3p

Az Mfor Mesél a múlt című sorozatában folytatjuk a római gazdálkodás bemutatását. Ezúttal arról értekezünk, hová lett az arany az itáliai-félszigetről, s ez miféle következményekkel járt.

Mivel a világbíró rómaiak nem ismerték a papírpénzt, ezért minden fizetőeszközüket ércből állították elő. Ha elapadtak az alapanyagforrások, kevesebbet, ha több zúzalék érkezett, számosabb mennyiséget vertek. Ami bizonyos, a művelt főknek már a köztársaság idején föltűnt, mekkora károkat okoz az államnak, (különösen a válságok idején) ha elszivárog a nemesfém az országból, illetve azokat magánosok tezaurálják. A gazdasági életben furcsa, első látásra szokatlan helyzetekkel találták szembe magukat a kortársak: példaként elegendő utalni azoknak a helyzetére, akik ugyan jelentős vagyonnal bírtak, ám elegendő as híján gyakorta a mindennapi élethez szükséges cikkeket sem tudták kellő mennyiségben megvásárolni maguknak, szeretteiknek vagy rabszolgáiknak. További gondot jelentett, hogy olykor a birtokokat sem lehetett értékesíteni, hiszen nem volt elegendő fémpénz, amivel az ellenértéket leróják.

A zsebbe valót, helyesebben annak mennyiségét döntően a tartományoknak nyújtott hitelek és a háborúk, politikai konfliktusok idején véghezvitt hatalmas beszerzések apasztották le vészesen. Ezt látva a kor politikusai Krisztus előtt 67-ben olyan törvényt hoztak, amely szerint a tartományok lakosai többé nem vehetnek föl kölcsönt a Városban, négy esztendővel utóbb pedig a szenátus tiltotta meg, hogy az Itálián kívüli területekre nemesfémet vigyenek. Természetesen mindezt nem nagyon tartották be a polgárok.

Közben azok, akik ilyen-olyan forrásokból hatalmas készpénzvagyonokat halmoztak föl, csak durva kamatra adták ki a fémlapkákat. Reménytelen helyzetbe került az az ember, akinek már jelzálog volt a birtokán: a kevéssé erkölcsös „bankárok” ilyenkor vittek mindent, s ráadásként még a hitelei egy részétől sem tudott megszabadulni! (Ha olvasóinknak ismerősnek tűnik a helyzet, az pusztán a véletlen műve lehet, lévén, ma van pénz – állítólag dögivel.)

Az ókorban épp ezért igen népszerű jelszó volt az adósságeltörlés, amelyet különösen a populista politikusok dobtak be rendre a köztudatba. Ezek egyike volt Lucius Sergius Catilina – aki maga is súlyos adósságok terhe alatt nyögött. Akcióját, ha tetszik mozgalmát azonban a pénzükért aggódó hitelezők és lovagok megbuktatták.
(Folytatjuk)

Lázin Miklós András

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!