A sziget felélesztésének leglátványosabb eleme kétségtelenül a Nagy- és a Kisszálló, a szanatórium, a Margit-fürdő és az egyéb épületek egy kézbe való bérbeadása volt. A feladatra Gellér Mihály, a kor ismert turisztikai nagyágyúja, az Astoria és a Palace Szállók tulajdonosa alapított részvénytársaságot.
Az FKT kemény feltételeket szabott: a nagyszálló bejáratát a parti homlokzati oldalra teszik át, belül egy nagy hallt és minden részleget ellátni képes konyhát építenek, a lakosztályokat pedig kettős ajtókkal, hideg- és meleg vízzel, szekrényekkel, telefon- és villamos jelzőberendezésekkel kell ellátni.
Az építkezéssel nyert területen harminchat új apartman, negyvenben fürdőszoba, hatvanban mosdófülke és vízöblítéses illemhely létesült. Mindezeken túl az összes épület friss vakolatot kapott, de készült még autóút (negyvenezer pengőért), gyermekjátszótér (ötezerért) és számos kisebb beruházás is. A költségek az előzetes becslések szerint félmillió pengőre rúgtak.
A bonyolult kontraktust 1934. január elsején írták alá - akkor úgy vélték, huszonöt évre rendeződött a kérdés. Érdemes utánaszámolni: a szerződés 1958. december 31-én járt volna le. Mi már tudjuk, a történelem nem adott ennyi időt a feleknek.
A bérleti díjat furmányosan szabták meg: ha a szállodákból és a szanatóriumból befolyó összegek nem érték el az ötszázezer pengőt, akkor a sáp a bevétel tizenöt, hatszázezer feletti haszon esetén tizenhét, hétszázezer felett pedig tizennyolc százaléka volt. Az egyéb üzemekből (virágos, fürdő, bár, kisvendéglő) a kasszába kerülő félmillió után öt, hatszázezer után pedig hat százalék volt a bérleti díj - igaz, e körre kikötöttek egy minimum szintet, amely kereken nyolcvanezer pengő volt. Azaz ennyit mindenképpen le kellett szurkolni a város markába.
Az FKT más vonalon is igyekezett bebiztosítani magát: a szerződésbe beleírták, egy pengő alatt 0,263 gramm színaranyat kell érteni, amely átváltási arány érintetlen marad akkor is, ha az MNB később meggondolja magát, s a nemzeti fizetőeszköznek a sárga ördöghöz való viszonyát módosítaná.
Természetesen Gellért sem kellett félteni: számos előny mellett kikötötte, hogy a szigeten szabadon kutathasson gyógyvíz után és privát kishajójáratot indíthasson a szálló előtt létesített mólóhoz. A kontraktus kitért rá: ha gyógyvizet talál, azt saját maga értékesítheti
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
