Az 1870-es évek egyik legjobb kávéháza a Rákóczi út 75. szám alatt működő Frühauf volt. Az előkelő közeg vonzotta az úti népeket, a kassza sűrűn csörgött - ám a nagy bevétel elkápráztatta a tulajdonost, aki a bolt „vitele” helyett inkább lokálokba, korcsmákba és ledér hölgyek tarsolyába hordta pénzét. A görbe utak megbosszulták magukat: mivel felújításra nem futotta, a falak és a székek, idővel pedig a hely hangulata is megkopott. Az sem tett jót a műintézménynek, hogy a környéken sorra nyíltak a hasonló, majd idővel szebb kávéházak.
Fénykorában a szekér kiválóan futott: reggel a Keleti Pályaudvar felől jövő vásárosok és ügynökök állítottak be, majd délután megjelentek börzések, valamint a közelben működő cégek alkalmazottai egy-egy korsós sörre, pohár kávéra, teára. No, és a hátsó szoba vonzó örömei miatt - ott ugyanis nagyban ment a kártya. A rendőrség heti vendég volt, ám semmire nem mentek, mert a személyzet szolgálatban lévő tagjai egy villanycsengővel mindig jelezték, ha baj fenyegetett. Az üzem amúgy szomorú véget ért: 1913 őszén tönkre ment, mi több, a tulajdonos a dolgozók kaucióját is zsebre tette.
A történetünkben szereplő másik kávéház 1890-ben nyílt meg a Rottenbiller utca 10 szám alatt: neve először Rottenbiller - utóbb Ceylon lett. Egyik törzsvendége Heltai Jenő volt, tőle tudjuk, hogy a vendéglő mágnesként húzta magához a fiatal írókat. Igaz, e vonzalom nem csak a helynek, hanem a nőkből - döntően fiatal kóristákból - álló zenekarnak is köszönhető volt.
A bolt tulajdonosa különleges képességgel tudta keverni a likőröket: a kis iskola nevű mix tizenhat, míg a nagy iskola harminckétféle italt tartalmazott. A „buli” vége rendszeresen a totális lerészegedés lett: ilyenkor a fiatal zsurnaliszták és írók a főnököt betették a jégszekrénybe, hogy reggelre kijózanodjon.
A kávéház még a harmincas évek közepén is dolgozott - igaz, a vad tivornyákról már csak hírből hallottak a vendégek…
(Folytatjuk)
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
