Az Európai Központi Bank Mario Draghi elnök szavai után - amelyben az "atomfegyver" bevetését pendítette meg, amiről 3 napja írtam: Ez a halálspirál - ideje bevetni az atomfegyvert - szorult helyzetbe került. Ha napokon, de maximum pár héten belül nem tesz valami konkrétumot - miután megígérte - akkor még a korábbinál is nagyobb baj lesz. A tegnapi verbális intervencióval sikerült megállítani a pánikot, de ez csak lélegzetvételnyi időt adott, többet nem.
A jegybank eddig mereven elzárkózott a konkrét, nagyarányú beavatkozásoktól, csak félszívvel állt be az államok mögé, mint arról korábban írtam. Véleményem szerint ez egy hatalmas gazdaságpolitikai hiba, mert öngerjesztővé teszi a válságot. A legutóbbi nyilatkozat azonban azt sejteti, hogy TALÁN hajlandóak változtatni álláspontjukon:
//finance.yahoo.com/news/ecbs-draghi-pledges-whatever-needed-103327614.html
"Within our mandate, the ECB is ready to do whatever it takes to preserve the euro. And believe me, it will be enough...To the extent that the size of the sovereign premia (borrowing costs) hamper the functioning of the monetary policy transmission channels, they come within our mandate,"
Magyarul: az állampapírpiacon is hajlandóak beavatkozni, ha annak állapota veszélyt jelent a gazdaságokra. Persze régóta veszélyt jelent, és tudjuk mi a megoldás: vagy közvetve vagy közvetlenül (ESM bankká alakításával!) korlátlan vételi hajlandóságot kell felmutatni és leszorítani a hosszú állampapírhozamokat. Nem úgy, mint korábban, amikor veszegettek mindenféle elkötelezettség nélkül. A valódi megoldás csakis a teljes elkötelezettség, a korlátlan pénzteremtésből történő vásárlás, amelyet semmiféle spekuláció nem tud megtörni (ráadásul önfinanszírozó is, hiszen mivel az ECB vagy ESM megvenné a 4-5-6-7%-os állampapírokat, miközben forrásköltsége effektíve nulla, így biztos, hogy nyereségesen működne, mivel nem tud árfolyamvesztesége képződni a kötvényeken). Ezzel megoldódna a finanszírozás kérdése és a bankválság is csökkenne, amelyek egymást erősítő folyamatok. Eddig az ECB nem volt hajlandó (bár képes lett volna rá, éppúgy mint más nagy jegybankok) hogy segítsen, és ez oda vezetett, hogy a spanyolok mára szinte finanszírozhatatlanná váltak.
A 64 trilló dolláros kérdés persze az, hogy valóban tesznek-e valamit, vagy nem. Európára eddig az volt a jellemző, hogy kitalált valami félmegoldást, ami pár hét-pár hónap megnyugvást hozott, de igazán komolyat nem mertek lépni, sőt a bizonytalan, elégtelen lépések folyamatosan növelték a befektetők aggodalmát, csökkentették a bizalmat. Itt az idő, hogy a konkrétumok útjára lépjen a központi bank. Ha nem teszi ezt meg nagyon gyorsan, ha a fenti ígéret csak puszta ígéret marad, s nem válik valóra, akkor pár hét múlva még komolyabb lesz a válság, mint most...
