mutatvány, védőháló és biztosítókötél nélkül senkinek sem javaslom. Az állam viszont épp erre készül, egy CHFHUF opciókiírásra, hiszen ha nagy baj lesz, és mondjuk 250 forint lesz egy svájci frank (nem hinném, de ki tudja?), akkor igencsak mélyen a zsebébe kell majd nyúlnia. Abba a zsebbe, ami egyébként is üres lesz, hiszen ő magának is egy csomó devizahitele van, tehát a forintban számított, GDP arányos adóssága pont meg fog ugrani, amikor ezt az opciót lehívják róla.
Szumma szummárum: amit eddig hallottam erről a sztoriról, az nem tűnik túl okos dolognak, pedig mennyivel egyszerűbben is meg lehetne oldani: hozni kell egy törvényt, hogy amennyiben a hiteles kéri a bank köteles meghosszabbítani a hitelt mondjuk 5 vagy 10 évvel, így csökkennek a törlesztők. és az államnak semmi pénzt nem kellene beletolnia, majd a bankok, meg a lakosság lerendezi ezt.
