Beismeréssel kell kezdenünk: e sorok írója sokáig maga is úgy hitte, az első áruházak hazánkban a XX. század elején jöttek létre. Ám ez csak részben igaz, mert a XVI. század harmincas éveiben, nem sokkal a mohácsi katasztrófa után egy bizonyos Gritti Lajos kevés híján a mai értelemben vett plázát hozott létre a Budai Várban.
Nevezett férfiú, ki a velencei dózse törvénytelen fia volt, amúgy rosszul végezte: 1534-ben Erdélyben lefejezték. Kiírtásához maga is hozzájárult, lévén, nem igazán tisztelte a magyar urakat, s ennek I. János király bizalmasaként gyakorta bátran hangot is adott. E mellett rengeteget lopott, csalt és hazudott, s némi (finom) nemi erőszak is a számlájára írható. (Legalább is egyes történetírók szerint.) De mivel rovatunk nem a vérben és egyéb levekben óhajt gázolni, hanem a gazdaságtörténettel foglalkozik, így ezeket a részleteket most engedelmükkel elhagynánk.
Szerémi György, a mohácsi síkon ott marasztalt II. Lajos udvari káplánja beszámolója szerint Grittinek egy kalmár ajánlotta föl, tízezer márkáért engedje át neki Budán az úgynevezett Mendel-házat és a Zsidó utcát. A tárgyalásokról értesülve másik két kereskedő is megjelent a színen. Hogy ők pénzben mit ígértek, nem jegyezte föl Szerémi, ám azt leírta, ezek azt ígérték, úgy fölékesítik a települést, hogy annak az egész földkerekségen nem lesz párja. Első nekifutásra készíttetnek egy aranyozott érctetővel ellátott boltot, amely a város közepén lesz, majd fölhúzatnak egy fehér ónnal fedett, négy emeletes üzletet a Duna partján, a királyi palota irányában.
A „vérszagra gyűl az éji vad” elve alapján fölbukkant egy negyedik kalmár, aki nem kevesebbet ígért, mint hogy a Friss-palotától a Bécsi-kapuig árkádos bazárokat épít, lehetőleg vörös stukkó téglákból.
A jóemberek szeme előtt vélhetően Velence, Isztambul vagy Genova példája lebegett – annyi megkötéssel, hogy négyszintes boltra akkoriban sehol nem volt példa. A terv nem valósult meg – hogy ebben a királyság csapnivaló anyagi helyzete vagy emberünk erőszakos halála volt erősebben részes, nehéz lenne eldönteni...
Lázin Miklós András
