Rögvest egy helyreigazítással kell kezdenünk: a Trapper márkanév ugyanis nem a farmert, hanem annak anyagát, azaz magát a vásznat jelöli.
Terjedőben a káros hóbort
Visszakanyarodva az ominózus ruhadarabhoz, mindenképpen meg kell emlékezni arról a gazdaságpolitikai környezetről, amelyben e sajátosan kapitalista cikk nálunk megjelent. Magyarországon az első farmerek a hatvanas évek második felében tűntek fel, de igazi slágercikké csak az 1968-as a párizsi diáklázadások után váltak. Akkortájt az volt a menő, aki eredeti, amerikai farmerben grasszált Budapesten.
A hivatalos szervek természetesen erősen prüszköltek a „kapitalista igénytelenség” ellen, s minden lehetséges módszerrel igyekeztek elejét venni a „káros hóbort” tovaterjedésének. Például a Budai Ifjúsági Parkba kizárólag öltöny-nyakkendőben lehetett belépni, s a rendőrök is gyakrabban igazoltatták a kék nadrágot hordó fiatalokat, mint a szolidabban öltözködő társaikat.
Ám a divat ellen nem sokat tudtak tenni: a farmer óriási népszerűségnek örvendett. Az első hullám egyébként 1971-72-ig tartott. Az azt követő visszaesésben jelentős szerepet játszott, hogy erre az időre már szinte bárhol lehetett farmert kapni - igaz, ezek minősége igencsak változó volt. A nyugati kereskedők vélhetően azt gondolták, hogy a szocialista piacra a vacakabb anyagból varrt cucc is jó lesz.
Szakállas férfiak, dús keblű nők
Az első hír a szocialista farmerről 1977-ből való: ebben az esztendőben mutatta be a Buda-Flax Lenfonó és Szövőipari Vállalat az őszi BNV-n a Trapper fantázianévre hallgató szövetet, illetve a belőle készült nadrágokat. Nem mellékesen érdemes közbevetni: mindezt a Levi’snek állították elő kooperációban. Akkor kevesen hitték, hogy ebből bármi jó kisülhet, 1976-ban ugyanis két üzem, egy szegedi és egy debreceni már próbálkozott ilyesmivel, ám a próbagyártmányok nem váltak be, így a munkát abbahagyták.
A mából visszanézve azt mondhatnánk, a Buda-Flax csillaghegyi gyárának mérnökei messze megelőzték korukat: ugyanis olyan reklámhadjáratot indítottak „gyermekük” népszerűsítésére, amely merőben szokatlan volt a szocialista viszonyok között. Az idősebbek talán még emlékeznek a vöröscsillagos 424-es gőzmozdony orrán pózoló, tetőtől-talpig Trapperba öltözött szakállas alakra, vagy a fenekét izgatóan gömbölyítő fiatal lányra. De jól mutatott a plakáton a piros pólós, dús keblű, szőke nő és a két gyerekes család is.
Farmerok néhány százasért
A siker nem maradt el: a vevők szabályosan szétkapkodták az első szállítmányokat, sőt a szocialista országok is élénk érdeklődést mutattak az indigókék nadrágok és szoknyák iránt. A Buda-Flax egyébként korántsem volt szűkmarkú: a korban szokatlan módon akár a maszekoknak is hajlandó volt eladni a vásznat, ha azok kifizették a szerény haszonnal terhelt költségeket.
Kezdetben egy gyereknadrág háromszáz, míg a felnőtteké ötszázhatvan forintba került. Ez igen olcsó volt, hiszen például egy Levisért akkor hat-kilencszáz forintot kértek el. A csillaghegyi üzemben évente három-ötszázezer méter vásznat állítottak elő - ez nagyjából ugyanennyi nadrágnak vagy szoknyának felelt meg.
A Trappernek 1990-ben áldozott le: a gyárat három hónap alatt privatizálták, a gépeket eladták, majd az egész csarnokot lebontották. Mivel a márkanév után senki nem fizetett jogdíjat, az idővel szabaddá vált - így szerezte meg azt egy német cég, Nagy Sándor, a trapper.hu tulajdonosa és Nádasi Sándor, az egyetlen márkabolt birtokosa. Bonyolítja a helyzetet, hogy Nagy egy hónapja megszüntette a farmergyártást, tehát a klasszikus mintájú ruha immár csak a Fő utcai boltban kapható.
A látszólagos ellentmondás egyébként az uniós csatlakozás során megváltozott viszonyokra vezethető vissza: egyszerűen fogalmazva az egyik fél 2004 májusa előtt, a másik utána jelentkezett az igényével, míg a németek eleve jobb pozícióból indultak. A vita tart, döntés talán jövőre várható.
A Trapper-sztorit Nagy Sándor vegyipari gépészmérnök, 1989 óta a kék ruha bűvöletében élő kisvállalkozó elbeszélése nyomán elevenítettük fel.
Lázin Miklós András
Menedzsment Fórum
