A cégek többféle technikát alkalmaznak a válság kezelésére, ennek egyik módszere a munkaidő hatékonyabb felhasználása. A jogszabályok ezen a területen is rendszeresen változnak, a legutóbbi módosítás június 1-vel lépett hatályba, mely során a munkaidőkeretre, a pihenőidőre és a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó előírások módosultak.
A módosítás eredményeképpen a munkaidőkeret korábban 12 hétben, illetve 3 hónapban maximált mértéke június 1-től legfeljebb négy hónapra, illetve legfeljebb tizenhat hétre emelkedett. Figyelemmel arra, hogy a munkaidőkeret bevezetése, illetve hosszának meghatározása nem igényli a munkaszerződés módosítását, egyoldalú munkáltatói intézkedéssel is bevezethető az új szabályoknak megfelelő munkaidő-beosztás.
A korábbi szabályok szerint is lehetőség volt arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel, akár a munkaviszony létesítésekor, akár azt követően, a munkaszerződés módosításával akként állapodjanak meg, hogy a teljes munkaidő mértékét a napi 8 óránál rövidebb időtartamban állapítják meg. A munkaidő ilyen módon történő megállapítása nem azonos a részmunkaidő alkalmazásával, ugyanis az előbbi esetben a munkavállaló munkabére – amennyiben persze a felek nem állapodnak meg eltérően – nem csökken arányosan.
Az új rendelkezések szerint amennyiben a felek rövidebb teljes munkaidőt állapítottak meg, a munkáltató és a munkavállaló írásban megállapodhatnak a munkaidő mértékének 2011. december 31-ig tartó felemeléséről. Ebben az esetben a munkaidő mértéke teljes munkaidő és a rövidebb teljes munkaidő mértéke - legfeljebb 2009. április 1. és 2011. december 31. közötti időszakra számított - különbözetének figyelembevételével emelhető meg, azonban a teljes munkaidő heti mértéke a negyvennégy órát nem haladhatja meg.
Az új szabályozás a készenléti és a pihenő idő körüli korábbi vitákat lezárta. Eddig ugyanis a készenlétet követően 11 óra pihenőidő járt, és csak a kollektív szerződés térhetett el ettől. Június 1-től azonban amennyiben a készenlét alatt nem kellett dolgoznia, a munkavállalót nem illeti meg pihenőidő.
Változott a túlórázásra vonatkozó szabály is. A rendkívüli munkavégzés esetén a korábbi szabályok szerint a munkáltató egyes dolgozók számára - megállapodás alapján - az éves kétszáz órán felül további legfeljebb száz, összesen tehát legfeljebb háromszáz óra időtartamú rendkívüli munkavégzést rendelhetett el. Ezt a megállapodást korábban csak olyan alkalmazottal köthették meg, aki mellé már keresték a váltótársat, azaz a munkaerőigényt beadták a munkaügyi központhoz, ám valamiért nem sikerült megfelelő szakembert találni. Akkor is jogos volt a túlmunka, ha a beosztás olyan magas szintű vagy kivételes ismereteket, gyakorlatot igényelt, amely a munkáltató működéséhez feltétlenül szükséges volt. Június 1-jétől azonban elég, ha az első feltétel teljesül.
