A Glencore IPO (Az árupiaci mánia utolsó szakaszába léphettünk ) (+ megerősítésnek a magyar állam Mol vásárlása) eddig jó iránymutatásul szolgált: az árupiaci mánia leereszteni látszik. Pedig olcsó pénz az van bőven mindenhol, erre nem lehet panasz, inkább a kockázatvállalási hajlandóság és a növekedési kilátások azok, amelyek sokat romlottak. A decemberi búza februárban majdnem 1000 volt (cent/bushel), ma 700 alatt van. A másik fontos gabona, a kuki, jóval erősebb, de ez is lejjebb van mint év elején. De nem csak a soft, a hard-commodity is esik, általános árupiaci gyengeség van, a fentiek miatt.
Eközben a részvénypiacok emelkednek, de a periféria-spreadek meg tágulnak, ráadásul az olasz és a spanyol kötvényhozamok nagy-nagy konszolidációból indultak meg felfelé, ami nagyon rossz jel Európának.
Őszintén szólva fogalmam sincs mit kellene csinálni a piacon: a mozgások már nem frissek, a hangulat is kissé erőltetett, tehát beszállóra nekem már nem tetszik, de a másik irányba meg nem szívesen nyitnék. A görögökkel kapcsolatos aggodalom már kissé túlzó, de a valóság valószínűleg még rosszabb, mint amit a legtöbben várnak. Most úgy gondolom, hogy a jövő évi recesszióval, az európai divergenciával, lassulással, problémákkal kapcsolatos pozíciót kellene nyitni egy kisebb megnyugvásban, de nem vagyok erősen meggyőződve arról, hogy pontosan mikor, mit, hol kellene. Jó lenne egy kis megnyugvás/fellélegzés a beszállóra.
Ha viszont csak a részvénypiacokat nézném, ott meg egészen jó a kép: a sok-sok rossz hír ellenére sem tudtak komolyan esni. Egyelőre kivárok, valószínűleg a következő hetekben tisztul a helyzet. A világképem jelenleg erősen pesszimista, de ezen bármikor hajlandó vagyok változtatni, ha úgy látom, hogy erre lesz szükség...
