Érdekes módon ennek ellenére - vagy talán éppen emiatt - Izland igazi rendezett, nyugodt, gazdag skandináv ország benyomását kelti, amely valóban unortodox gazdaságpolitikával - amely élesen szembement a külső tanácsadók javaslataival - gyorsan kikecmergett a 2008-9-es pénzügyi válság okozta összeomlásból. Azonban mint minden agresszív politikának, ennek is vannak nem szándékolt hatásai:
//www.bloomberg.com/news/2012-05-29/iceland-property-bubble-grows-with-currency-controls-mortgages.html
/Az ország egyébként tényleg szép, a gleccser-gejzír-fjord-vízesés vonalat egy életre le lehet tudni Izlandon utazgatva, és láthatóan az embereket egyáltalán nem viselte meg lelkileg a válság - tipikus kommentár helyiektől: eddig mindenki új Range Roverrel járt, most meg 10 éves Suzuki Jimnyvel, más nem változott.../.
Mit tett Izland a válság során? Mivel a korábbi években a bankrendszere hatalmasra duzzadt és tele lett rossz hitelekkel, eszközökkel, ezért hagyták a bankokat bedőlni - de úgy, hogy a helyi, izlandi betéteseknek megmaradtak a betétei, viszont mindenki más, akiknek a bankok tartoztak (hitelezők, külföldi betétesek) egyből mindent bebuktak, futhatnak a pénzük után. Ezzel egy csapásra megoldották a pénzügyi rendszer problémáit, gyakorlatilag új bankok jöttek létre, a régi terheket teljesen maguk mögött hagyva: mérlegükben a hazai (korona) betétek és hitelek szerepeltek (a gazdaság gyors helyreállása és a válság kezelése kapcsán a Nobel-díjas Paul Krugman meg is dícsérte a módszert, amit így nevezett: "bankrupting yourself to recovery"). Mivel az izlandiak hozzánk hasonlóan előszeretettel adósodtak el jenben és svájci frankban, ezeket az adósságokat is koronásították, így eltűnt a devizakockázat. Természetesen mindennek árát a külföldi hitelezők fizették meg. Az egész nem ment volna anélkül, hogy kötött devizagazdálkodást vezetnek be, és 2008 óta (éppúgy mint Magyarországon a 80-as, 90-es években) nem lehet szabadon váltani a koronát, csak a jegybankon keresztül, csak külkereskedelmi célokra, illetve egy bizonyos éves limit erejéig (számlával igazolva!!!) a lakosságnak utazási célokra. Úgy tervezték, hogy ez 2012-ig marad fenn, de meghosszabbították 2015-ig. Az izlandi lakosság így nem vehet külföldi részvényeket, kötvényeket, devizát, de a korábban Izlandon mindenféle pénzügyi eszközöket és államkötvényeket vásárlók sem tudják kivinni pénz, így mintegy "bezárva" maradtak a megtakarítások Izlandon, és ezek a bezárt pénzek helyet keresnek maguknak. Mivel Izlandon ingatlanon kívül nagyon mást nem tudnak venni, ezért oda áramlanak:
"The island’s 1 trillion-krona ($7.6 billion) mortgage-bond market is twice the size of its government debt...The yield on the benchmark 2044 HFF bond has slumped about 80 basis points to 2.4 percent since the end of last year. Many foreign investors bypass the mortgage bond market and buy properties directly...Last year, investors finally realized that the capital controls aren’t going anywhere any time soon...That has led to a change in investors perspective, and they’re now moving in greater numbers into longer assets and snapping up properties." Magyarul: ha a külföldiek nem vihetik ki bennragadt pénzüket az országból, akkor próbálják legalább befektetni valamibe, ami hozamot generál.
Ennek eredménye:
"Prices for new homes touched a record last quarter, having surged 40.1 percent since the final three months of 2010, according to estimates by the National Registry of Iceland in Reykjavik."
"An average apartment cost about 28 million kronur in May, the National Registry of Iceland estimates. That compares with 12.4 million kronur in 2001. The average Icelandic household earned about 4.4 million kronur in 2011, according to Statistics Iceland." 1 korona kb 1,85 Ft egyébként.
Mi ebből a tanulság?
Egyrészt az, hogy a különböző tőkekontrolloknak érdekes, nem szándékolt hatásai lehetnek. Másrészt az, hogy van élet a válságok után is, minden válság véget ér egyszer, és minden válságot lehet valahogyan kezelni, de szembe kell nézni a következményekkel. Izland az összes banki adósnak fityiszt mutatott, ők fizették meg a brutálisan gyors adósságcsökkentés árát, ami után elindulhatott a normalizáció.
A gazdaságban zajló hitelcsökkentés vagy lassú, fájdalmas folyamat, vagy egy gyors csőddel oldható meg, mindkettő járható út, de mindkettőnek vannak következményei. Ugyanakkor azt nem lehet csinálni, ami idehaza zajlik, hogy folyamatosan zúzzuk a bankszektort, mini csődeseményeket generálunk és azzal fenyegetek (pl. végtörlesztés, nyugdíjpénztári vagyonelkobzás, önkormányzati kötvényekkel zsarolás, banki különadók, stb.), mert annak csak annyi lesz a következménye, hogy a bankok kivonják a forrásokat a gazdaságból, fogják a cókmókot és hazaviszik a pénzt, amit korábban hozzánk beraktak anyavállalati hitel formájában. Ennek az árát ugyanis éppenhogy Magyarország fizeti meg, hiszen ha a vállalkozói szektor hitelállománya drasztikusan esik, akkor gazdasági növekedés sem lesz. A bankok hozzáállása érthető: azt látják, hogy úgyis minden nyereségüket elveszik, akkor meg minek maradjanak itt? Sokszor leírtam már: bizalom, és HIT nélkül nincs HITEL. Amíg Magyarország valamilyen módon (vagy így, vagy úgy, vagy amúgy) nem rendezi viszonyát a bankrendszerrel, nem kerül rendes kerékvágásba a hitelezés addig, nagyon nehezen lesz itt növekedés...Abba kellene hagyni végre a mindenkivel folyó harcot, és elásni a csatabárdot, az segítene legtöbbet Magyarországon. Az izlandiak is megvívták a durva, de rövid harcukat 2008-9-ben, de azóta teljesen kiszámíthatóan, konzekvensen próbálnak cselekedni. Csak ez működik.
