Az 1794-ben született Cornelius Vanderbilt 11 évesen már édesapja kompján dolgozott matrózként, mely a New York-i öbölben szállította az utasokat. Majd a legendák szerint az anyjától kölcsönkapott 100 dollárból 16 évesen megalapította saját hajózási vállalkozását. Staten Island és Manhattan között szállított árukat és utasokat. Az 1812-es angol-amerikai háború során elnyert egy katonai szerződést, s a Hudson-folyó mentén lévő erődök között koordinálhatta a szállítást. Az üzletmenet nem ment rosszul és néhány év múlva már több hajóval üzemelt a vállalkozás. Ennek ellenére elszegődött a kor egyik legjelentősebb hajózási vállalkozójához, Thomas Gibbonshoz kapitánynak.
Gibbons vállalatánál az üzleti vezetésben is egyre nagyobb szerepet kapott, így nem csak az öblökben és a Hudson-folyón, de egy nagy szervezet vezetése kapcsán jelentkező örvények elkerülésében is komoly tapasztalatra tett szert. Thomas Gibbons halála után még néhány évig maradt annak fia vállalakozásának vezetésében, majd 1829-ben ismét önállósította magát. Gőzhajózási vállalkozást alapított, mely kezdetben New York környékén fuvarozta az utasokat és árukat, majd később némileg kiszélesítve tevékenységét a Boston környékéről vitt a New York-i kikötőbe textilt.
Az aranylázon gazdagodott meg
A vállalkozó később hosszabb vízi távokon is próbálkozott, 1853-ban például az általa épített jacht volt az első, amely körbeutazta a Földet. Az 1840-as évek végén a vadnyugat meghódítása és az aranyláz kitörése megváltoztatta Cornelius Vanderbilt stratégiáját. 1849-től ugyanis óceánjárók üzemeltetésével foglalkozott, és fokozatosan feladata a folyami hajózást. A keleti partról mind több utast igyekeztek eljuttatni Kaliforniába, ám ekkor hajóval még nem lehetett a közép-amerikai régiót keresztülszelni (hiszen a Panama-csatorna csupán a 20. században épült meg), így Nicaraguába szállította az utasokat, majd ott egy rövidebb vonat utat követően hajóztak északra. Vanderbilt ugyan tervbe vette egy csatorna megépítését a közép-amerikai országban, ám nem tudott ehhez kellő tőkét mozgósítani. Megindította ugyanakkor transzatlanti járatait, amelyek szintén jól jövedelmeztek.
Irány a vasút
Ugyan a hajós szállítás is eredményes volt, hiszen nagyon sok embert és terméket juttatott el Vanderbilt flottája New Yorkból Kaliforniába, az 1860-as években egyre erősebb lett a vasút térhódítása is. A tapasztalt milliomos ezt látva jelentős összegeket fektetett a vasútba is. Itt is New York volt, ahonnan az általa vezetett hódítás elindult, és a gazdaságilag jóval fejlettebb keleti régión (elsősorban idős kor miatt) nem lépett túl. Vanderbilt 1863-tól szinte évente megszerzett egy-egy új társaságot (ezek a következők voltak: Erie Railway, the Central Railroad of New Jersey, Hartford és New Haven, a New York és Harlem, Hudson River Railroad, New York Central Railroad, Lake Shore és a Michigan Southern).
Az első híres tranzakciója a Harlem (New York és Harlem) vasút bekebelezése volt, amelynél ráadásul komoly tőzsdei nyereségre is szert tett, sokan ugyanis nem bízva a felvásárlásban (a tulajdonukban lévő részvény nélkül) úgynevezett fedezetlen eladást hajtottak végre, amelyet miután a milliomos minden részvényt felvásárolt, csak óriási veszteséggel tudtak visszavenni.
A Fekete Péntek 1869-ben
Vanderbilt dörzsölt üzletember volt, és óriási vagyont halmozott fel, ám a vasúti terjeszkedés során szembetalálta magát a kor legrettegettebb spekulánsaival. Jay Gould és James Fisk, akik kihívást intéztek ellene sokak szerint a történelem leggátlástalanabb tőzsdései voltak. Nevükhöz nem kisebb ügy kötődött, mint az 1869. szeptember 24-ei tőzsdekrach, a fekete péntek, amely az elsők között volt a tömegmédia által publikált összeomlásnak.
Gould és Fisk ugyanis látszólag az arany emelkedésére játszott, nagy tételeket vásárolva a nemesfémből, ami a befektetők tömegeit indította arra, hogy az azonnali és a határidős piacon is nemesfémet vegyenek. Ez illetve a kormányzati arany eladás halogatása miatt - ami állítólag az általuk lefizetett tisztviselők, köztük Ulysses Grant tábornok sógorának volt köszönhető – a nemesfém árfolyama rendkívül magasba szökött. A különböző források ellentétes információkat tartalmaznak: van ahol az szerepel, hogy a megvásárolt aranyat nem adták el, más információk szerint a dörzsölt spekulánsok titokban minden aranyukat eladtak, sőt ellentétes eladási ügyleteket kötöttek. Mindenesetre szeptember 24-én amikor a kormány beavatkozott, és nagy mennyiségű aranyat értékesített az árak megfordultak, és az árfolyama beszakadt. A nap végén nem lehetett tudni, hogy ki maradt fizetőképes és ki ment csődbe, teljes volt a káosz. Egyes feljegyzések szerint a két hírhedt embernek majdnem sikerült az amerikai pénzrendszert is romba döntenie.
Az Erie-háború
Az 1860-as években Fisk és Gould – akik nem sokkal később mentorukat, Daniel Drew-t koldusbotra juttatva vették át az irányítást az Erie Vasúttársaság felett - a cég élén gyakorlatilag semmitől sem riadtak vissza, amivel vagyonukat növelhették. A társaság ugyan eredményesen működött, de minden nyereséget eltüntettek a vezetők, az árfolyamot pedig bennfentes vételekkel és eladásokkal, továbbá hamis hírekkel ide-oda rángatták.
Mindez nem zavarta Vanderbiltet, aki szemet vetett az általa lefedett régió utolsó független vasúti társaságára. Jay Gould és James Fisk azonban nem szívesen vált volna meg kedvenc játékszerétől, illetve bizonyos mértékben aranytojást tojó tyúkjától, így megkezdődött a küzdelem az Erie tulajdonlásáért. Vanderbilt elkezdte felvásárolni a részvényeket, a cégvezetők pedig némileg meglepő módon nem csak a kezükben lévő papírokat adták el, de fedezetlen részvényeladásokkal is feszítették a húrt.
Amikor kiderült, hogy Vanderbilt megszerezte a vállalat összes részvényét, akkor az Erie menedzsmentje durván felhígította a részvényállományt, bejelentve, hogy a korábbi alaptőkét megduplázták. Bármennyire szabadok is voltak akkor a szabályok ez már akkor is törvénybe ütközött, így Vanderbilt beperelte a vezetőséget. Gouldék azonban a bíróságot megvesztegetve elérték, hogy legálissá váljon az alaptőke emelés. Vanderbilt a sikeres felvásárlás helyett továbbra is csak kisebbségi tulajdonos maradt, ráadásul 7 millió dollárt elveszített az Erie Vasúttársaságért folytatott csatározásban.
Az ekkor már idősödő, "sorhajókapitány" becenévvel illetett üzletember felvette a kesztyűt, és nem túl elegáns lépésre hasonlóan durva választ adott. Gouldék érezve, hogy forró lett a talaj, New York-ból a szomszédos New Jersey-be menekültek, sőt minden lehetőségre felkészültek. Mégsem vették jó néven, amikor az általuk bérelt szállodát egy jól felszerelt banda megostromolta. A spekulánsok által fizetett fegyveresek ugyan megvédték őket, és nem sérültek meg, ám ezt követően mégis tárgyalóasztalhoz kényszerültek. Végül megegyezés született arról, hogy az Erie vonalainak nagy része átkerül Vanderbilt birodalmába, és ráadásul még 3,5 millió dollárt vissza is kapott Vanderbilt. A maradék pénzt, és a gyakorlatilag kiürített Erie Társaságot Gould és csapata megtartotta.
Előtte senki nem adott milliós adományt
Élete utolsó éveiben Vanderbilt sokat költött jótékonysági célokra. A mai szóval CSR tevékenysége során egyházakat támogatott, de az akkor feljegyzett legnagyobb összeggel, egymillió dollárral segítette a Tennessee államban található egyetemet, amely 1873 óta a nevét viseli, és nem mellesleg a legjobb tanintézmények között tartanak nyilván. A Vanderbilt Egyetem az ott végzettek között hét Nobel-díjast és két amerikai alelnököt is fel tud mutatni.
Vanderbilt 1877-ben halt meg, 100 millió dollárt hagyva maga után Amerika leggazdagabb embereként. Akkori vagyona a Wikipédia vonatkozó szócikke szerint az amerikai nemzeti jövedelem (GNP) 1/87-ed részét tette ki, ez a mostani értékek alapján 2000 milliárd dollár körül lenne. Nem véletlen, hogy a 2012-ben összeállított „A történelem leggazdagabb emberei” listán a tízedik helyre került, amelyen egyébként a jelenleg a világ legvagyonosabb emberének tartott Carlos Slim "csupán" a 22. helyre fér.
mfor.hu
