Pedig a végeredmény szinte természetes, sokat írtam is erről még 2011/12-ben.
Egy olyan gazdaságban, ahol a potenciális növekedés üteme amúgy sem sokkal lehet magasabb nullánál, bármilyen negatív fiskális vagy monetáris hatás gyors, és mély recesszióhoz vezet. Márpedig Magyarországon a Bokros-csomag óta nem nagyon látott megszorítás volt 2012-ben, miközben a banki hitelvisszaszívás is folytatódott (azaz egyszerre két erősen negatív erő húzta le a GDP-t). Igazándiból az lenne a meglepő, ha nem lenne mély recesszió.
A jó hír talán az, hogy mivel az államháztartás nagyjából ki lett egyensúlyozva, ezért abból az irányból további megszorítás, tehát GDP-szembeszél nem várható, és lassacskán a bankok hitelvisszaszívása is megáll, mivel a korábban rendkívül magas (és külső, jellemzően anyabanki hitelekkel finanszírozott) hitel-betét arányuk, amely elérte a 150%-ot, lassacskán 100% közelébe kerül, így nekik sem lesz már olyan nagy késztetésük hitelleépítésre. Így az a két "szembeszél", amely a 2012-es mélyrepülést okozta a hazai gazdaságban, el fog tűnni, s a következő évekre - Európa, legfőbb exportpiacunk állapotától függően - inkább 1-3% közötti éves GDP-növekedésre számítanék.
A másik érdekesség, és a közeljövő tőkepiaci szemszögéből igen fontos vetülete a mély recessziónak, hogy a kormányzat, miután teljesen átvette az MNB-t is márciusban, szinte biztos, hogy azonnali stimulusba kezd - nem is tehet mást a mély recesszió láttán. Nagyon valószínű, hogy ez valamiféle módon (kéthetes instrumentumhoz való hozzáférés korlátozása, kamatfolyosó kiszélesítése, egyéb eszközök, amikre még gondolni sem tudok) az effektív kamatszintet le tudja csökkenteni, még anélkül is, hogy az irányadó kamathoz hozzányúlnának. Pedig hozzá fognak nyúlni ahhoz is: ahogy egyre jobban fáj a recesszió, egyre nagyobb a nyomás a jegybankon, hogy valamit "tegyen". Ez nem hazai sajátosság, de nálunk mostanság válik majd érdekessé. Nem lennék meglepődve, ha a kéthetes jegybanki instrumentumból kiszoruló bankok rávetnék például magukat a DKJ-piacra, és leszorítanák akár 4% alá a hozamokat. Természetesen a csökkenő kamatszint valószínűleg a forint gyengülésével fog járni, ám erre is lehetnek megoldások: akár nyílt, devizapiaci intervenció, akár az árfolyamsáv újbóli bevezetése formájában (pl. 285-315 Ft-euró, vagy bármi más).
A mély recesszió tehát csak még inkább valószínűsíti számomra, hogy a jövőben idehaza is alacsonyabb elérhető hozamokkal fogunk szembesülni, ám a politikai kockázatok, és a közelgő választások miatt ez nem biztos, hogy sokkal gyengébb forintban ölt testet, mert az MNB gigantikus tartalékai révén meg tudja állítani a gyengülést. A forint tehát nem lesz erős, de valószínűleg tartósan túl gyenge sem. A jövő tavaszi választásokig semmiképpen. Utána viszont egyre nő majd a valószínűsége egy jelentősebb forintleértékelésnek. Azonban ez utóbbi még olyan messze van, s annyi víz fog lefolyni a Dunán, hogy talán még kár is ezzel foglalkozni...
