Bővelkedett izgalmakban a nemzetközi valutáris élet 1937-ben is. A sok esemény közül érdemes kiemelni az aranyproblémát, amely a nyáreleji hetekben a nemzetközi kereskedelemben és hiteléletben komoly zavarokat okozott. Akadtak olyan napok, amikor a sárga ördög a londoni tőzsdén szinte szó szerint eladhatatlan volt. Bár ez az állapot csak néhány hétig tartott, élénken foglalkoztatta a világ vezető közgazdászait.
Sok a jóból
A probléma lényege az volt, hogy az egyes államok aranyvalutáikat leértékelték, miközben rendkívüli mértékben felfutott a termelés és a Távol-Keletről származó behozatal. A bizonytalanság az USA-ba, Angliába és Franciaországba terelte a készleteket.
A zavart fokozta, hogy a Szovjetunió felfuttatta bányászatát, s óriási mennyiséggel eladóként jelent meg a piacon - miközben saját maga is gigantikus tartalékokat halmozott fel. E négy ország rövidesen a Föld monetáris aranykészletének több mint háromnegyede fölött diszponált.
Az egykori tőzsdei "szakik" úgy vélték, mindez a kiélezett nemzetközi viszonyoknak köszönhető. Az egyes államok ugyanis a sárga ördögöt tekintik döntő háborús tényezőnek, amely csak a politikai helyzet egyensúlyának helyreállítása után veszítheti el ezt a szerepét. A Wall Street gurui szerint, ekkor kerülhet sor a felzaklatott világgazdasági rend nyugalmának biztosítására, amelyet mindenképpen a nagyhatalmaknak kell magukra vállalniuk. Hogy mindez milyen sikerrel járt, a történelemkönyvekből tökéletesen tudható.
Jó hírek itthonról
A gazdasági hírek között minden bizonnyal a Magyar Nemzeti Bank büdzséje okozta a legkellemesebb csalódást a kortársaknak. Az egyik legbecsesebb információ kétségtelenül az volt, hogy az 1931-es krízisévből származó és "aranykarakterrel felruházott" devizakölcsönt jelentős mértékben törleszteni tudtuk.
Ezt az összeget, amely a jegybankok közötti szolidaritásnak volt az egyik dokumentuma, az MNB mindig becsületbeli adósságnak tekintette. Az 1931-es katasztrofális helyzetben először a német Reichsbank sietett segítségünkre egy ötmillió dolláros hitellel, majd ezt egészítette ki a Nemzetközi Fizetések Bankja - tizenkét másik nemzeti pénzintézettel összefogva - huszonegymillió dollárral és egymillió fonttal.
A keret húsz százalékát az MNB még a tárgyévben visszautalta, de még így is fennmaradt 25,57 millió aranydollárt kitevő kötelezettség, amelyet csak 1933 őszén tudtunk konszolidálni. A megegyezés értelmében hétmillió pengőnek megfelelő törlesztést kellett devizában teljesíteni.
A fennmaradó 139 millió ellenében az MNB 119 millióért kincstárjegyeket bocsátott ki és adott át hitelezőinek, húszmillió pedig, amely az amerikai Fed hitelrésze volt, visszleszámítolási kölcsönként maradt fenn továbbra is - tartozásunk után mindössze egy százalék kamat és két százalék törlesztés terhelte.
Sokat lendített a büdzsén, hogy a felszaporodott olasz és német krílingköveteléseink segítségével rendkívüli törlesztéseket sikerült eszközölnünk: így mind a Reichsbankkal, mind a Banca d'Italiaval szemben teljesen eltűnt tartozásunk. A jó eredményeknek köszönhetően az MNB összes, külföldi jegybankokkal szembeni hitele a korábbi 103-ról 83 millió pengőre apadt.
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
