//www.bloomberg.com/news/2012-03-11/financial-repression-has-come-back-to-stay-carmen-m-reinhart.html
Az alapprobléma, hogy a fejlett világban nagyon nagy az adósságok szintje. Részben az államadósságé, részben a magánadósságé. Békeidőben SOHA nem volt még ilyen magas az államadósság és az összesített adósság szintje sem. Az adósságszintek további emelése gyakorlatilag megoldhatatlan és elindult a hitelundor kora, amikor az összesített adósságszinteket le kell építeni - praktikus esetben ez úgy zajlik, hogy a magánadósságok agresszív csökkenése mellett az államadósság növekszik az első körben, alacsony kamatszintek mellett (lásd USA, ahol a Ray Dalio-féle "beautiful deleveraging" zajlik //www.bwater.com/Uploads/FileManager/research/deleveraging/an-in-depth-look-at-deleveragings--ray-dalio-bridgewater.pdf), majd később az államadósság reálértéke is csökkenni fog. A nagy kérdés, hogy az adósságszinteket milyen módszerekkel lehet lecsökkenteni. Erre Reinhart válasza:
"Throughout history, debt-to-GDP ratios have been reduced in five ways: economic growth, substantive fiscal adjustment or austerity plans, explicit default or restructuring of private and/or public debt, a surprise burst in inflation, and a steady dose of financial repression that is accompanied by an equally steady dose of inflation"
Ennek megfelelően a jelen korban (mivel a növekedés nem fog menni) a megszorítások, a részleges csődök, az elinflálás és legfőképp a megtakarítók kizsákmányolása lesz a megoldás.
Mivel papírpénzrendszerben élünk, ezért a gazdaságpolitikusok kellő akarat mellett képesek szinte korlátlan ideig nulla közelében tartani a kamatokat - mind a rövidet, mind a hosszút. A jegybanki beavatkozás mellett sor kerülhet arra is, hogy a bankoknak megszabják a maximális betéti kamatot, kötelezik a pénzügyi intézményeket és nyugdíjpénztárakat állampapírok vásárlására, stb. A szuverén monetáris politikával rendelkező országok bármit meg fognak tenni, hogy az állami finanszírozás költségét a nominális GDP-növekedés üteme alatt tartsák. Szinte biztosra vehetjük, hogy a következő években - mivel nincs nagyon más út - az államilag kibocsátott kötelezvényeket (pénz és állampapírok) tartók reálveszteséggel fognak szembesülni. Ez gyakorlatilag kész tény, hiszen így lehet a megtakarítók felől az állam felé csoportosítani a vagyont.
A "financial repression", amit talán pénzügyi elnyomásnak fordíthatunk, pontosan azt jelenti, hogy a megtakarítók pénzét apránként elveszik. Ez a megoldás sokkal elfogadhatóbb, mintha egyszeri csőd következne be. Ha évente 2-3-4%-ot vesznek el, az lelkileg feldolgozhatóbb és sokkal kevésbé káros a gazdaságra, mintha azonnali 30-80%-os adósságleírást kellene elszenvedni, ígyhát ez fog történni, sőt már most is ez történik, hiszen a fejlett országokban 2-5% infláció van (kimutatva, de a valódi megélhetési költségek inkább éves 4-8%-kal nőnek), miközben az állampapírhozamok 0-2% között vannak a legtöbb helyen. A megtakarítók kirablása folyamatosan zajlik és folytatódni is fog.
Hogyan lehet ez ellen védekezni?
Nem könnyű. Elvileg az ingatlanok és részvények jelenthetnek védelmet, de itt nagyon opportunisztikusan kell gondolkodni, mert a gyenge növekedés miatt ezek hozama sem lesz túl magas, tehát valószínűleg nem a "buy and hold", hanem a "buy in panic and sell in euforia" lesz az alapelv.
Egyébként Magyarországon is megindult az adósságcsökkentési trend, ami itt is több tényezőből tevődik össze. Mivel nincs valójában önálló monetáris politikánk ( a jelentős devizaadósság miatt), ezért az elinflálás kilőve, marad a megszorítás (zajlik), a részleges csőd (pl. a végtörlesztés), és a megtakarítók kifosztása (pl. magánpénztárak államosítása). Szerencse a szerencsétlenségben, hogy bár Magyarország adósságállománya nem kicsi, de nem is kezelhetetlen, ezért valószínűleg ortodox (megszorítás) és nemortodox módszerekkel (pl. betéti kamatok maximalizása, bankok kötelezése állampapír vásárlására, vagyonadók, stb.) kezelhető lesz.
