A magyar üvegfúvás igen régi hagyományokkal rendelkezik. Példaként elegendő csak a Budapesti Történeti Múzeum középkori gyűjteményében található tárgyakra utalnunk, amelyek a maguk pompájában tárják elénk a hajdani mesterek ízlését és szaktudását.
Bakonyi mesterek
Az áttetsző anyag előállításában a legnagyobb hagyománnyal kétségtelenül a bakonyi üvegfúvó mesterek rendelkeztek, így talán nem véletlenül választotta 1878-ban Neumann Bernát vállalkozó Ajkát új gyára telephelyéül. (Ajka annak idején még falu volt - a szerk.)
A férfi a helyi magyar iparosok mellé bajor és szász mestereket is hozatott, mert úgy vélte, a két technika házasításából csak jó dolgok születhetnek. Neumannnak a Budapest-Szombathely vasút mellé telepített üzemében kezdetben jórészt háztartási üvegárut, demizsonokat, boros és befőttes palackokat állítottak elő. Egy 1879-es kamarai jelentés szerint az üzemben "homorú és közönséges üveget, valamint lámpacilindereket is készítettek".
A társaság 1892 elején az egyik konkurens, a Kossuch-cég kezébe került. A friss tőke révén a termelés fellendült: új, luxuscikkeket vezettek be, amelyek már nem csak Európába, hanem az USA-ba, Afrikába, mi több, még a távoli Kelet-Indiába is eljutottak.
Nehéz évek
A cégnél ekkoriban mintegy kétszázan dolgoztak. Sok volt a beszállító is: a külsősök elsősorban alapanyagokkal, szénnel és gépi alkatrészekkel segítették a munkát. Az első világháború végi zavaros viszonyok ismét nehéz helyzetbe hozták a vállalkozást.
A gyakori sztrájkok miatt akadozott a nyersanyag- és tüzelő utánpótlás, majd a Tanácsköztársaság alatt - a lehetséges államosítás miatt - kis híján teljesen leállt a termelés. A tulajdonosok a kusza állapotok miatt érthetően nem mertek újabb tőkét kockáztatni, így sok esetben csak valóságos bűvészmutatvánnyal sikerült teljesíteni a megrendeléseket.
A konszolidáció éveiben a vállalat termelése erősen hullámzott: a húszas évek végéig felfutás, majd stagnálás és kisebb visszaesés jellemezte a cég életét. Ebben az időben a foglalkoztatotti létszám százötven és kétszázötven ember között mozgott.
A hadsereg is rendelt
A gyár a második világháború évei alatt jól élt lehetőségeivel: akadt olyan esztendő, amikor huszonöt százalékkal nőttek eladásai. Megrendelői között egyébként előkelő helyen szerepelt a Magyar Királyi Honvédség, amely elsősorban láng-kézigránátokat és speciális üveget rendelt Ajkáról.
A harcokat az üzem kisebb károkkal élte túl - sokkal nagyobb csapást jelentett számára, hogy gépei közül néhányat Nyugatra szállítottak. A termelés végül 1947-ben indult meg - ám egy év múlva a firmát államosították. Ekkor pontosan 409-en dolgoztak a vállalatnál.
Az üveggyár következő fellendülése az 1960-70-es évekre esett: ekkor egy átfogó rekonstrukció keretében új üzemcsarnokokat és folyamatos olvasztást biztosító kádkemencéket építettek, s áttértek a földgáztüzelésre. A modernizáció nyomán a termelés kétszeresére nőtt. Fontos közbeszúrni, hogy ekkor indult meg Ajkán az ólomkristály gyártása. Az 1948-ban az Üvegipari Vállalatba szervezett cég 1980-tól lett ismét önálló. A nyolcvanas években a termelés egyre nagyobb hányada került ismét a külföldi piacokra.
Színre lép a FotexAz Ajka Kristály Üvegipari Kft. 1990-ben alakult. A cégnél ekkor mintegy 1300-an dolgoztak. Egy év múlva a kft.-t megvásárolta a Fotex-csoport. A Fotex Rt. tulajdonosi aránya 49,9, a szintén hozzá tartozó Blackburn International Inc. Cégé pedig 50,1 százalék lett. A Fotex Rt. részaránya a társaságban 1997-re 69,99 százalékra emelkedett.
Ma a termelés kilencvenhat százaléka exportra kerül. A fő piac elsősorban az Egyesült Államok és Nyugat-Európa, de jól cseng az ajkai üveg neve Japánban és Dél-Kelet Ázsiában is.
Lázin Miklós AndrásMenedzsment Fórum
